A Rómeó és Júlia című dráma és a Romeo + Juliet című film összehasonlítása
Az irodalom határterületei érettségi témakör keretén belül a Rómeó és Júlia Shakespeare-drámát kell összehasonlítani az azonos című (Romeo + Juliet), 1996-ban készült filmmel. Nagyon fontosnak és érdekesnek tartom ezt a feladatot, mert fejleszti a megfigyelőképességet és az elemzőkészséget is.
A dráma reneszánsz megfogalmazása és az 1996-os film 20. századi látásmódja sok tekintetben rokonságot mutat, és azt, hogy a téma örök. Aktualitása az emberrel egyidős, és beláthatatlan időkig az lesz, amíg ember él a földön. Szeretet, gyűlölet, szerelem, halál mindig lesz, s ez intenzív érzelmek hatása örökké kiszámíthatatlan.
A dráma és feldolgozásai igen sok tanulsággal szolgálnak. A szülői önkény vagy csak a gyerek választásának orientációja ismeretlen irányba vihet életeket. A sajátunkét is, gyermekeinkét is. Diákjaim 2005 óta kaphatják ezt a tételt, azóta követelmény ez a témakör. Meglepő az a merevség, bizalmatlanság, ami gyakran tapasztalható a film iránt. Soha nem értettem, egyesek miért utasítják el az újdonságot; a gondolkodást mozgásba hozó feladatokat. Kollégáim közül is „megbocsátó” mosollyal fordulnak el néhányan a filmtől anélkül, hogy megnéznék akár egyszer is. Lemértem, hogy az osztályok érettségi előtt már nagyobb érdeklődést mutatnak a film iránt, bár bennük is van elutasítás, gyanakvás. Egyik tanítványom szerint a film nem is művészet, a dráma, az igen. Mikor azonban e film jelenetsora elér a benzinkút melletti lövöldözéshez, teljes csend, koncentráció, döbbenet érezhető az osztályban. Már egy pillanatra sem tudják levenni szemüket a látottakról, a lélektani folyamatok hatása alá kerülnek. Amikor a bemondónő a prológus szonettet adja elő a televízióban, még nem mindenki érzi, hogy az elhangzottak tragédiát jeleznek. A hetvenkedő fiatalok gúnyolódása, a heves vérmérséklet oktalan fitogtatása a közelgő véres eseményeket sejtetik. A férfias virtuskodás, erőfitogtatás irányítja a Capuletek és Montague-k csatáját.
Már a film elején látszik, kik az agresszívebbek: Tybalt rálép a meggyújtott gyufára, s hangsúlyozott férfiassággal tapossa szét. A benzinkútnál fellobbanó láng még eloltható, de az indulatok nem. Az autós üldözés a „száguldás a halálba” életérzést fejezi ki. Ahogy Csehov drámájában az elején láthatóvá váló puska eldördül a végére, a gyűlölködés szele a halál viharát idézi. Amikor Rómeó szülei az autóban ülve keresik fiúkat, megjelenik mögöttük a hátsó ablakban a kereszt mint baljós előjel. A szülőknek hamarosan őrült fájdalomban lesz részük. Ekkor jelenik meg az egész más világban élő, finomabb rezgésekre fogékony fiú, Rómeó, akit Leonardo DiCaprio játszik a filmben.[1] Arcán végigfut annak az embernek a lelki állapota, akit megzavarnak, lerántanak a magasabb szférákból. Nagyon figyelemre méltó a nagy színész arcjátéka. Ez az színészi „átélő erő” elbűvölte a világot, mégis sokszor tapasztalok olyan kisstílű reakciókat, melyek erre érzéketlenek. Már a diákokban – hiába fiatalok – felfedezhető ez az ellenérzés. Úgy tűnik, bár mindent elkövetek, hogy ez ne így legyen, e film, mely 1996-ban készült, mégis túl modern a mai fiatalságnak – még 2013-ban is! Legfeljebb csak a film végignézését követően képesek a dráma és film filozófiáját megérteni. Nagyobb nyitottságot várnék a tizenéves tanulóktól. Célom, hogy erre neveljem őket a viták során. Tudniuk kell, hogy az újdonság iránti nyitottság hiánya a fejlődés gátja.[2]
A Romeo + Juliet film kapcsán kiemelendő, hogy milyen remek az eredeti Shakespeare szöveg magyar fordítása és a modern amerikai helyszínek együttese. Mindkettő a probléma időtlenségét sugallja.
