Olvasási idő: 
10 perc
Author

Haralyi Ervinné (1944-2011)

Rövid, súlyos betegség után 2011. május 17-én váratlanul elhunyt Haralyi Joli, a hazai iskolai könyvtárügy egyik legkiválóbb egyénisége. Távozása mind a család, a barátok, mind pedig a munkában társak számára fájdalmas hiányt jelent. 
Több mint harminc esztendőt átfogó munkálkodása szinte megszakítás nélkül az iskolához, az iskolai könyvtárakhoz kötődött: volt általános iskolai és középiskolai könyvtárostanár (Százados Úti Általános Iskola, Szász Károly Iparcikk-kereskedelmi Szakiskola), majd 1990-től magyar szakos tanárként tevékenykedett a Kelenföldi Műszaki Szakközépiskolában és a Földes Ferenc Kereskedelmi Szakiskolában. Közben a Fővárosi Pedagógiai Intézet szakmunkásképző intézeti könyvtárosi munkaközösségének vezetőjeként, majd ugyanennek a területnek a szaktanácsadójaként jelentős szerepet töltött be az intézet fejlesztő, továbbképzési tevékenységében. A kilencvenes években tevékenyen rész vállalt a Fővárosi Pedagógiai Intézet tantervfejlesztő munkájában, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) könyvtár-pedagógiai követelményeinek kidolgozásában és gyakorlati átültetésének előmozdításában. Mint közoktatási szakértőt és a szakterület avatott képviselőjét országszerte sok helyre hívták előadások megtartására, a fővárosi és vidéki iskolák gyakran kérték segítségét szakmai problémáik megoldásához.
Könyvtárostanárként és magyar szakos tanárként is kiemelten fontosnak tartotta az iskolai könyvtárak ügyét. Az általa vezetett iskolai könyvtárakban az adott korszak szükségleteinek megfelelő, korszerű szolgáltatások alapjait vetette meg. A fővárosi mintakönyvtár pályázaton két ízben is első helyezést ért el. A működési feltételek normalizálása és a szolgáltatások alapját képező magas színvonalú szakmai állapotok létrehozása mellett már pályakezdőként élénken foglalkoztatta az iskolai könyvtár eszközrendszerének hasznosítása, a könyvtár által képezhető pedagógiai többletérték. Munkássága során könyvtárosként, magyar szakos pedagógusként és szaktanácsadóként egyaránt fontosnak tartotta a könyvtárhasználatra nevelést, a könyvtárra alapozott ismeretelsajátítás módszertani fedezetének megteremtését. Már azokban az időkben is célul tűzte a középiskolások bevezetését a könyvtár használatába, amikor ennek még hiányoztak a tantervi követelményei.
Minden igyekezetével, tehetségével, elméleti és gyakorlati munkásságával azt szerette volna elérni, hogy az iskolai könyvtár a maga lehetőségeivel beteljesítse pedagógiai küldetését. Alig volt a könyvtárpedagógiának olyan területe, amely ne került volna figyelme körébe, és amelyet ne próbált volna ötleteivel, magas szintű könyvtárosi és pedagógusi felkészültségével, gyakorlati tapasztalataival megújítani, a lehetőségek határain belül kiteljesíteni.
E célból kapcsolódott be a Fővárosi Pedagógiai Intézet égisze alatt szervezett könyvtárpedagógiai kutatásokba, és ezek a szándékok motiválták tantervfejlesztő munkáját, szakmai publikációit és országosan is ismert és elismert előadói tevékenységét. Kutatómunkája nyomán a tantervfejlesztés, a könyvtárhasználat didaktikai és tantárgymódszertana, valamint a megszerzett használói felkészültség mérési-értékelési metodikájának területén jelentős eredmények születtek.
A kezdetektől részt vett a NAT kidolgozásában. Tevékenyen bekapcsolódott a Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett munkacsoport, majd a kerettantervi team munkájába, mindvégig részt vállalt a könyvtárhasználat részműveltségi terület követelményrendszerének kidolgozásában és a könyvtár szaktárgyi integrációjában. Több mintatanterv, módszertani segédlet társszerzőjeként, pedagógiai szakértőként, számos továbbképzés szervezőjeként, előadójaként segítette a középfokú intézmények helyi tantervezését, az iskolai könyvtár nevelési lehetőségeinek felismerését és széleskörű beépítését a pedagógiai programokba.
A tantervezés mellett az iskolai minőségfejlesztés folyamataiban elsőként képviselte az iskolai könyvtár, a könyvtár-pedagógia értékteremtő létjogosultságát. Működési helyén részt vett a minőségbiztosítási munkacsoport munkájában, majd a tevékenységgel szoros összefüggésben szerzett mérési-értékelési tapasztalatait saját szakterületén igyekezett kamatoztatni. A szaktárgyi teljesítmények mérése mellett fontosnak tartotta a könyvtárhasználati tudás értékelésének lehetőségét. Kezdeményezésére és vezetésével egy – a Fővárosi Pedagógiai Intézet égisze alatt szerveződött – munkacsoport kidolgozta a könyvtárhasználat mérését szolgáló tesztlapokat, amelyek több kimeneti ponton is alkalmasak a használói felkészültség értékelésére.
