Olvasási idő: 
15 perc
Author

Horváth Tibor (1935-2011)

Egy korszakra visszatekintve válik igazán láthatóvá, hogy mennyire meghatározottak voltak az akkor élők lehetőségei. Különösen igaz ez a magyarságra Európa XX. századi viharos és tragikus történetében. Horváth Tibornak az adatott, hogy e korban kellett írástudónak lennie, magyarnak lennie, embernek lennie. Embernek, aki törekszik a jóra, szereti és megbocsát felebarátjának, kiáll az igazságért – küzd és bízva bízik.

Horváth Tibor 1935-ben született Érsekújváron, a nemrég létrehozott csehszlovák állam területén. Abban az államban, melynek Magyarországgal szembeni területi igényeit hol a szlovák lakosság többségével, hol a régió közlekedési, gazdasági egységével, fontosságával igazolták – ha a katonai fellépés nem volt kellően eredményes –, elutasítva ugyanakkor azt, hogy az ott élők népszavazással dönthessenek a hovatartozásukról. Az 1945-ben újjászervezett országban olyan írott és íratlan szabályok voltak érvényben, melyek kifejezetten a magyarság ellen irányultak. A megkülönböztetést, a kollektív büntetést úgy lehetett elkerülni, ha az egyén hivatalosan szlováknak vallotta magát, reszlovakizált. Horváth Tibor édesapja nem adta föl magyarságát, hanem úgy döntött, elhagyja szülőföldjét és Magyarországra költözik feleségével és három gyermekével.

A család 1946-ban, a tomboló hiperinfláció idején kézitáskákkal érkezett Szolnokra. A városnak a világháború óriási veszteségeket okozott, elég csak arra utalnunk, hogy a szövetséges légitámadások kiemelt célpontja volt. A mindennapi életet az újrakezdés emberfölötti nehézségei és a szocialista társadalmi, uralmi rend kiépítése határozta meg. Horváth Tibor Szolnokon, az akkor már több mint százéves múltra visszatekintő Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Az intézményre mindig úgy emlékezett, hogy nemcsak a klasszikus gimnáziumi tudásanyagot kapta meg tanáraitól, hanem szilárd értékrendet és jó nevelést is.

A gimnázium elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szakán tanult tovább. 1955-ben, amikor egyetemi tanulmányait megkezdte, az egyre mélyülő társadalmi elégedetlenség hatására az értelmiségiek és különösen a felsőoktatásban tanulók körében már általánossá vált az útkeresés, a politikai változások igenlése. Az 1956-ban kitört forradalom idején csatlakozott a nemzetőrséghez és kész volt harcolni Magyarországért. A status quo fönntartásának nagyhatalmi érdeke azonban szabad utat engedett a szovjet hadsereg beavatkozásának, a forradalom leverésének. Horváth Tibort egyetemista társaival szovjet katonák vitték el a jogi karról. A Moszkva irányítása alatt álló állammal soha nem békélt meg, mindig büszke volt magyarságára, szerette hazáját és hitt függetlenné válásában.

Az 1949-ben indult egyetemi könyvtárosképzés tananyagában meghatározó súlya a filológiai – ezen belül is a művelődés- és könyvtörténeti – ismereteknek voltak. Az előadók személye – úgymint Mezey László, Fitz József, Dezsényi Béla, Kőhalmi Béla – záloga volt annak, hogy a képzésből kikerülők rendelkeznek a tudományos munkához szükséges tudással és készségekkel. A magyarszakon Bárczi Géza és Pais Dezső nyelvtudományi kurzusai voltak rá a legnagyobb hatással. Pedagógussá válásában nagy jelentőséget tulajdonított a budai Árpád Gimnáziumban elvégzett tanítási gyakorlatnak, az intézmény elhivatott tanári karának.

