Könyv és Nevelés, 2008/4

„A gyerekek tudják a válaszokat, csak a hozzávaló kérdéseket nem tudják még rendesen feltenni.”

(Kiss Ottó)

A magyar gyerekirodalom jelenlegi státuszát rögzíteni, vagy adott korszak gyerekirodalmának primer szövegeit katalogizálni, a közelmúlt gyerekirodalmi beszédmódja által működtetett klasszikus-modern ellentétpárra kiélezve nemcsak anakronisztikusnak, de

A rendelkezésre álló keretek  pusztán csak azt teszik lehetővé, hogy azokat a legfontosabb kérdéseket érintsem, melyek jellemzőek voltak a több mint másfél évszázados pedagógiai folyóirat kiadás múltjára.

Mondanivalómat 6 kérdés köré csoportosítottam:

Röviden érinteném a  kezdeteket, majd  a vázolnám folyóirat kiadás mennyiségi kérdéseit, röviden utalnék  példányszámokra, a

Annak idején, tíz évvel ezelőtt nagy örömöt okozott a könyvtárosok körében a Könyv és Nevelés című folyóirat újraindulásának híre, majd megjelenésének ténye. S ahogy a lapszámokból kitűnik, e hivatás művelői nemcsak passzív érdeklődésükkel, hanem aktív közreműködésükkel, azaz cikkek írásával is segítették sikerre vinni, majd megtartani a lapot. Az évente négyszer közreadott orgánumnak

Megkövetem a kései utókor szakdolgozatra szorított hallgatóit, netán doktoranduszait, akik elé a rossz sorsuk folyóiratunk kiadástörténetét vetette oda munkájuk tárgyaként. Megkövetem őket, mert ebből a szösszenetnyi írásból, legföljebb ha egy lábjegyzetnyi anyaguk adódik majd. Jóllehet éppen ama daliás idők kulisszatitkaiból csemegézek, idézek föl egy történetet, amikor – tíz évvel ezelőtt –

A könyvtárosképzés 110, az egyetemi könyvtáros képzés közel 60 éve történt megindulása óta több jelentős szerkezeti átalakulás történt. A legutóbbi és talán az egyik legnagyobb változást hozó, a felsőoktatás egészét átalakító fordulópont az osztatlan képzésből a többciklusú, osztott képzésbe való átmenet volt. Ma a többciklusú, felsőfokú képzésnek négy jól elkülöníthető, egymásra épülő

Annak az iskolaképnek (nevezzük így komolyabban: iskolafunkciónak), melynek korai szakmai eszmélésem óta hívévé, s a fejlesztő szakértői, felsőoktatási feladataim vállalása óta propagátorává, hirdetőjévé, terjesztőjévé, segítőjévé lettem, szóval ennek az iskolaképnek kezdettől fogva centrális eleme volt a „nevelés” és a „könyv”, illetve a kettő szoros egybefonódása.

Meglehet mára az