Olvasási idő: 
31 perc
Author

Benedek Elek munkásságának hatása az olvasás megszerettetésére

Benedek Elek munkássága nemcsak a folklór- és az irodalomtörténeti kutatás szempontjából fontos forrás, de művelődés- és pedagógiatörténeti vonatkozásai is jelentősek. Bár nem szerzett magyar-német szakos egyetemi diplomát,  pedagógiai vénája nép- és ifjúságnevelő attitűdje egész életpályáját meghatározta. A több mint 150 kötetes életmű mintegy harmadát kitevő mese- és gyermekkönyvek fontos mutatói és letéteményei pedagógiai, nevelői filozófiájának, programjának. Észrevételei, törekvései és munkái kiindulópontként, segítségként és tanulságként szolgálhatnak a mai nevelési problémák újragondolásában, és irányt mutathatnak megoldásukhoz.

 

Napjainkban a társadalomban zajló kedvezőtlen történések (a családok szétzilálódása, a társadalmi anómiák, a közös erkölcsi normák szétesése, a negatív életviteli minták, a társas szolidaritás meggyengülése stb.) egyre nagyobb felelősséget rónak a pedagógusokra. A talajvesztés és eredménytelenség következtében a köznevelés szerepe felértékelődik. Az olvasási kultúra és az olvasási kedv erodálódását a hétköznapi tapasztalatok és a kutatási eredmények egybehangzóan bizonyítják. A felmérések nemcsak a szövegolvasás technikai nehézségeiről, vagy szövegértési problémákról vallanak, hanem az emberi megsebzettségről is. Az irodalmi süketség, az érzelmi megszólítatlanság és visszhangtalanság a nyomtatott szövegek elutasításában éppúgy jelen van, mint a hétköznapok unaloműző tevékenységeiben. Az olvasás mennyiségi mutatói mellett a minőségi mutatók az esztétikai-, a kulturális- és a nemzeti értékek tekintetében még többről vallanak. A gyermeket új és más referenciák szólítják meg. A klasszikus irodalom és műveltség eltűnőben van, és a pedagógiai gyakorlatban is méltánytalanul háttérbe szorul, degradálódik. A globalizálódó társadalom a gyermeket is fogyasztóként kezeli, ezért a fiataloknak egyre kevésbé akadnak „belülről vezérlő” kedvenceik, helyükbe a tömegkultúra múlékony divatsztárjai lépnek. A könyvpiac az eladhatóság szempontjai szerint rostál. Az olcsó, igénytelen kiadványok háttérbe szorítják a magas színvonalú gyermekirodalom kínálatát. Folyik a gyermekek irodalmi „beetetése”: hódít a könnyen emészthető „hamburger kultúra”, a giccs, az erőszak, az „irodalmi pedofília”. A gyermekek népszerűségi listáit a felnőtt olvasók igényeire szabott könyvek vezetik, melyek álélvezetet nyújtva a szimbólumok leegyszerűsített, egyoldalú és torz változatával bombázzák és deformálják a gyermeki lelket.

 

Benedek Elek pályája kezdetétől nagyon tudatosan fordult a gyermekek felé. Jól tudta, hogy a jövő nemzedék nevelésében a felnőtt generációknak megalapozó a szerepe. A gyermekek találkozása az irodalommal kulturális tradíciókon alapuló társadalmilag irányított folyamat. A példamutatás, a „lelkesítés” pedig elsősorban a felnőttek (a szülők, a pedagógusok, az írók, a könyvpiac szereplői stb.) preferenciáin és szűrőrendszerén alapul. Benedek Elek a korszerű magyar gyermekirodalmi műveltség megteremtésén, az egészséges irodalmi tudat és ízlés formálásán munkálkodott. Igazi ’magvetőként’, ’gyümölcsfaültetőként’ kitartással dolgozott a jó termés reményében. Művelte, ápolta, gondozta a gyermek- és ifjúsági irodalmat, mert tudta, hogy az ízlést és az olvasást egészen kis korban kell és lehet megalapozni. Felfogásában a klasszikus nemzeti érték és a korszerű szemlélet összefonódott. Egyaránt fontos szempontot jelentettek az irodalmi tudat formálásában, a felnövekvő nemzedék identitásának és erkölcsének alakításában. A gyermekolvasókat minőségi élményekhez igyekezett juttatni, hogy egyszerre sajátíthassák el a kritikai képességet, a lelki egészség érzetét és az ehhez vezető módszereket. Olyan értékes irodalmat kívánt kézbe adni, amely emberbaráti, nemzeti és személyes mivoltában egész életre szóló segítséget jelenthetett. Értő közönséget kívánt nevelni az irodalom befogadására.