Kitüntetéses diplomája ellenére, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt meglehetősen nehéz volt az elhelyezkedés. Csak Kovács Máté (1906–1972) professzornak, a magyar egyetemi könyvtárosképzés megteremtőjének hathatós segítségével kaphatott a szakmában állást. Így az egyetem elvégzése után két évig a Szakszervezetek Országos Tanácsa Központi Iskolájánál dolgozott könyvtárosként, tanárként. Érdeklődése egyre inkább a bibliográfiák és a szakirodalmi tájékoztatás felé fordult. 1961-ben meghívást kapott az Országos Széchényi Könyvtárban akkor szerveződő Könyvtártudományi és Módszertani Központba. Azt a feladatot kapta, hogy a különböző szintű oktatási formákhoz dolgozza ki a tájékoztatás tantárgy tematikáját és a képzéshez szerkesszen, írjon jegyzeteket. A különböző tudományágak szakirodalmi forrásait bemutató, a könyvtárosképzés számára írt kiadványok közül a néprajzról készültet tekintette a legjobbnak.

A szakirodalmi tájékoztatás, forrásismeret területe az 1960-as években lényegében a két világháború között kialakult alapokon építkezett, mindenekelőtt a számbavételt és a leírást tekintette céljának. A tudományos eredmények elsősorban a kulturális javak bemutatása, a szakirodalom elemzése területén voltak, és erősen kötődtek az egyes diszciplínákhoz. Horváth Tibor azt a célt tűzte ki, hogy a deszkriptív szakterületet a tudományelmélet elvárásai szerint elméleti alapozású, rendszerezett stúdiummá formálja. A tudományos kutatást és fejlesztést támogató szakirodalmi tájékoztatásnak, a könyvtári és dokumentációs szolgáltatásoknak ez képezze a szilárd bázisát.

Az 1950-es, 60-as években a tudományos életben új ismeretkör volt születőben. Vannevar Bush (1890–1974) a második világháború lezárásakor írt – azóta szimbólummá vált As we may think című – cikkében kifejtette, hogy az ismeretek gyarapodásával az irodalomkutatás módszerei nem tartottak lépést, s ez akadályozza a már meglévő tudás felhasználását. (Bush a háború alatt annak a szövetségi hivatalnak volt a vezetője, amely a hadviselésben hasznosítható kutatásokat és fejlesztéseket, többek között az atombomba létrehozását felügyelte.) Az angolszász világban megindult a tudományos és technikai információk visszakereshetővé tételének, a keresés technológiájának kutatása. A 60-as évek végétől az új ismeretág elnevezése a nyugati országokban: információtudomány (information science). A Szovjetunióban valamivel korábban hasonló, interdiszciplínáris ismeretág koncepcióját dolgozta ki Alexander Ivanovics Mihajlov (1905–1988) – a tudományos és technikai információkat földolgozó intézet (viniti) vezetője –, és az informatika nevet adta neki.

Az új diszciplína műveléséhez Horváth Tibor elengedhetetlenek tartotta, hogy tudását bővítse az alkalmazott matematika, a gépi adatfeldolgozás, illetve rendszerfejlesztés területén. Hamarosan a gépi információkeresés, a számítógépek alkalmazása a könyvtári és dokumentációs munkában téma hazai szakértőjévé vált. A Művelődési Minisztérium, illetve az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács megbízásából 1968-ra kidolgozta a magyar könyvtári rendszer műszaki fejlesztési tervét. A terv végrehajtására a pénzügyminisztérium elkülönítette a forrásokat, de koordinációs problémák miatt a központi fejlesztés elmaradt, a könyvtárak önálló, de sokkal visszafogottabb fejlesztésekbe fogtak. A tervezet műszaki, technikai tartalma mára természetesen elavult, a koncepció alapelvei azonban ma is érvényesek.

