Könyv és Nevelés, 2011/4

Varga Katalin^[1]

Büszke vagyok rá, hogy Horváth Tibor tanítványának és követőjének mondhatom magam. Az élethez és a munkához való viszonyulásom mind a mai napig két meghatározó személyiség hatására alakult: az édesapám és Horváth Tibor hatására. A Tanár Úrtól többek között a

A magyar könyvtárügy történetében a különböző intézmények közötti együttműködés szakmai kérdéskörének megoldása közel másfél évszázados múltra tekinthet vissza. Ugyanakkor az együttműködés magasabb szintű formáját jelentő rendszerszerű működés és a rendszerszemléletű megközelítés igénye, továbbá az ezek megteremtésére irányuló szakmai törekvések már fél évszázaddal ezelőtt megjelentek hazánkban is. Az utóbbi létrehozására tett szakmai lépések ellenére a mai magyar könyvtári hálózat még mindig inkább csupán az egyes területeken meglévő együttműködés szintjén áll, jóllehet a törvényi szabályozások láthatólag a rendszerszemlélet meghonosodását, meghonosítását tükrözik. Az ily módon tapasztalható ellentmondások feloldására tett elméleti és gyakorlati próbálkozások – a mai magyar könyvtárügyünket jellemző állapotok tükrében – csupán kisebb részben bizonyultak eredményesnek. Írásunkban e fenti ellentmondás kialakulásának könyvtártörténeti vázlatát, továbbá e szemléletmód változásait mutatjuk be, azzal a célkitűzéssel, hogy rámutassunk könyvtári intézményhálózatunk néhány, korunkat jellemző működési zavarára, továbbá, hogy kiemeljük a problémakörrel koncepcionálisan és operatív szinten is foglalkozó Horváth Tibor munkásságának egyes elemeit, felelevenítsük a véleményünk szerint mában is kiválóan adaptálható terveit.

A hazánk könyvtári gépesítésének előmozdításában élen járó, s a közelmúltban elhunyt Dr. Horváth Tibornak a könyvtári munkafolyamatok magyarországi gépesítésének kiépítése érdekében tett lépéseit, megfogalmazott szándékait, elképzeléseit és célkitűzéseit úgy érthetjük meg igazán, ha először egy nemzetközi kitekintés keretein belül is képet kapunk az informatika és a könyvtár összekapcsolódásának és mindinkább szerves egybefonódásának kezdeti időszakát jellemző folyamatokról. Minderre a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) volt elnökének, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) nyugalmazott főigazgatójának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Könyvtártudományi Tanszéke, az Eszterházy Károly Főiskola Informatika Tanszéke professzorának, a nevelés- és informatikatudomány kandidátusának, dr. Horváth Tibornak gazdag életpályája és munkássága előtti tisztelgésként 2011 júniusában megrendezett „Törzs és az ágak”, Könyvtár – információ – tudomány című emlékkonferenciáján elhangzott Veterán könyvtáros – Z-generációs szellemmelcímű előadás tükrében került sor. A konferenciakötetben megjelent alábbi előadáson elmondottak közreadásának legfőbb célja – kapcsolódva az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban az intézmény egykori főigazgatója tiszteletére összehívott emlékkonferenciához és az ott elhangzott előadások anyagaiból összeállított emlékkötethez – a könyvtártudomány és a xx. századi magyar könyvtárügyünk közelmúltban elveszített kiemelkedő egyéniségének munkássága előtti tisztelgés és emlékezés.

Előadásomra készülve ébredtem rá arra a kissé groteszk sorrendre, hogy tapasztalatlan pályakezdőként az egyetemi tájékoztatási gyakorlatokat vezetve az információkereső eszközök, rendszerek rejtelmeibe vezettem be a hallgatókat; ezt követően szegődtem el a kurrens irodalomtudományi bibliográfia praktikumokat nyújtó szerkesztőségébe, hogy aztán végleg megállapodjam az irodalmi múzeum

Az egyik történelmi összetevő. Az információkereső-nyelvi helyzet

A mai értelemben vett tárgyszavas információkereső nyelvek használata Magyarországon a xx. század elejétől fogva természetesnek számított. Kezdettől fogva együtt élt a tárgyszavaknak a Cutter-féle hagyományon alapuló, összetett formája, és az egyedi tárgyszóhasználati gyakorlat.