 

Filozófiája, gyermekszemlélete hiteles és eleven örökségből sarjadt: a szülőföld, a családi élet, a barátok, a kisbaconi iskola és a székelyudvarhelyi kollégium – hol szelíd, hol szigorú – légköre egész irodalmi és közéleti pályafutását meghatározta. A folklór „...úgy vette körül, mint levegő. Édesanyja altatódala, édesapja regéi, a falusiak mesemondása, népdalai éppen akkor hatottak rá, amikor a lelke a legfogékonyabb volt.”[1] A gyermekfolklór alkotásai, a mondák, a legendák, a mesék, a dalok, a balladák jelentették számára az első irodalmi és művészi élményeket, az önképzőkörök pedig az első kritikai szárnypróbálgatásokat. Már diákkorában sajátos véleménye alakult ki a gyermeknevelésről. Felfogása szerint a pedagógus legfontosabb erénye a jóság és a megbocsátás, mert a megszégyenítés és a büntetés csak félelmet és viszolygást okoz. A nevelő legfőbb feladata, hogy keménykezű beavatkozás nélkül a gyermek egyéniségének és tehetségének szabad kibontakoztatásához feltételeket teremtsen.

 

Kisgyermekként kézbe vehette a családi házi könyvtár polcairól Bezerédj Amália könyvét „sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel.” A meghatározó olvasmányélményről így vallott:„Az én első könyvem nem az ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv: Flóri könyve.[… ] Flórika könyve maradt jó sok esztendeig legkedvesebb könyvem, az én gyermekkoromnak egyetlen egy gyermekkönyve.[…]Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermekifjúsági könyveimnek terebélyes fája, melynek töviben ti meg-megpihentek… Ez a könyvecske tett adósává a gyermekvilágnak, mindazt a gyönyörűséget, mit az egyetlen könyv szerzett gyermeki léleknek, tetézve adni nektek gyerekek.”[2]

 

 

Flóri könyvének kiadási évét (1840) az irodalomtörténet szimbolikusan a magyar gyermekirodalom kezdetétének tekinti. A könyv elsősorban abban volt más és több elődeinél, hogy „irodalmibb” és szándékoltan gyermekeknek készült. Szerzője kislányának, Flórikának és a birtokán élő jobbágyok gyermekeinek írta. A Hidján létrehozott óvoda-iskola 3-8-9 éves gyermekei forgathatták először, később a pedagógia vezérkönyvévé vált. A mű, amolyan mindenes könyv. Tankönyv és egyben tágabb fogalmi körben értelmezett irodalom: ábécé, versek, mesék, imádságok, kottás dalok és ismeretterjesztő rövid írások tárháza a természetről, a világról. Könnyed, népies, tiszta hangja és szerkesztése körültekintő pedagógiai szemléletet tükröz, mely a művészet erejét állítja a „szívképzés” (érzelmi-erkölcsi nevelés) szolgálatába. Bölcsességei, erkölcsi tanításai, olvasásra, verselésre, illemre, a könyv szeretetére nevelték a magyar gyerekeket. A kiadvány hosszú éveken át különös jelentőséggel bírt.[3] Kedves olvasmánya lett a kisgyermekeknek, és megalapozó szerepet játszott a modern gyermeknevelés szemléletének elterjesztésében.[4]

A gyermekkor és a diákévek maradandó és kiapadhatatlan élményforrást és tudásanyagot nyújtottak Benedek Elek számára, s később ez a korai útravaló nőtt sorsformáló erővé. Fáradhatatlanul és sok területen érvelt és dolgozott a gyermekek érdekében.