Az 1960-as, 70-es évek az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában az úgynevezett enyhülés kora, ami a kulturális életben is nyitást hozott és a szocialista országokban szellemi pezsgést indított el. A Szovjetunió arra törekedett, hogy minél teljesebb képe legyen a természet- és alkalmazott tudományok területén folyó kutatásokról. Ezért kezdeményezte, hogy a szocialista országok működjenek együtt a tudományos információk számbavételében, továbbá kiemelten támogatta a nyugati országok tudományos eredményeinek megismerését. Ebben a politikai helyzetben adódott Horváth Tibornak arra lehetősége az 1970-es évektől, hogy unesco-ösztöndíjas legyen az Amerikai Egyesült Államokban, tanulmányutat tegyen az Egyesült Királyságban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, továbbá hogy megismerhesse a szocialista országok szakembereit, együttműködhessen velük. Mindezzel nemcsak az elméleti fölkészültsége vált teljessé, hanem a tudományos információk földolgozásának gyakorlatáról is átfogó képe lett.

Az 1960-as évektől részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (kgst) terminológiai bizottságának munkájában, melynek célja egy többnyelvű dokumentációs terminológiai szótár elkészítése volt. Empirikus kutatásokat végzett a természetes nyelv és a dokumentációs, információkereső nyelvek témájában. A tartalmi reprezentáció és a gépi visszakeresés eszközeként a 60-as évek végére megjelennek az úgynevezett információs tezauruszok. Varga Dénessel (1928–) dolgozta ki az információs tezauruszok magyar szabványát, és közösen könyvet is írtak a témáról.

Horváth Tibor arra törekedett, hogy az informatika/információtudomány szervesen integrálódjon a hazai könyvtártudományba. Erre nemcsak tudományos közleményei révén adódott módja, hanem óraadóként az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, a Szakszervezetek Országos Tanács iskolája keretében működő, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kihelyezett könyvtáros tagozatának kurzusain és az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárosképzésében is. 1978-ban került az egyetemre főállású oktatóként, mestere és barátja, a nyugdíjba vonuló Szentmihályi János (1908–1981) helyére. A Könyvtártudományi Tanszék adjunktusaként az Információkereső nyelvek és az Információs rendszerek tárgyat oktatta.

A könyvtártudományi oktatás megújítása érdekében kidolgozta a kétéves információs szak tematikáját, és évekig vezette a képzést. Az új szakra bármilyen felsőfokú végzettséggel rendelkező jelentkezhetett, így bölcsészek mellett, a természet- és társadalomtudomány szakemberei, mérnökök is szerezhettek könyvtártudományi végzettséget. Az akkori elnevezéssel – posztgraduális szakinformatikai képzés jelentősége kettős. Tartalmát tekintve információtudományi alapozású volt, ugyanakkor egységben, egy fejlődési íven láttatta a könyvtári, a dokumentációs és az információs szakterület eredményeit. A képzéshez kiváló szakembergárdát sikerült megnyernie, bevont mérnököket, természettudományi szakembereket. Együtt volt tehát minden a könyvtártudományi oktatás átalakításához, az európai filológiai ismereteket is tartalmazó információtudományi képzéshez.

Tudományos érdeklődése mindinkább az automatikus osztályozás felé fordult. Az emberi gondolkodás, a megismerési folyamat immanens része az osztályozás. A kérdés leegyszerűsítve az, hogy számítógéppel elvégeztethető-e ez az intellektuális munka. A kutatások olyan számítógépes algoritmus megalkotására irányulnak, melyek meg tudják határozni a szövegek tárgyát és képesek azokat tematikus hasonlóságuk alapján rendezni. Horváth Tibor Gerard Salton (1927–1995) a számítógépes információszervezés és -visszakeresés területén végzett elméleti munkásságát és a vezetésével kifejlesztett smart (System for the Mechanical Analysis and Retrieval of Text) információs visszakereső rendszert tekintette kiindulásnak. Doktori értekezését az automatikus osztályozás témából írta, az arisztotelészi logika és a klaszertanalízis (clustering) kapcsolatát tárgyalta benne.