Amikor barátai Romeót elviszik Júlia „partyjára”, az eredeti mű szellemiségéhez híven elhangzik Mercutio őrjöngő, kábítószeres monológja, mely ugyancsak a zabolátlan indulatok veszélyeire hívja fel a figyelmet. Rómeó, bár csitítja barátját, „egyszerre sejti”, ez éjszakán indul el balsorsa. Mégis elmegy a bálba, ahol az akvárium üvegén át megpillantja szerelmét, épp akkor ocsúdva a drog hatása alól. Persze a néző már bepillantott a Capulet-ház készülődésébe, az anya és dajka viszonyába, a dajka az eladó lányt egy gazdag kérő irányába kívánja terelgetni. Itt még minden fényes, izgalmas, vidám esemény elé nézhetünk. Mercutio és barátai „betépve” érzékelik a rendezvény eseményeit, a táncot, fellépőket, de Rómeó és Júlia egyre világosabban látnak. Mindenütt egymást keresik, el-elszöknek, számukra világos, hogy mit akarnak. Mindez a szereplők nagyszerű színészi játékával és a rendező pontos jeleneteivel érzékeltetve jelenik meg. A környezet romlott, az anya Paris-szal kacérkodik, látható a züllés, de a két fiatal mindeközben felismeri az élet lényegét. A két család ellenségeskedése a szerelmesek közti vonzerőt csak fokozza. A kerti jelenet az úszómedencében játszódik, a pazar gazdagság kulisszái közt. A lélekábrázolás tökéletes. A két fiatal a veszélyeket kijátszva ismeri meg a szerelem hatalmát. „Így bocsátasz el, ily éhesen? Mit vársz első éjjel, édesem?” − hangzik a dráma szövege a medenceparton.
A filmrendező és kiváló színészei rég elhitették a nézővel: csak a lélekben játszódó események fontosak. Teljes mélységében tudja ezeket a pillanatokat megragadni a dajka és Rómeó találkozásakor (a téren), az esküvő alkalmával, Rómeó és Lőrinc barátsága kapcsán vagy Júlia és a dajka szeretetteljes kapcsolatában, csak néhány képben. Tovább fokozza a hatást a két család emberei közt lezajlott összecsapás, Mercutio halállal végződő párbaja, majd a mit sem sejtő, boldog ifjú gyilkossá válása; minden jelenet tökéletesen motivált. A vörös színek, a vihar, a „Verona beach” remek háttér a kibontakozó tragédiához. A látványelemek is hűen tükrözik a lelkekben lezajló változásokat. Pillanatonként változnak a fényviszonyok, mint ahogy a férfias erőfitogtatásból, provokációból gyilkosság lesz. Rómeó, a költő, a fiatal házas barátja halálát bosszulja meg Tybalton, s ezután felgyorsulnak az események. A megállíthatatlanul vesztükbe rohanó fiatalok még megteremtik a boldogság lehetőségét − egy fél éjszaka erejéig. A film itt is képes a drámának megfelelő szinten létrehozni a sajátos atmoszférát. Az idill egy pillanat alatt vált át tragédiává, bár a dajka megjelenése a hajnali elválás előtt még némi derűt hoz a szerelmesek szobájába. A Mantovába száműzött Rómeó nem kapja meg a fontos levelet, de barátja Júliáról szóló halálhírét igen. Félreértések, indulatból elkövetett döntések, a méreg megvétele, rohanás szerelmeséhez – a végzetet is ez az elkapkodottság sietteti.
Az utolsó helyszín a kripta, vagyis nincs párbaj Parisszal, nem látjuk Tybalt holttestét, kimarad a jelenetből Lőrinc barát, a rendező csak a lényegre összpontosít. A gyönyörű ravatalon fekszik az ártatlan szépség, ide igyekszik Rómeó, csak kettejük utolsó pillanatait látjuk. Lélektanilag talán jobb is így, hiszen valójában ez a lényeg.
A festőien látványos és hitelesen eljátszott vég után a fiatalok holttestét elszállítják, s a herceg, akit afroamerikai színész játszik (csakúgy, mint Mercutiot), levonja a tanulságot. A két család a legnagyobb árat fizette meg, ifjú gyermekeiket veszítették el.
Nagyon fontosnak tartom: ne sajnáljuk az időt arra, hogy megnézzük tanítványainkkal a filmet. Tömör és intenzív lelki élményt nyújtva vihetik magukkal azokat a mély tanulságokat, melyekkel a mű szolgálhat – egy életre. Szerelem, szeretet, megfontoltság, kiállás valakiért és a helyes szülői magatartás – mind elgondolkodtató fogalmak, élethelyzetek. A 9. évfolyamon irodalomórán vagy drámaórán is le szoktam vetíteni, mert segít, egyeseknek ugyanis a dráma elolvasása nehézkes, nem minden rétegét értik. Épp a mai nemzedék olvasástól való „irtózását” lehet feloldani e modern filmalkotás segítségével. 12.-ben, az érettségi előtt pedig kiváló ismétlési lehetőség, hiszen ekkor már többnyire nincs is idő újraolvasni a művet.
A film szépségét, eredetiségét, frissességét és pszichológiai-filozófiai mélységét azonban igazán csak felnőtt korban, szülőként lehet átélni.
Footnotes
- ^ Júliát Claire Danes alakítja, a rendező Baz Luhrmann (DiCaprio a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon ezért a szerepéért a legjobb férfi alakítás díját vehette át 1997-ben), a film 1996-ban készült.
- ^ Igen jó kezdeményezésnek tartom a klasszikusok megfilmesítését. A Bánk bánt például magam is megrendeztem színpadon többször, de 2002-ben filmen is, az eredeti szöveg részleteivel és az egri vár külső és belső helyszínein, jelmezben. Rengeteget segít az értelmezésben a tanulóknak egy filmre vitt kötelező olvasmány − a társaik előadásában.