Abstract
TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ
A trianoni döntéssel a történelmi Magyarország területének kétharmad részét veszítette el, Románia 103.000 km²-nyi területtel gyarapodott, ami több volt, mint a megmaradt magyar állam 93.000 km²-e. Az elcsatolt részeken a Magyar Minerva című adattár 1915-ben kiadott 5. kötete alapján 1.869 könyvtár működött, közülük 299 tudományos/közművelődési és 1.570 népkönyvtár volt. Tulajdoni szempontból egy részük állami, illetve önkormányzati fenntartású volt, de akadtak egyházi és egyesületi vagy alapítványi működtetésűek is. A román államban eltérő körülmények között működtek a magyar könyvtárak. Az állami tulajdonú könyvtárakat a román állam átvette és megkezdte romanizálásukat, vagyis az intézmények magyar jellegének felszámolását. Magyar könyveket nem vásárolhattak, állományukat kizárólag román könyvekkel bővíthették. Kedvezőbb helyzetben voltak az egyházi kezelésben lévők, az állam többnyire tiszteletben tartotta az egyházak tulajdonának tekintett könyvtárakat és volt intézmény, amely minden nehézség ellenére jelentős mértékben tudta magyar állományát fejleszteni. Az egyesületi vagy alapítványi fenntartású gyűjtemények egy része felbomlott, másik része viszont a megnehezedett körülmények között szolgálta olvasóit. A megszűnt könyvtárak túlnyomó többsége községi népkönyvtár volt, ez a könyvtártípus szinte teljesen felszámolódott 1920 után. A kisebbségi sorba került magyarság 1929-től kísérelte meg a népkönyvtári rendszer újjáépítését. Bizonyos eredményeket sikerült is elérni. 1940-ben, a második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Székelyföld ismét magyar lett. A visszatért területek magyar könyvtárainak támogatására indult meg 1940-ben az erdélyi könyvakció néven emlegetett könyvtárfejlesztési program.
