Könyv és Nevelés, 2009/4

Benedek Elek 1877-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait Budapesten. Ekkor Trefort Ágoston állt a kultusztárca élén. A dualista korszak kultuszminiszterei – bár működésüket többször kritika, támadás érte – sok jelentős alkotást hoztak létre; tevékenységükkel megalapozták a

„Meséinek sokasága olyan tengerre emlékeztet, amelynek eddig még csak partvidékét kutatták fel.”

(Lengyel Dénes)

A–a:

Kazinczy Ferenc és a magyar népoktatásügy. = Néptanítók Lapja, 1881. 524-527., 540-544. p.

Sötét este értem Hobgárd városkába, mely az első házon kezdve az utolsóig egészen elégett vala, s szolgabíró Badányi, kit segédül mellém rendele a vice-ispán, a plébánushoz hajtata be. Az nem vala jelen, s helyette egy megöregedett káplán jöve

Minden nemzet, mely e névre érdemes, tiszteletben tartja azon férfiait, kik tevékenységöknek magasabb czélokat tűzve ki, akár a közélet, akár a tudomány vagy müvészet körében kitiinő érdemeket szereztek maguknak, s ünnepnek tekinti a napot, melyet valamely

Kazinczy Ferenc születésének 250. évében a Magyar Irodalmi Hagyományápolók Országos Egyesülete nem mindennapi módon kívánt emlékezni a költőre, irodalomszervezőre, nyelvújítóra. Végiggondoltuk azt, hogy mennyit utazott, megszállottan – sokszor lehetőségei határán túl is – keresve a szépet, a

A Kazinczy-évforduló végéhez közeledvén, talán nem árt számot vetni azzal, hogy hogyan él, él-e egyáltalán napjaink nyelvhasználatában Kazinczy hagyatéka.

A fenti cím olvastán mindenki joggal gondolhat arra, hogy – immár talán ezredszer – arról fog szó esni a cikkben, hogy az ifjú Kazinczy Ferenc néhány évig tanfelügyelő volt, hogy a tanüggyel nemcsak értelmiségiként, a haza ügyeivel (többek közt a nevelésügy kapcsán is) foglalkozóként került

A napokban egy telefonhívást kaptam Jáki László tanár úrtól, az örökifjú neveléstörténésztől. Arra kért, hogy írjak egy cikket a következő címmel: Kazinczy a koporsóban. Jézus-Mária, mondtam, mire gondol, tanár úr? Arra – hangzott a válasz –, hogy mitől forogna manapság Kazinczy a sírjában,

A dualizmus kori népiskolákban használatos olvasó- és tankönyvekről alkotott, nem éppen hízelgő véleményét Benedek Elek számos alkalommal kifejtette. Csak jelzésképpen: „Annyi a közoktatásügyi tanács által elfogadott tankönyv majdnem minden szakmából, hogy már maguk a tanítók sem tudnak

Nem ismerek még egy társadalmi szerveződést, amely oly széles körben, annyi éven át éltet és képvisel egy magasztos ügyet, mint a Kazinczyról elnevezett kiejtési versenyek. Negyvennégy éve folynak, és hosszú volna felsorolni a különféle formájukat, a nyelvhasználati (vagy szónoki)

Könyv és nevelés. E folyóirat számos írása bizonyítja, hogy a két fogalom milyen szoros kapcsolatban van egymással, a könyv mint eszköz hogyan áll a nevelés szolgálatában, illetve a nevelés miként befolyásolja az emberek könyvekhez való viszonyát. Nemrégiben a Magyar Pedagógiai Társaság

Gráberné Bősze Klára 1960-ban, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, történelem-könyvtár szakon szerzett diplomát. Pályája során a könyvtárosi munka minden területével foglalkozott. 1978-tól nyugdíjazásáig volt az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főmunkatársa, főosztályvezető-helyettese.

Érdeklődéssel és tisztelettel hallgattam az elhangzott érdekes, igényes, tudományos előadásokat, de be kell vallanom, hogy nem vagyok Benedek Elek munkásságának kutatója. Az évforduló kapcsán bukkantam rá, és rögtön megszerettem. Számomra az értékkereső, de inkább értékvesztő XXI. században

Fennállásának ezerszáz éve alatt Magyarország történelme, társadalomtörténete, de még országhatára is, talán soha nem változott olyan rohamos gyorsasággal, olyan kiszámíthatatlanul és olyan tragikus fordulatokat véve, mint az 1940-es években. Az egyetlen évtizedet is több fordulópont,

I. Bevezetés

Huszonkét éve vagyok a pedagógus pályán

Az észlelés mintái és az olvasási szokások kapcsolata

Amerikai egyetemi hallgatók jobb és bal látómezejében mutatkozó