 

A gyermek- és ifjúsági irodalom felkarolását, a jó gyermeklapok szükségességét már 1888-ban elmondott képviselőházi „szűzbeszédében” meghirdette. Interpellációjában a gyermekirodalom befogadásának állandó alapkérdéseiről beszélt. Az értékekről és a talmiról, a minőség és a selejt viszonyáról gondolkodott. Az esztétikai értékek, az egyetemes minőség mellett szállt síkra. Felszólalásában össztársadalmi üggyé emelte a gyermekirodalmat és kormányszinten is szorgalmazta erkölcsi, szakmai és pénzügyi támogatását. A Magyar Tudományos Akadémiát pályadíjak kitűzésére, igényes gyermekirodalmi lapok létrehozására, jó ifjúsági könyvek íratására, terjesztésére és jutalmazására buzdította. Leleplezte a vidéki iskoláztatás siralmas állapotát, és utalt arra is, hogy a tankönyvekről is lenne bőven mondanivalója. Felszólalása nemcsak témájában, de megfogalmazásában is szokatlan és meghökkentő volt. Patetikus szónoklat helyett egyszerű, szemléletes, humoros fordulatokkal élt. Mélyrehatóan ecsetelte a gyermekirodalom sanyarú helyzetét, és érveit gyermekkönyvekből vett idézetekkel támasztotta alá.

 

Komoly ízlésformáló szerepet szánt az irodalomkritikának. Sürgette, hogy állítsanak fel szabályozást arra vonatkozóan, hogy a kicsik kezébe milyen könyvek juthatnak. Rávilágított arra, hogy a másodlagos irodalom, az idegen nyelvű szövegek magyar fordítása rombolja; a selejtes hazai irodalom pedig konzerválja az irodalmi tudatot. A rossz magyarsággal megírt együgyű versikék, mesék és történetek megrontják a szellemet, az ízlést, az egészséges gondolkodást és a nyelvérzéket. Keserűen állapította meg, hogy az ifjú olvasók mennyire ki vannak szolgáltatva a könyvkereskedők üzleti vállalkozásainak. „Annyi tény, hogy a magyar könyvpiac el van árasztva idegen művekkel, vegyest jó és rosszakkal, de ezekkel szemben mink van nekünk? Van egynehány jó és egy sereg selejtes gyermek- és ifjúsági könyvünk. Tényleg a magyar ifjúsági irodalom szánalmasan szegény. Könyvkiadóink, kiknek hazafiságában nem kételkedem, de akikben, mint a tények bizonyítják, az üzletember földhöz veri a hazafit, édes keveset törődnek a gyermek- és ifjúsági irodalom istápolásával.”[5]

 

Fontos szempontként jelölte meg a nemzeti, a történelmi és erkölcsi értékeket, valamint az irodalmi hagyományokhoz való igazodást. Javasolta, hogy az ajánlott és ajánlható művekből olyan könyvjegyzékeket, mintagyűjteményeket állítsanak össze, melyek kiadásával a tanítók, tanárok munkáját, és a szülők könyvválasztását is segíthetik. Így érvelt: „Szívesen elismerem, hogy magyarban is van néhány jó, többé-kevésbé kifogásolhatatlan gyermek- és ifjúsági könyv. De ez a kevés éppen nem elégséges arra, hogy a sok rosszat kiirtsa, már azért sem, mert a szülők nagy része minden kritika nélkül vásárolja össze a mutatósnál mutatósabb képeskönyveket, s végre is valamennyi szülő nem lehet egy-egy Gyulai Pál.”[6]

 

Az alkotó, a mű és a befogadó kapcsolatáról is érvényes megállapításokat tett. Arra figyelmeztetett, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom művelése nem könnyű feladat. Az írói tehetség csak az egyik feltétel. Az erkölcsi és esztétikai értékek akkor találhatnak visszhangra, ha az irodalmi alkotások világképe a gyermekvilág elvárásaihoz idomul. A gyermekolvasókhoz való közeledést tehát a gyermekirodalom művelésének fontos előfeltételeként jelölte meg. Így fogalmazott: „A gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb faja az irodalmi műnek. Ide nem elég erős írói tehetség. A legzseniálisabb író is kudarcot vall, ha tehetségéhez nem járul mélységes mély kedély s mindenekfelett: a gyermekvilágnak erős szeretete […] kell hogy le tudjon szállni a gyermekvilág eszejárásához, kedvteléseihez, s éppen nem felesleges, ha mindezeknek lelkében van még a gyermekével rokon vonás: egy csepp naivitás”[7]

 

Politikai beszéde nem talált visszhangra a parlamentben, de tartalmi újszerűségével és radikális irányvonalaival az új magyar gyermekirodalom kezdetét jelentette.

