Könyv és Nevelés, 2016/2

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Rupp Kornél (1865–1900) a Budapesti Tudományegyetemen folytatta a tanulmányit 1883-tól 1891-ig, bölcsészetet: magyar, német, latin, ógörög nyelvet és irodalmat, jogot és teológiát tanult. 1885-ben belépett a csornai premontrei rendbe, majd 1893-ban kilépett, s áttért a református vallásra, majd 1894-ben megnősült. A tanári pályáját 1888 szeptemberében kezdte Szombathelyen, Keszthelyen egy évig tanított, azután újra Szombathelyen két tanévet. 1891-ben bölcsészetdoktori oklevelet, 1892-ben tanári diplomát szerzett. 1892-ben nagyobb külföldi utazásokat tett. Az 1894/95. tanévtől a budapesti református főgimnázium tanára haláláig, 1900-ig.

1894-ben alapította a Tanulók Lapja című folyóiratot, melynek főszerkesztője és a vezércikkeinek, nagyon sok tanulmányának, elbeszélésének szerzője. A folyóirat 10-15 éves fiataloknak szólt, s a célja az volt, hogy fejlessze őket a gondolataik kifejtésében és a témák önálló feldolgozásában, továbbá bővítse ismereteiket, csiszolja irodalmi ízlésüket. A lap számára írta Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című kisregényét, tanára, Rupp Kornél felkérésére.

Tudományos munkássága is jelentős, fő kutatási témája Gyöngyösi István (1629–1704) költészete volt, és számos történeti művet, tanulmányt, könyvismertetést írt az irodalomtudomány területén.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc a magyar történelemoktatás legfontosabb témái közé tartozik. A tanulmány azt elemzi, hogy az 1966-tól 2014-ig tartó időszak középiskolai tankönyvei hogyan ábrázolják és értékelik a 1848–1849 magyarországi eseményeket. Az 1945 után kialakuló szocialista rendszer vezető ereje, a Magyar Kommunista Párt a forradalom örökösének tekintette magát, ezért a történelemkönyvekbe is a kommunista ideológiának megfelelő kép került. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a rendszer már nem a forradalmi és szabadságharcos hagyományokban kereste legitimációját. A 1960-as években – az alapkoncepció fenntartása mellett – szemléletváltás kezdődött a történettudományban, és a tankönyvek tartalma fokozatosan átalakult. A 80-as, 90-es években számos új és meghatározó tudományos eredmény látott napvilágot. A folyamat eredményeként az ezredforduló tankönyvei megítélésének elsődleges szempontjaivá a történelmi hitelesség és a történettudomány eredményeinek tükrözése válhatott. A tankönyvírók egyre inkább figyelnek a szakma új (vagy régebbi) eredményeire, s a terjedelmi keretek szorításában is igyekeznek ezekből minél többet megosztani a diákokkal.

Jancsó Benedek 1854-ben született a „végeken”, Gelencén (emléktáblája látható az erődtemplomban), 1930-ban halt meg Budapesten. „Publicista, történész, irodalomtörténész” – írja az Új magyar irodalmi lexikon. Térben és időben egyaránt nagy ívű pályát futott be: tevékenykedett a miniszterelnökségen, a kultuszminisztériumban is, az MTA levelező tagja volt. Sokoldalú tudós tanárként

Mélységes mély a múltnak kútja.^[1] Kezdi regényét Thomas Mann, majd azonnal értelmezi e szikár mondatot: minden valamihez kapcsolódik, s minél mélyebbre ásunk, annál több új kutatnivaló tárul elénk.^[2