Tartalmi összefoglaló

A báró Eötvös József kultuszminisztersége alatt elfogadott népiskolai törvény az oktatásügy felvilágosodás korában megkezdett modernizációjának fontos állomása volt. A törvény szabályozta az alapfokú iskolák fenntartásának, működésének feltételeit. Kutatásunkban azt vizsgáltuk meg, hogyan reagált a református egyház, konkrétan a Barsi Református Egyházmegye és a területén működő egyházközségek az említett törvényre. Forrásként az egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvek szolgáltak. Módszerül a dokumentumelemzést választottuk. Foglalkozunk az iskolák számával és állapotával, a tanügyi bizottság munkájával, a tanítók anyagi helyzetével, valamint munkájuk értékelésével.

A népiskolai törvény kétségtelenül előrelépést hozott az oktatásügy területén a Barsi Református Egyházmegyében: növekedett például az iskolába járók száma, a tanítók közt egyre többen rendelkeztek oklevéllel. Az elvárásoknak nem volt könnyű megfelelni, annál inkább, mert többségében szegény gyülekezetekről van szó. A finanszírozási nehézségek lassították tehát a modernizációs folyamatot. Az iskolák tömeges átadására mégsem került sor. Ennek engedélyezését alapos vizsgálat előzte meg. Csak abban az esetben kapta meg a gyülekezet a hozzájárulást, ha képtelen volt a feltételek megteremtésére: például új iskola építésére és a tanítói fizetés előteremtésére. A vizsgált időszakban az egyházaknak még saját – értsd: egyházi – erőből kellett az iskolák működésének a fedezetét előteremteni. De már az 1890-es években felmerült megoldásként az államsegély.