 

Öt évig volt országgyűlési képviselő, és további beszédeiben is a nép- és ifjúsági nevelés, a kultúra, az anyanyelv és a közoktatás érdekében érvelt. De sorozatosan csalódnia kellett, és választási bukása után végképp hátat fordított a politikának. Irodalmi munkásságát a gyermekeknek és a népnek ajánlotta fel: „isteni gondviselés a bukásom, még csak ezután kezdődik az én igazi életem, most kezdek csak igazán szántogatni a papíroson, ezután írom meg szép dolgaimat: a legszebbeket a gyerekeknek és a népnek.”[8]

 

Úgy akart írni, hogy azt a fiatalok és a felnőttek egyaránt zavartalanul olvashassák. Szépírói stílusának legfőbb jellemzői az élőbeszédre emlékeztető természetes közvetlenség, az eszköztelen igényesség, az enyhén archaikus nyelvjárási jelleg és a humor. Mesemondói képességével a magyar népmese számára nemcsak a gyermeket hódította meg, de visszahódította a falut is. A családi mesekincsből kiindulva egyre táguló horizonttal vette birtokba és adta tovább előbb a szűkebb pátriája, a Székelyföld (Székelyföldi gyűjtés 1882, Székely tündérország 1885, Székely mesemondó 1888), majd az egész magyar nyelvterület (Magyar mese- és mondavilág 1894-1896), s végül a világ mesekincsét (Grimm testvérek meséi 1904, Csodalámpa. A világ legszebb meséi 1911-1914, Kék mesekönyv 1911, Piros mesekönyv 1912, Arany mesekönyv 1913, Ezüst mesekönyv 1914). A történeteket újramesélte, stilizálta, átdolgozta, és a gyermekolvasók igényeihez igazította.Mesemondásában összefonódott a nevelő és szórakoztató szándék. A mesei történeteket a gyermek szellemi és lelki fejlődésének irányító rendszerévé avatta. Leszűrt nemes erkölcsi tartalmat adott vissza, illetőleg hangsúlyozott.

A mesegyűjteményei, a szűkebb-bővebb válogatások, díszes és ponyvakiadások, amelyek az író életében és azóta is napvilágot láttak, túlzás nélkül olyan hatással voltak a magyar irodalmi és köznyelv fejlődésére, amely a Bibliáéhoz mérhető csupán[9]. A belőlük eredő szólások, szóláshasonlatok, formulák nemzedékek hétköznapi beszédének szerves részévé váltak. Meséit a gyermekek és a felnőttek is szívesen olvasták. Refolklorizáló hatásukról maga is beszámolt: „Valahol csak megfordultam az országban, megszólaltattam a falusi mesemondókat. Alig mondottak olyat, melyet ne ismertem volna, s bizony megesett nemegyszer, hogy csaknem szóról szóra mondották el nem egy mesémet, amelyet régebbi könyveimben meg ebben a Magyar Mese- és Mondavilágban olvastak.”[10]

 

Mesekötetei és tankönyvei 1904 után a történelmi Magyarország számtalan falujába eljutottak. Az akkor újonnan alakult népiskolai könyvtárakba a kultuszminisztérium küldte meg a könyvcsomagokat. A népiskolák ismerték és használták olvasó- és ábécéskönyveit (ABC és olvasókönyvMesemondó verses ÁBC) és mesekönyveit.

 

Benedek Elek gyermekirodalmi kánonjának fontos része volt a történetiség. Történeti munkáival a magyar történelmi hagyomány gyermekirodalmi olvasatát, átértékelő értelmezését valósította meg, beleértve a folklórt, a mondákat[11] is. Ismeretterjesztő műveket írt az ifjúság számára a magyarság történetéről, a nemzetért munkálkodó államférfiak, tudósok, művészek életéről és tevékenységéről. (A magyar nép múltja és jelene 1–2 1898; Hazánk története az ifjúság számára 1905; Történeti olvasmányok, 1909; Ezer esztendő 1909, Nagy magyarok élete 1-13, 1905-1914.) Történelmi áttekintéseinek fontos kanonizációs eljárása a kiválasztás és az értelmezés, azaz a mit? és a hogyan? kérdése volt. Fontos célja a harmónia keresése, a gyermeki ideál és eszménykép érzékletes fölmutatása. A múlt sajátos rekonstrukciójával összhangot teremtett a múlt történései és a jelen érdeklődése között. Az értékek és tradíciók felmutatása az egyéni és a közösségi identitást, az összetartozás érzését erősítette.

