Olvasási idő: 
7 perc

Összefoglalók

Szakképzés és szakképzettség

Csákó Mihály
A szakképzés és az európai integráció

Már a Római Szerződés aláírásakor elhatározták egy közös szakképzéspolitika kidolgozását és bevezetését. A szociális kérdések közé sorolták, amelyek fontosak voltak az európai tőke versenypozícióinak erősítéséhez is, mint a rugalmasság növelői. A közös szakképzéspolitika kidolgozását az fékezte leginkább, hogy úgy tűnt, egyes tagállamok állandó költségviselők lesznek, mások állandó kedvezményezettek. Emellett a tagállamok szakképzési rendszere nagyon különböző, így szerkezeti egységesítésről szó sem lehet. Kizárja a nemzeti jogosultságok féltékeny őrzése is. A XX. század végére olyan technológiai változások történtek, amelyek az általános képzést a szakképzés fontos előfeltételévé tették, és 1992-től az egyesült Európa kénytelen volt foglalkozni ezzel a változással. E fordulat felismerése fejeződött ki az 1995-ös Fehér Könyvben (Tanítani és tanulni). A koppenhágai folyamattal új szakasz kezdődött az európai szakképzés történetében: az oktatás és szakképzés fejlesztésének szakasza.

Kulcsszavak: szakképzés, európai egységfolyamat, Római Szerződés, Maastrichti Szerződés, Koppenhágai folyamat, Cedefop, közös politika

 

Györgyi Zoltán
A szakképzés finanszírozása – Európai kitekintés

Az európai uniós dokumentumokban fontos szerepet tölt be a szakképzés fejlesztése, amit a közös célok mellett minden ország a saját oktatási rendszeréhez igazodva működtet. Finanszírozása is nagyon sokféleképpen történik, s ha nem is alakultak ki általánosan bejárható utak, de vannak közös vonások, s vannak adaptálható mechanizmusok. A tanulmány erre nyújt kitekintést, bemutatva néhány indikátoron keresztül, hogy mely országok milyen hangsúlyt helyeznek szakképzésükre, majd pedig néhány kiemelt ország tapasztalatán keresztül utal arra, hogy miként kapcsolódik be ebbe a pénzügyi folyamatba a közszféra: az állam, a helyi önkormányzatok, valamint a gazdasági élet szereplői.  

Kulcsszavak: szakképzés, finanszírozás, Európai Unió

 

Polónyi István
Javuló prioritás, romló kondíciók, avagy a hazai szakképzés finanszírozása

A 2011-től érvényesülő új oktatáspolitika nyomán a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés állami felelősségé vált, s az addigi önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba kerülte. A központi oktatásirányítással egyidejűleg a normatív illetve képletszerinti finanszírozás helyére inputfinanszírozás lépett. Az oktatási kiadások forrásmegoszlását vizsgálva egyértelmű, hogy a fenntartásban és finanszírozásban végrehajtott átalakítással egyidőben igen robosztus forráskivonás is bekövetkezett, ami a szakképző intézetekben volt a legjelentősebb, 46%-os.

A nemzetközi kitekintés is azt mutatja, hogy 2009 óta Magyarország folyamatosan marad le a szakmai képzések ráfordításait illetően. Miközben a fejlett országok zöme a gazdasági válságra az oktatási kiadások növelésével reagált, hazánk viszont visszafogással.

Kulcsszavak: iskolai szakképzés, központi állami fenntartás, inputfinanszírozás, támogatás csökkentés

 

Mártonfi György
A szakképzés intézményrendszerének átalakulásai

A tanulmány bemutatja az 1989-90-es rendszerváltást követő negyedszázadban az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszerének fejlődéstörténetét. A történet jól szakaszolható. Az első a gazdasági sokkot követő és a középiskolai expanzióval párhuzamosan bő egy évtizedig zajló átrendeződés és egy egyensúlyi állapot kialakulása. A második szakasz 2005-től a Térségi Integrált Szakképző Központok rendszerének a kiépülése, majd a harmadik ennek felszámolása és a területi elven szerveződő szakképzési centrumok kialakulása. A harmadik szakasz még éppen csak elkezdődött, és bár az intézményrendszer keretei alkalmasak egy hatékony és minőségi szakképző rendszer működtetéséhez, a szakpolitika egyéb változásai akadályozzák ezt.

Kulcsszavak: Szakképző intézmények, szakképzés története, intézményfenntartás, szakképzési centrum

 

Borbély-Pecze Tibor Bors
Szakképzés és pályaorientáció – tévutak és lehetőségek

A pályaválasztás és a szakképzési beiskolázás fogalmai még ma is mechanikusan kapcsolódnak össze Magyarországon, olyan modellektől vezérelten, amelyek már aligha bírnak magyarázó érvénnyel a poszt-Fordizmusban. Ez a cikk bemutatja az egyéni pályafutás felépítéséhez, vezetéséhez és korrekcióihoz kapcsolódó modern elméleteket és azok következményeit a szakképzés rendszerének kialakítására, működtetésére. Ezt követően kitér az életpálya-építés és szakképzési rendszerek kapcsolódásának lehetséges pontjaira, bemutatva a pályaorientáció és szakképzés kapcsolódásának teljes spektrumát.

Kulcsszavak: pályaorientáció, szakképzés-politika, pályakonstrukció, Magyarország

 

Fehérvári Anikó
Pályakövetési vizsgálatok a szakképzésben

Az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet széles kutatási háttérrel rendelkezik. 2010-ben induló vizsgálatunk célja az iskola és a munka világa közötti átmenet feltárása volt. Nemzetközi és hazai vizsgálatok is igazolják azt, hogy ez az átmenet nem egyetlen momentum ma már, a tanulási út és a pályaút gyakran egymásba fonódik, egymásra épül, az átmenet bizonytalanabbá és kockázatosabbá is vált. Longitudinális vizsgálatunk is ezt kívánja igazolni. A tanulási utak és pályautak változása mellett azt is fel kívántuk tárni, hogy a különböző végzettségű fiatalok milyen esélyekkel indulnak el egyik vagy másik úton. Ez a vizsgálat annyiban új, hogy nem csak a szakiskolákból, hanem a szakközépiskolákból kikerülő szakmunkások további pályáját is vizsgáljuk. Így össze tudjuk hasonlítani az érettségizett és az érettségi nélküli szakmunkásokat.

Kulcsszavak: átmenetek, szakképzés, tanulási utak, pályautak

 

Lakatos Miklós
Képzettségek és foglalkozások megfeleltethetősége

A jelen cikk a „Közösen a Jövő Munkahelyeiért „Alapítvány által támogatott kutatás zárótanulmányának rövidített, a fizikai jellegű foglalkozásokra irányuló változata. A tanulmány a tíz foglalkozási főcsoportot bemutató táblázaton túl a fizikai jellegű foglalkozási főcsoportokon keresztül /6 5-9 főcsoport/ mutatja be a horizontális kongruencia főbb jellemzőit. A kongruencia vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy – néhány foglalkozás kivételével – az adott tevékenységet kisebb-nagyobb mértékben nem kongruens képzettségekkel is el lehet látni. Megállapítható, hogy a kongruenciáról nem lehet általános érvényű megállapításokat tenni, hanem csak konkrét foglalkozások, foglalkozási csoport, alcsoport szintjén érdemes a kapott információkat elemezni.

Kulcsszavak: képzettségek, foglalkozások, kongruencia