Könyv és Nevelés, 2013/1

A World Wide Web még húszéves múltra sem tekinthet vissza, e rövid időszak alatt azonban minden korábbi kommunikációs formánál jobban átrendezte az életünket.

Régebben más és más médiumokat használtunk a magán- és a közéletben, a munkában és a szabadidőben. A lakásokba bevezetett telefon a rokoni, baráti kapcsolatok ápolására szolgált, a munkahelyi telefonokat nem volt illendő

Valóban izgalmas kérdés, mitől lesz valaki olvasóvá, milyen élmények formálják az életét, alakítják a sorsát úgy, hogy a könyv és az olvasás nélkülözhetetlen szükségletévé váljon. Egyáltalán van-e a könyveknek olyan hatása, hogy az megváltoztatja az ember személyiségét? A jó könyvek valóban hatnak és sugároznak? Ez ugyan nagyon személyfüggő, de azt hiszem, igen, szinte érezzük, jobbá, többé, mássá lettünk általuk. És kiből lesz, és kiből nem lesz olvasó? Vajon miért? Van olyan is, aki a gimnáziumi tanulmányai ellenére sem tartja önmagát olvasónak, pedig ez gimnazistaként valójában elkerülhetetlen. Mi nem tetszik neki? Az ő ízlésvilága vajon mit kíván, hogy alig tud néhány könyvcímet felsorolni?

Napjainkra az ismeretterjesztő képregények önálló műfajjá nőtték ki magukat a comics-on belül. Évről évre bővül a célzottan tanulást, tanítást segítő, pedagógiai segédanyagként funkcionáló képregényes kiadványok száma. Ez pedig fontos momentum egy olyan művészeti irányzat számára, amely hazánkban jelenleg is a létjogosultságáért küzd.

Az olvasáskutatás − immáron legalább másfél évtizede − igazi húzóágazata lett a kulturális kutatásoknak. Igazi rangja, „méltósága” talán még nem köztudott (de bizonnyal azzá lesz rövidesen), ám tény, hogy sem a pedagógiáról, sem az általános vagy szakműveltségről, sem egy-egy ország, régió állapotáról, sem a világtrendekről, sem a mentális állapotokról, sem az életminőség legkülönbözőbb

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák, Kedves Érdeklődők!

Könyvbemutatót tartunk, egy vékonyka kis könyvét, ám nyugodtan állíthatjuk, hogy itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Mert 108 oldalon olyan életműbe pillanthatunk bele, amelyre a mi korunkban, amikor sok fontos dologról nem esik szó, míg a felszínes véleménynyilvánítás áradata zúdul ránk mindenfelől, kevés

Tisztelt Vendégek, Tisztelt Kollégák!

Rövid időn belül két tanulmánykötet is megjelent Jancsó Benedek oktatáspolitikai, pedagógiai nézeteiről. Ezért e helyen mindössze néhány olyan gondolatot szeretnék felvetni, amelyek Jancsó írásaiból ma különösen aktuálisak. Ezek tehát: gondolatai a testi nevelésről, a gyermek megismeréséről, szeretetéről, életkori sajátosságairól, a

TUDÓS TANÁROK – TANÁR TUDÓSOK

1. Antall József. / a kísérő tanulmányt írta, a szövegeket vál. Kapronczay Károly. Bp.: OPKM, XII. ker. Pedagógiai Szolgáltató Központ, 2001.
2. Bakos József. / a kísérő tanulmányt írta, a szövegeket vál., és a bibliográfiát összeáll. Szecskó Károly. Bp.: OFI-OPKM, 2012.

^[1] Rébay Magdolna a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetének kutatója^[2]. Nevét a nevelés- és iskolatörténet körében végzett kutatásai tették ismertté.

Ezúttal legújabb könyvére

A pedagógiai folyóirat-irodalom reformkori próbálkozásai után Eötvös József ezen a téren is új helyzetet teremtett. A népoktatási törvénnyel párhuzamosan egységes pedagógiai társadalmat kívánt megteremetni, és ehhez fontosnak érezte egy központi szándékot tükröző, „hivatalos” folyóiratot megjelentetni. Szándéka, törekvése egyértelmű volt: eljutni minden tanítóhoz. Ma már kevesen tudjuk − pedig