Azért, hogy a klasszikus vagy a kevésbé ismert szépirodalmi művek is eljussanak az olvasókhoz, Kis Könyvtársorozatot szerkesztett[12]. A majd másfél száz kötetből álló, igényesen összeválogatott gyűjteményt kezdetben a 6-15 éves korosztálynak szánta. A kötetekben az ismert írók mellett a még ismeretlen szerzőknek is publikálási lehetőséget biztosított. Így jelenhetett meg a kiadványokban pl. Móricz, Krúdy, Kaffka Margit egy-egy műve is. Később a sorozat Benedek Elek Kis Könyvtára címmel folytatódott. Legalább ilyen fontosak voltak a klasszikus és a kortárs irodalom alkotásainak fordításai és adaptációi. (pl. Cooper: A vörös kalóz 1924, Defoe: Robinson Crusoe 1924, Toldi Miklós 1911, Szigeti veszedelem 1914)

 


Benedek Elek eredeti gyermekművek írásával is példát mutatott, sőt nemegyszer műfajt teremtett. A gyűjtemények, a fordított és átdolgozott kiadványok mellett megjelentek kifejezetten a fiatalok számára írt eredeti, önálló művei is. Saját meséit először fiának adta a kezébe, ebből lett az Apa mesél (1888), aTörténetek a gyermekszobából (1893), később unokáinak ajánlotta a köteteket pl. Mesék unokáimnak(1909), Nagyapó mesél Évikének (1911), Elek nagyapó mesefája (1921). Reális mesék ezek, melyeknek hősei valóságos gyermekek. Benedek jól ismerte a gyermekszobák világát és a gyermeki lelket. Feltehetően nemcsak saját tapasztalataira támaszkodott, de olvashatta a reformpedagógia első írásait is[13]. Gyermektörténeteiben a természetesség, a gyermeki báj, a meleg és elfogadó hang uralkodik. Az Öcsike könyve (1926)[14], valóságos történeteket tartalmaz. Címszereplője Benedek Elek egyik kedves, eleven eszű és mozgékony unokája[15], aki eredeti ötleteivel gyakran szórakoztatja, olykor meg is hökkenteti családját. A könyvben összegyűjtött írások elfogadó és nyitott pedagógiai szemléletről tanúskodnak. Elutasítják az ún. „fekete pedagógia” dresszúrán alapuló módszereit. Szabad egyéniségnek és partnernek tekintik a gyermeket, aki képes önálló gondolkodásra és tevékenységre. Benedek Elek gyermekfelfogása, gyermekképe, gyermekközpontúsága legitimitást kapott a gyermekkultúrában, és a mai napig sem veszített időszerűségéből.

Ifjúsági regényei műfajtörténeti érdekességek. Külön gondoskodott a fiatal lányok és a fiúk neveléséről és szórakoztatásáról. Leányregényeiben (Huszár Anna 1894, Katalin 1897; Uzoni Margit 1901; Zsuzsika könyve1910, Anikó regénye 1927, Mária, 1928 stb.) szakít a századvégi bakfis-történetek negédes, szirupos hagyományával. Hősnőit realista módon a mindennapi élet küzdelmei között ábrázolja. Nem ringatja délibábos álmokba a fiatal olvasókat, nem kelt hamis illúziókat. Erkölcsnemesítő szándékkal figyelmeztet az élet veszélyeire, szorgalomra, munkára és józanságra tanít. Ifjúsági regényei, melyek főként a fiúkat szólítják meg (Nagyapóéknál. Egy fiú naplójából 1896, Édes kicsi gazdám 1900; Az aranyfeszület. Három székely diák élte1911, Egy Budapesti fiú naplójából 1906, Két gazdag ifjú története 1909, A félkezű óriás 1912 stb.) a haza és a szülőföld szeretetére, társadalmi szerepvállalásra, erkölcsi tartásra nevelnek.

Mesenovellával is kísérletezik, melyet később Tamási Áron emel világirodalmi rangra, ilyen A csúnya királyfi, A leányhajú hős. Mindkettő a Rügyfakadás (1903) című kötetben jelent meg.