1983-ban megbízást kapott a Művelődési Minisztériumtól az Országos Pedagógiai Információs Rendszer (opir) kifejlesztésében való részvételre. A tervezetben a szakterület sajátosságait és intézményrendszerét figyelembe véve dolgozott ki egy számítógépes információellátó rendszert. Az országos információs rendszer céljai, az ismeret- és szurrogátumvagyon kezelésének, disszeminálásának alapelvei ma is megállják a helyüket. Az információs rendszer megvalósításának feladatával került 1984-ben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az országos rendszer nem valósulhatott meg, de a könyvtár innovációja az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején a hazai fejlesztések élvonalába emelte az intézményt. (Géppel olvasható bibliográfiai formátum kifejlesztése, alkalmazása, Magyar Pedagógiai Adatbázis építése,Magyar Pedagógiai Tárgyszójegyzék kidolgozása stb.)

Tudományos kutatásait az információkereső nyelvek témájában folytatta. A tartalmi reprezentációhoz használt ellenőrzött szótárak szerepét vizsgálva arra a felismerésre jutott, hogy az információs nyelvek problémáját elsősorban szemantikai természetűnek tartják, és ezen a téren keresik a megoldásokat is. Az osztályozó ismérvek tartalmának, megnevezésének pontos meghatározása és a köztük lévő jelentésbeli kapcsolat leírása azonban nem elégséges a téma pontos megjelöléséhez. A föltárásnak ugyanis nemcsak a tartalmi hasonlóságot, hanem az egyediséget is vissza kell adnia. Ez azonban az ismérvek között, a dokumentumban meglévő viszonyok leírása nélkül lehetetlen. Az információs nyelv lényeges kérdése tehát szintaktikai természetű.

A kandidátusi értekezésében a tartalmi ismérvek dokumentumban meglévő relációinak reprezentálását tárgyalta. Munkájára nagy hatással volt Janson Farradane (1906–1989) – az információtudomány névadójának és az első ilyen témájú kurzus indítójának – a relácionális indexelésről vallott nézetei, Jean-Claude Gardin (1925–) régésznek a dokumentációs nyelvvel kapcsolatos, reveláció hatású munkái (pl. Syntagmatic Organization Language – syntol). Kiemelten épített Derek Austin (1921–2001) munkásságára, s az általa kifejlesztett, úgynevezett szövegösszefüggést megtartó indexe-lési eljárására – Preseved Context Index System(precis). Kidolgozta a precis-nek a magyar nyelv grammatikájához igazodó változatát, és az Országos Pedagógiai Könyvtárban a gyakorlatban is bevezette az indexelést.

Horváth Tibort a legtöbben mint oktatót, briliáns előadót ismerik. Tanultak tőle az Országos Széchényi Könyvtárban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, az Eszterházy Károly Főiskolán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az előadásai varázsát az adta, hogy egyszerre tudott européer professzor és gyakorlatias, anekdotázó szakember lenni. Sokat tett a könyvtártudomány akadémiai elismertetéséért, és az elte-n akkreditált doktori iskolának a kezdetektől a tanára volt. A könyvtáros szakmai közéletben folyamatosan részt vállalt, 1990 és 1994 között a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (mke) elnöke, és számos nagyszerű javaslat – például a magyar általános tárgyszójegyzék kidolgozásának kezdeményezése, könyvtári törvény tervezete – fűződik a nevéhez. Meghatározó volt a munkája a Csurgay Árpád (1936–) akadémikus vezetésével működő bizottságban, mely 1994-ben kidolgozta az Országos Szakirodalmi Információs Rendszer tervét (http://epa.oszk.hu/01300/01367/00159/pdf).

Utolsó nagy műve a Papp Istvánnal (1931–) közösen szerkesztett Könyvtárosok kézikönyve, mely rendszerező összefoglalást ad a könyvtár- és információtudományról. Azon kevés szakemberek egyike volt ő, aki a diszciplínáról teljes képpel bírt, és el tudta azt helyezni az élő tudomány organikus egészében. A könyvtárosságot a szó valódi értelmében hivatásának tekintette, a könyvtárak feladatát a tudomány és a művelődés szolgálatában látta. Meggyőződése volt azonban, hogy a tudományt szolgálni csak tudományos eszközökkel és módszerekkel lehet.