Média az élet három harmadában

Nagy Andor nyugalmazott főiskolai magántanár, a médiapedagógia nemzetközi hírű szaktekintélye ismét új könyvet tett az olvasók asztalára. A közelmúltban látott napvilágot a Magyar Médiapedagógiai Kutatóintézet kiadásában: Média az élet három harmadában című munkája. A témakör neves szakértőjének immáron ez a nyolcadik önálló könyve a médiapedagógia témakörében. (Előzmények: A televízió és a pedagógia. Bp. 1977; Iskolatelevíziós pedagógia. Bp. 1981; A televízió és a felnőttoktatás. Bp. 1986; Médiapedagógia. Televízió a családban és az iskolában. Pécs. 1993; A „képernyő tanár úr”-tól a médiapedagógusig. Eger, 1994; A média pedagógiája. Eger. 1999; Média-andragógia. Urbis, 2005; Médiagerontológia. Bp. 2008)

A tudós szerző a témára vonatkozó eddigi szakirodalom, különös tekintettel az ő eddigi munkáira, valamint az általa készített interjúk alapján írta meg munkáját, amely három nagy fejezetet alkot. Az első fejezetben a szerző a média pedagógiájával foglalkozik. Miután értelmezte a média, a kommunikáció, a tömegkommunikáció fogalmát, áttekintette a média történetének jelentősebb állomásait, majd foglalkozott a média-dimenziókkal (idődimenzió, térdimenzió, tömegdimenzió). Ezt követi a média funkcióinak taglalása. A következőkben a média személyiségalakító szerepéről, a média vélt és valós veszélyeiről, a médiaismeret oktatásáról, a válogatás tudományáról, a médiával való tudatos együttélésre való nevelésről írt. A harmadik nagy fejezet címe: Médiaandragógia. E fejezet elején a szerző vázolta a médiapedagógiától a média andragógiájáig vezető utat. Ezt követően arról szólt, hogy a média hogyan határozta meg a xx. század világát, s mennyiben jelent kulcsot a xxi. századhoz. Ezt követően a média, az andragógia és a médiaandragógia fogalmát értelmezte. Ezután tért ki arra, hogy a fentiek hogyan hatnak a személyiségalakulásra, annak permanenciájára. Miután a fentiekről írt, elemezte a felnőttek életkori sajátosságait, s annak jellemző vonásait.

A második rész következő alfejezetében a felnőttek és a média viszonyáról, az értékteremtésről, az értékközvetítésről fejtette ki gondolatait. Nem kerülte meg azt a kérdést sem, hogy a média is Janus-arcú jelenség, amelynek vannak valós és vélt problémái. Említést tesz arról is, hogy a család, a társadalom sejtje milyen sajátos módon jelenik meg a médiában. Több oldalt szentelt napjaink nagy találmányának, az internetnek. Ezt követően megvilágította azt is, hogy a médiának milyen összefüggései vannak a kábítószerezéssel, a reklámvilággal és az erőszakkal.

A könyv harmadik, utolsó fejezete, amely lényegében a könyv fő mondanivalóját jelenti, vagyis a médiának milyen szerepe van az arany életkorban. Indításként a médiagerontológia, a televízió, az internet, az érték és az agresszió-erőszak fogalmát értelmezte. Ezt követően az arany életkor jellemzőit taglalta. Ennek megvilágítására foglalkozott a generációk közötti kapcsolatok és a média összefüggéseivel, a tanulással, amely élethosszig tart, valamint a szépkorúak és a média összefüggéseivel. A fejezet végén arról írt, hogy az idősek – velük készült interjúk alapján – milyen véleménnyel vannak a médiáról. Ezt követően az interjúk alapján szerzett következtetéseket összegezte (a sajtó és az idősek, a könyv és az idősek, a rádió és az idősek, a film és az idősek, a televízió és az idősek, az internet és az idősek).

A szerző a könyvhöz mellékelt utószavában frappánsan így fogalmazta meg munkája lényegét: „A média az élet mindhárom harmadában jelen van. Leginkább a gyermek- és az időskorban. Az első harmadra jellemző az ismerkedés a világgal, a harmadik harmad búcsú a világtól. Az első a csodálkozás, a harmadik az emlékezés, a megbékélés, a belenyugvás. Elvárható lenne, hogy a média mindezt támogatná. Nem az ember van a médiáért!”

Az ismertetett könyvet újszerű értékei miatt nemcsak a médiapedagógia szakértőinek ajánljuk, hanem a művelt nagyközönségnek is.

Nagy Andor József: Média az élet három harmadában. Bp.: Magyar Médiapedagógiai Kutatóintézet, 2010. 280. p.