 

Mesejátékai közül a Többsincs királyfi (1901) arat sikert. A darab nem egy vagy több népmese feldolgozása, hanem közismert motívumokból szőtt önálló alkotás. Méltán tekinthetjük a gyermekszínház úttörőjének.[16]

 

A versírás számára a gyermeknevelés és a kenyérkereset egyik alapformája. Megszámlálhatatlanul sok rigmust, képmagyarázatot, köszöntőt, jövendőmondót stb. írt, melyeket gyermeklapokban, kalendáriumokban, folyóiratokban publikált. A versek egy része fölött eljárt az idő, alkalmi jellegük már a megjelenés pillanatában nyilvánvaló volt. Életében egyetlen verseskönyve jelent meg a Kisbaczoni versek (1913), melynek előszavában a „növendék ifjúságnak” ajánlja az „egyszerű verseket”. Néhányuk az objektív tárgyias líra irányába mutat, és előhírnöke a mai természettudatos gondolkodásnak. A növény- és állatvilág óvására, kíméletére, szeretetére és a munka becsülésére inti az iskoláskorú gyerekeket. Napjainkban, a XXI században nőtt meg igazán aktualitásuk. (Tavaszi ének, Ne bántsd a fát!, Dal a búzavirágról, Öreg faültető éneke stb.)

 

Benedek Elek négy évtizeden át folyamatosan részt vett a legrangosabb gyermeklapok szerkesztésében. Az általa szerkesztett, illetve társszerkesztett gyermekirodalmi lapok (Az Én Újságom 1889-1944; Jó Pajtás 1909-1925; Cimbora 1922-1929) alkalmazkodtak a huszadik század sajtóelvárásaihoz: az időszerűség, az időszakosság és a nyilvánosság követelményeihez. Az ifjúsági és gyermekirodalom rövidebb termékei (versek, elbeszélések stb.) rendszerint az ifjúsági sajtótermékek hasábjain láttak először napvilágot, de számos hosszabb írás (pl. regény) is itt jelent meg részletekben, folytatásokban, s csak később önállóan, könyvformában. E folyóiratok és lapok állandó, folyamatos és rendszeres kapcsolatot létesítettek a szerzők, illetve műveik és a fiatal olvasóközönség között. Felmutatatták a sokféleségben az állandóságot, és lehetővé tették, hogy a gyermekirodalom minél több olvasóhoz eljuthasson.

Benedek Elek szerteágazó és sokszínű tevékenysége a Cimbora szerkesztésében teljesedett ki és szintetizálódott. A „szembejövő ember” – aki Trianon után az Erdélyből menekülőkkel szemben visszatért a szülőföldre – szellemi műhellyé, valóságos „Széphalommá” alakította Kisbacont. Az újság szerkesztésével töltött nyolc év életének legküzdelmesebb és legtermékenyebb szakasza. Szülőfalujából egymaga irányítja és szerkeszti a Szatmáron kiadott hetilapot. Már az első évben közel száz munkatárssal dolgozik, ami példátlan a gyermekirodalom történetében. Lapszerkesztői koncepciójában gyermekközpontú irodalom felfogását adaptálja az akkori nehéz trianoni körülmények között. Célszerűbbé teszi korábbi programját és nyomatékosítja aspektusait (helyzettudat, anyanyelvi jelleg, történelmi vonatkozások). Szentirmai Jenőhöz írott levelében így fogalmaz: „Különösen fontosnak tartom, hogy a gyermek (és a nép) a lehető legjobb lelki táplálékhoz jusson, sokszorosan fontos ez Erdélyben, ahol még ellensúlyozni is kell az iskolai oktatást, amely a tanítók legjobb igyekezete mellett sem lehet magyar szempontból teljesen megfelelő”[17]

 

Az olvasókkal való kapcsolattartásban pragmatikus elveket követ. Differenciált olvasóképet alakít ki az Elek apó üzeni című rovat segítségével, melyben leveleken keresztül érintkezik a gyermekolvasókkal. A Cimbora-délutánok közönségtalálkozóin pedig személyesen szól hozzájuk. Ez a személyes és bensőséges kapcsolat éltette a lapot, és teremtett széles, országhatárokon és generációkon átívelő olvasótábort. Folyóirat-szerkesztési gyakorlatára és szépirodalmi anyagára visszahatott az olvasóközönség. Benedek minden koszosztályra figyelt: az óvodás, az iskolás és a kamaszkorú olvasókat egyaránt megszólította. Figyelembe vette a befogadók elvárásait, azaz a gyermekolvasók szociális és lélektani sajátosságait. Színes és változatos műfajokat válogatott a lapszámokba. Olvashattak a gyermekek verses képillusztrációkat, meséket, mondákat, elbeszéléseket, folytatásos regényeket, anekdotákat, vicceket, ismeretterjesztő írásokat, leveleket, színdarabokat, verseket és rejtvényeket is. A klasszikus és a kortárs alkotóktól egyaránt közölt írásokat. ACimbora komplex irodalom-felfogását a szerzők névsora és az általuk képviselt irodalmi irányzatok reprezentálják. (Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Benedek Elek, Áprily Lajos, Berde Mária, Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Tompa László, Kós Károly, Ligeti Ernő, Molter Károly, Reményik Sándor, Sípos Domokos és mások.) A lap irodalmi repertoárjában hangsúlyos szerepet kapott a történelmi téma és általában a történetiség, így váltak ismertté a gyermekolvasók számára a transzszilvanizmus toposzai: az erdélyi táj és történelmi hagyomány, a kisebbségi humánum, a különböző kultúrák együttélésének tudata stb. A Cimboramentes volt a nacionalizmustól, az egyetemes humanizmus pártján állt. Fordításirodalmával a testvériséget, mai szóhasználattal a multikulturális nevelést szolgálta. Az Öcsike „nadselű” gondolatai c. gyermekkaland-sorozatával pedig a huszadik század eleji reformpedagógiai elvek költöztek be az irodalmi gyermeklapba.