Talán ennél is fontosabb volt számára az a pedagógiai folyamat, amely a tantervek és a kimeneti szabályozás között a könyvtár igazi pedagógiai hasznosulását jelenthették. Az elmúlt évtizedben a Fővárosi Pedagógiai Intézet által kezdeményezett és szervezett könyvtár-pedagógiai kutatásokban és módszertani fejlesztésekben jelentős részt vállalt: a tantervi reformfolyamatokkal párhuzamosan megkezdődött a könyvtárhasználat tanításának didaktikai-módszertani megalapozása. A három esztendőt átfogó, pályázatokkal támogatott kísérletben nemcsak társszervezőként működött közre, hanem szakértője, társrendezője volt a könyvtárhasználati órák videofelvételének. A videós fejlesztő program tapasztalatainak összegezése volt a Bevezetés a könyvtárhasználat tanításába című didaktikai-módszertani kézikönyv, amelynek az elméleti tanulmányait részben szintén Haralyi Joli írta. 
Kiemelkedően fontosnak tartotta a könyvtár szaktárgyi alkalmazásait a tanulási-tanítási folyamatokban. A nevelői és tanulói tevékenység megszervezése során egyaránt foglalkoztatta a könyvtárra épülő szaktárgyi módszertan megalapozása. A Könyvtárostanárok Egyesülete által meghirdetett pályázatra készítette el kémia szakos kolléganőjével közösen a kémia tanegységeinek könyvtári feldolgozását szolgáló módszertani tanulmányát, amely első díjat nyert. Később az MTA–OM által támogatott kutatási program társszervezőjeként és elméleti szakértőjeként a szaktárgyi könyvtárhasználat módszerbeli továbbfejlesztésén munkálkodott. E kutatás célja az volt, hogy a projektmódszer és a könyvtár összekapcsolásával adjon tematikai és módszertani ötleteket a szaktárgyi ismeretelsajátítás hatékonyabb megszervezéséhez.
Haralyi Joli a Könyvtárostanárok Egyesületének alapító tagja, aktívan részt vállalt a szakmai közösség tevékenységében, rendszeresen tartott előadásokat a szervezet továbbképzési programjaiban. Elméleti és didaktikai szempontból is magas szintű előadásaival széles körben ismertté tette a hazai iskolai könyvtárügy alapvető modernizációs törekvéseit és elősegítette a korszerű elvi útmutatások gyakorlati megvalósítását. 
Igényes előadóként elismerést szerzett a NAT implementációját szolgáló fővárosi és vidéki tanfolyamokon, az ELTE szakirányú szakértői felkészítésében és a határon túli magyar kollégák szakmai képzésében (Szováta, 2001). 
Egyéniségét minden vállalt feladata során szigorú igényesség jellemezte, és ugyanezt várta el munkatársaitól, kollégáitól, diákjaitól, de mindig a realitások keretén belül törekedett a felmerülő problémák megoldására.
Életútjából jól látható, hogy Haralyi Ervinné személyében egy olyan pedagógusról, könyvtárostanárról van szó, aki szakmai tudásának szakadatlan továbbépítésével, új utak invenciózus kutatásával, keresésével próbálta az iskola még jelentős tartalékát jelentő könyvtári eszközrendszert hatékonyabb pedagógiai eljárások kimunkálása és gyakorlati bevezetése érdekében mozgósítani. A tanulás-tanítás hagyományos, megszokott munkaformái mellett – olykor helyett – a könyvtárban kereste és találta meg azt az új és rendkívül sokoldalúan, változatosan hasznosítható tanulási környezetet és módszer-együttest, ami az ismeret-centrikusság helyett a tanulók képesség-fejlesztéséhez, önálló tevékenykedtetéséhez, a korszerű informatikai műveltség elsajátításához kínál a kor kihívásainak megfelelő pedagógiai lehetőségeket.
Életművét 2005-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki, 2006-ban pedig megkapta a KTE Elismerő Oklevelét.
Nagyon nehéz tudomásul vennünk, hogy szakmánk egyik legkiemelkedőbb egyéniségének életútja lezárult. Látnunk kell azonban, hogy az az örökség, amit ránk hagyott milyen értékeket hordoz és mindez mire kötelez bennünket. Leginkább azzal tiszteleghetünk emlékének, hogy írásait ismét kézbe vesszük, gondolatait, elméleti és gyakorlati útmutatásait felelevenítjük, hasznosítjuk, továbbépítjük…
Emlékezetünkben megőrizzük kedves, mindig segítőkész, értő és megértő egyéniségét.

 


Ehhez ajánljuk legjelentősebb munkáit:


HARALYI Ervinné: Bevezetés a könyvtárhasználat tanításába. Módszertani segédanyag óraleírásokkal. (Társszerző) Bp.: FPI, 2001. 375 p.


Könyvtárhasználati órák videón. (Társszerző) (10 videofelvétel) Bp.: Flaccus Kiadó, 2001.


HARALYI Ervinné: Könyvtárhasználati ismeretek a kerettantervekben. (Társszerző) In: Kerettantervi segédlet a környezeti neveléshez, a könyvtárhasználathoz és az egészségneveléshez. Bp.: OM-Koncept-H, 2001. p. 95–136.


HARALYI Ervinné–FÖLDES Mária: Szaktárgy és műveltség. – Kémiaórák a könyvtárban. In: Könyvtáros? Tanár? Könyvtárostanár! Bp.: MKE Könyvtárostanárok Szervezete, 1995. p. 63–80.


HARALYI Ervinné: Minőség, mérés, értékelés a könyvtárakban. In: Korszerű Könyvtár. Kiegészítő füzet 2008. Bp.: Raabe Kiadó, 2008. augusztus, B 4.4 p. 1–13.