Könyv és Nevelés, 2014/1

A tudományos diskurzus jelentős része manapság drága folyóiratok zárt kapui mögött, a szegényebb kutatók és a közvélemény elől elzárva folyik. Különösen furcsa, ha erősebben akarunk fogalmazni: elfogadhatatlan, hogy a jellemzően állami pénzekből finanszírozott kutatások eredményeit az adófizetők, extrém esetben a kutatóintézet, sőt, maguk a szerzők is csak jelentős összegek kifizetése után tekinthetik meg – miközben a folyóiratok az eredményeket ellenszolgáltatás nélkül, pusztán a közlésért mint szakmai elismerésért cserébe kapják meg.

Az Open Access mozgalom a tudományos eredmények szabad hozzáféréséért küzd, nem is eredménytelenül. Mára számtalan szabad hozzáférésű folyóirat indult, a Directory of Open Access Journals (www.doaj.org) közel tízezer folyóiratot listáz, valamint a hagyományos folyóiratok esetében is választható a szabad hozzáférés. Ekkor azonban a kiadók elesnek a letöltésekből származó bevételtől, és esetleg az előfizetői díjaktól; mindezt a szerzőktől beszedett, esetenként igen magas közlési díjakból pótolják. Így előállhat az a helyzet, hogy a jelentős költséggel elvégzett kutatási eredmények átadásáért még fizetnek is a kutatók. Tanulmányunk célja a közgazdaság-tudomány szemszögéből áttekinteni a publikációs folyamatot, és körüljárni az eredmények szabad közlésének a lehetőségét. Választ keresünk az Open Access dilemmájára: tisztázzuk az OA szerzői költségeit, majd összevetjük ezeket a vélt, vagy valós előnyökkel. Javaslatunkban végül megkerüljük a problémát, és különválasztjuk a publikációt és az eredmények szabad hozzáférését.

A 21. század elejéről nézve az emberi lét egyik nagy problémájának tűnik a nem-olvasás – az Olvasók Birodalma egyre szűkül. Bár, bizonyos értelemben, a korábbinál jóval többet olvasunk, hiszen sok „trendi” tevékenység (internetezés, csetelés, sms-ezés) jár olvasással. A betűfogyasztáson túlmutató értelemben vett olvasás

Kína a világ legnépesebb országa. Talán ebből is következik, hogy Kína a világ legtöbb tanulójának is az országa – bár azért vegyük hozzá, hogy az irdatlan számokban a kiemelt fontossággal kezelt oktatáspolitika is nagy szerepet játszik. 2013 januárjában csak valamivel kevesebb kínai diák tette le az ottani életben mérföldkőnek számító, s a miénknél sokkal nagyobb jelentőségű érettségi vizsgát – hivatalos nevén a Nemzeti Felsőoktatásba Belépő Vizsgát, a Kao Kaót^[1] –, mint Magyarország teljes lakossága. „Hosszú menetelésben” van része egy kínai kisdiáknak, ameddig az első osztálytól eljut a nagy vizsgáig.

A Médiatudatosság az oktatásban című konferencián 2013. november 12-én elhangzott, Az újmédia hatása című előadás és a konferenciakötetben megjelenő szöveg bővített változata. http://www.ofi.hu/hirek-aktualitasok/mediatudatosság Letöltés: 2013. december 22.

Nemzetközi oktatási konferenciákra járva egyértelműen az a kép alakul ki az emberben, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók motiváltsága egyre csökken. Ezzel a folyamattal párhuzamosan megfigyelhető, hogy a gimnáziumokból érkező hallgatók felkészültsége is egyre alacsonyabb szintű. Ami még ijesztőbb, hogy ezt a trendet nem csak kelet- és nyugat-európai, illetve az Egyesült Államokból érkező kutatók tapasztalják, de Dél-Afrikából, Malajziából, Ausztráliából és Argentínából is hasonló visszajelzéseket kapunk.