 

Benedek Elek tágan értelmezett gyermekirodalom felfogásában helyt kapott a tudománynépszerűsítés is. A pedagógus társszerkesztők segítségével tananyag-kiegészítésként művelődéstörténeti, irodalomtörténeti, történelmi és néprajzi anyagokat is beszerkesztett az egyes lapszámokba (Elek nagyapó kis krónikája, Magyar PantheonHíres erdélyi magyarok, Régi költők szólnak hozzátok, Tamás érdeklődik, Kísérletezzünk! c. rovatok.) A kognitív nevelés mellett nem hanyagolta el a gyakorlati készségek és a nyelvi készségek alakítását sem. (Rajziskola, Veréb Jankó levele, Beszámoló a nyári vakációról c. rovatok) Elek apó rendszeres levelezésre buzdította fogadott unokáit. Olvasásra ösztönözte őket, fejlesztette anyanyelvi kultúrájukat, kreativitásukat. Önismeretre, emberségre, szívjóságra, hazaszeretetre nevelt. A legügyesebbeket saját könyvtárából jutalmazta.

 

Új jelensége a lapnak a gyermekmunkák közlése. Megjelenteti a „tehetséges tollforgatók” gyűjtéseit, meséit, verseit, fordításait, karcolatait, betű- és képrejtvényeit. Benedek ezzel a szerkesztői gesztussal kitágítja a gyermekirodalom addigi fogalmát. A gyermek már nemcsak olvasója és témája az irodalomnak, hanem szerzője is. Jelentős írókat indított el a pályán: Dsida Jenőt, Ignácz Rózsát, Csűrös Emíliát, Marton Lilit és másokat. Így teljesedett ki igazán Benedek Elek gyermekközpontú irodalom felfogása, precedenst teremtve a később megjelenő magyar nyelvű gyermeklapoknak és a mai interaktív folyóiratoknak, amelyek következetesen társszerzőnek tekintik a gyermekolvasót.

 

Cimbora megjelenésének időszakában hiánypótló szerepet töltött be. Lelki és szellemi támaszt nyújtott, lelkesített és ízlést formált, és részben kompenzálni tudta a gyermekkultúra hiányzó intézményeit (könyvkiadás, anyanyelvi oktatás stb.)

 

Benedek Elek az élen járó pedagógusok között foglal helyet. Sokszínű irodalmi, publicisztikai, népmesegyűjtő munkája, irodalomszervezői tevékenysége, az ismeretterjesztő irodalom alapjait megteremtő sorozatai, a gyermekirodalmat közéleti (képviselői) tevékenységével is támogató magatartása korszakos jelentőségű. Olyan gyermekirodalmi szemléletet és kánont hozott létre, melyet megillet a tisztelet. Igazságszerető, magyarságszerető, becsületes és lelkiismeretes emberként felismerte, hogy a jövő kulcsa az utódok kezében van. Az általa meghonosított gyermekirodalmi kánon példaértékű. Egyszerre mintakövető és befogadó központú, mely négy alappillérre épül: a közösségre, az értékekre, a történetiségre és az intézményekre.[18]Benedek Elek számtalan kérdést vetett fel a gyermekirodalommal, az olvasóvá neveléssel, a gyermekneveléssel kapcsolatban, s ezek jó része sajnos ma is megoldatlan és hathatós válaszra vár.Bizakodjunk, hogy a több mint egy évszázada lejegyzett felismerése ma sem veszít jelentőségéből és visszanyeri érvényességét:

 

„Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermeknél kell kezdeni.”


