Könyv és Nevelés, 2020/3-4

Tartalmi összefoglaló

A teljesítményértékelés az 1990-es évek óta részét képezi a könyvtári minőségbiztosítási folyamatnak. Amint megfogalmazódott az igény, hogy az állami forrásokat felhasználó, közszolgáltatásokat nyújtó intézmény munkája, mindamellett hogy értékteremtő legyen, a számonkérhetőség és a költséghatékonyság is legyen elvárás, megindult a teljesítményértékelés mutatóinak kidolgozása. A folyamat összekapcsolódott a könyvtárak beszámolási kötelezettségeivel, egészen addig, amíg a minőségi kritériumok irányába történő elmozdulás meg nem valósult, és a minősített könyvtári címnek való megfelelés szempontrendszerének részévé vált a teljesítményértékelés. Jól megfigyelhető a teljesítményértékelés fogalmának fejlődése a könyvtári területen, még az elmúlt néhány évben is nagy változásokon esett át. Ennek a dinamikus fejlődési folyamatnak a következő fázisa a humánteljesítmény-technológia szemléletének megismerése és modelljeinek alkalmazása a könyvtárak területén. A tanulmányban ismertetjük a teljesítményértékelés fogalmát és eszközrendszerét, továbbá megjelenését a magyarországi közszférában, majd a könyvtári alkalmazásának történetét és fejlődését.

Tartalmi összefoglaló

A könyvtárépítészetet tárgyaló tanulmányunk első részében meghatároztuk a könyvtárépítészet fontos, specifikus kérdéseit. Kísérlete tettünk továbbá arra, hogy a könyvtárépítészet fejlődéstörténetén keresztül bemutassuk, hogyan változik az emberiség kapcsolata az írott szóhoz, milyen általános és egyedi megoldásokat találtak a felmerülő problémákra. Az első rész a középkorig, európai, ázsiai és indiai példákon tárgyalta a témát. A második részben folytatjuk ezt a történeti áttekintést, hogy a folyamatos változásokat végigkövetve elérkezzünk napjaink jellemzőihez és ki­hí­vá­sai­hoz.

Tartalmi összefoglaló

Sorozatunkban az 1956 utáni – Kádár János nevével fémjelzett, 33 éves – korszak első másfél évtizedének oktatáspolitikáját, benne az általános iskola ügyét tekintjük át, középpontban ismét a történelemtanítással. A kezdetben igen kemény, a forradalmat megtorló diktatúra 1962-t követően lassan puhuló jelleget kezdett ölteni. A rendszer lényegi céljai és mechanizmusai azonban a forradalom eltiprását követően sem változtak. A nyílt terrort és a megtorlásokat követő konszolidáció időszaka már tartalmazott bizonyos jogállami kereteket (1961. évi III. törvény). Az 1956 utáni permanens oktatási reformfolyamatot lezáró 1963-as tanterv stabilitást teremtett az iskola világában, ez azonban főleg az új hatalmi viszonyok megerősítését jelentette, bár a politechnikai képzés bevezetése kudarcba torkollott. Az 1960-as évek második felének gazdasági reformtörekvései oktatáspolitikai változásokat is magukkal hoztak. Ezeket is áttekintjük az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározatig. Közben betekintést adunk az általános iskolában a fő ideológiai tárgynak tekinthető történelem tantárgy világába, és nyomon követjük az iskolai felügyelet, valamint a tanár- és tanítóképzés változásait, helyzetét is az 1970-es évekig, a pedagógusképzés extenzív fejlesztési időszaka lezárultáig.

^[1]2020-ban a nőnevelés történetének fontos eseményére emlékezhetünk. 485 éve, 1535-ben alapította Merici Szent Angéla a Szent Orsolya Társaságot, mely az egyik leghíresebb katolikus női tanítórenddé vált. Az alapító, Merici Szent Angéla pedig 1540. január 27-én, 480 éve halt meg, és 2019-ben