 

Felhasznált irodalom

  

Benedek Elek: Édes anyaföldemEgy nép s egy ember története. I-II. Magyar Könyvklub, Budapest, 1993.

Benedek Elek irodalmi levelezése 1921–1929. I. Közzéteszi: Szabó Zsolt. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.

Benedek Elek Képviselőházi beszéde URL:http://posalajos.com/pdf/benedek_elek_parlamenti_beszede.pdf (2009-10-08)

Faragó József: Benedek Elek pályája a kisbaconi népmeséktől a népek mesevilágáig. = Igaz Szó, 7. évf. 1969. 9. sz. 579–587.

Lengyel Dénes: Benedek Elek. Gondolat. Budapest. 1974.

Hegedüs Imre János: Benedek Elek monográfia. Pallasz–Akadémiai Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006

Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804-1837) öröksége. = Neveléstörténeti folyóirat. 2004.3-4.sz. 34-54.p.

Szabó Zsolt: Benedek Elek a gyermek- és ifjúsági irodalomért. A mese szerepe a nevelésben és a kommunikációs készség fejlesztésében = Könyv és nevelés. 2003. 2. sz. 93-98.p

Végh Balázs Béla: Magyar gyermekirodalom. Tankönyv a távoktatásban és a falusi oktatási programban részt vevő hallgatók számára. Babes–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 2006.

Footnotes

  1. ^ Lengyel Dénes: Benedek Elek. Gondolat. Budapest. 1974. 15. p.
  2. ^ Benedek Elek: Édes anyaföldem. I. 58. p.
  3. ^ 1926-ig 16 kiadást ért meg, és 1872-ig csaknem változatlanul 8 kiadása jelent meg. Közel 100 éven át folyamatosan könyvkereskedői forgalomban volt.
  4. ^ vö. Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804-1837) öröksége. =Neveléstörténeti folyóirat. 2004.3-4.sz. 34-54. p.
  5. ^ Benedek Elek Képviselőházi beszéde URL:http://posalajos.com/pdf/benedek_elek_parlamenti_beszede.pdf (2009-10-08)
  6. ^ uo.
  7. ^ uo.
  8. ^ Benedek Elek: Édes anyaföldem. II. 85. p.
  9. ^ vö. Szabó Zsolt: Benedek Elek a gyermek- és ifjúsági irodalomért. Könyv és nevelés. 2003. 2. sz. 93-98. p.
  10. ^ Benedek Elek: Magyar Mese és mondavilág III. A tűzmadár. Budapest, Móra Könyvkiadó. 1989. URL:http://mek.niif.hu/04800/04873/04873.htm (2009-10-08)
  11. ^ Jó taneszközt, kalendáriumot, népkönyvet ma sem lehet szerkeszteni ezek nélkül a mondák nélkül.
  12. ^ 1892-bem Berger Miksa máramarosszigeti könyvterjesztő kérte meg, hogy olcsó egyszerű köteteket szerkesszen gyermekek és fiatalok részére. A sorozat hosszú időn keresztül ott jelent meg Berger Miksa Kis könyvtára címmel. Később átvette a budapesti Lampel Könyvkiadó és a nehézségekkel küszködő fiatal írók publikálási lehetőségeként, egyfajta segédegyletként is működött.
  13. ^ Ellen Key svéd pedagógusíró 1900-ban megjelent a Gyermek évszázada című könyvében fogalmazta meg a modern társadalom gyermekközpontúságát. A könyv megjelenése mérföldkő a reformpedagógia történetében.
  14. ^ Az Öcsike „nadselű” gondolatai c. gyermekkaland sorozatai először a Jó Pajtás c. lapban jelentek meg, majd a Cimborában folytatódtak. Ezeket jelentette meg később könyv alakban a Franklin Kiadó.
  15. ^ Benedek István pszichiáter, író, művelődéstörténész. Benedek Elek tizenegy unokája közül időrendben a hatodik.
  16. ^ A mesejáték napjainkban is gyakran színpadra kerül főként Benedek András, az író unokája által átdolgozott változatban.
  17. ^ Benedek Elek irodalmi levelezése. I. 59.p.
  18. ^ vö. Végh Balázs Béla: Magyar gyermekirodalom. Babes–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 2006. 51-66. p.