Olvasási idő: 
12 perc

Összefoglaló

Tanuló városok, tanuló közösségek

Kozma Tamás
Oktatás vagy tanulás?

Az oktatási expanzió egyik nem várt hatása a “tanulási expanzió” lett, amelynek során az oktatás hagyományos, felülről lefelé irányuló hatásait az “alulról” kezdeményezett tanulás hangsúlyozása váltotta föl. A kapcsolódó politikai jellegű állásfoglalások (pl. Freire 1970, Illich 1971), valamint hivatalos dokumentumok (pl. Faure 1971, Delors 1996) azt tükrözik, hogy ez a változás nem elsősorban didaktikai, hanem inkább politikai jellegű volt. A közösségi tanulás – ebben az új értelmezésben – azoknak a hálózata, akik egy adott területi-társadalmi egység keretein belül a legkülönbözőbb helyszíneken tanulnak. Ezeknek a tanulási hálózatoknak az intenzitása és mélysége új ötleteket hoz létre, és ebben az értelemben válik a társadalmi kreativitások és innovációk szülőhelyévé. Az újabb kutatások (pl. a kanadai tanulási index, a német tanulási atlasz) megkísérlik körülhatárolni azokat a térségeket, amelyek ebben az értelemben tanuló régiókká és tanuló városokká válhatnak. Az egyik ilyen kutatás – a hazai LeaRn-projekt – megvizsgálta a tanulás statisztikai mutatóinak térbeli eloszlását Magyarországon, ezzel járulva hozzá a hagyományos “tudástérkép” kiegészítéséhez, valamint a különböző fejlettségű országrészek eddiginél méltányosabb megítéléséhez és fejlesztéséhez.

Kulcsszavak: Élethosszig tartó tanulás, felnőttképzés, didaktika, regionális elemzés

 

Engler Ágnes – Márkus Edina
A formális és nem formális tanulás térségi vetületei

A neveléstudományok hazai szakirodalmában a felnőttképzés formális területe leginkább az iskolarendszerű felnőttoktatást foglalja magában, tehát az alap-, közép- és felsőfokú befejezett iskolai végzettség megszerzésére irányuló képzéseket. A nem formális terület kevésbé jól körülhatárolható, de ha az előbbi megközelítésnél maradunk, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés tanfolyami jellegű, valamilyen formában szervezett (akár valamilyen képzettséget is adó) képzéseit sorolhatjuk ide. Az iskolarendszerű felnőttképzés történeti vonatkozásainak, funkcionális elemzésének, valamint az intézményrendszerének vizsgálatával több hazai kutatás foglalkozott (többek között Felkai, 2002; Csoma, 2002; Mayer, 2003, 2005, 2006; Bajusz 2008; Engler 2014). Az iskolarendszeren kívüli képzés nem formális keretek között folyó képzéseit végző intézmények és tevékenységük kutatása kevésbé jellemző (Koltai, 2005; Farkas és munkatársai 2011). Mindkét területre az intézményes megközelítés a jellemző. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy a tanulás oldaláról, a résztvevők felől közelítjük meg a felnőttoktatás, felnőttképzés intézményrendszerét., Megkíséreljük áttekinteni, hogy a felnőttek milyen arányban vesznek részt ezeken a képzéseken és ennek milyen területi sajátosságai figyelhetők meg. A formális felnőttképzésben való részvétel alacsonyabb aránya mellett magasabb-e a nem formális felnőttképzésben való részvétel, vagy az alacsony részvétel minden területen egy adott térségre jellemzően jelenik-e meg. Kutatásunkban a KSH, az OSAP 1665 adatbázisai mellett az engedélyezett felnőttképzési intézmények nyilvántartását használjuk.

Kulcsszavak: Formális felnőtt tanulás, nem formális felnőtt tanulás,
regionális különbségek

 

Benke Magdolna
A tanuló közösségek és a szakképzés

A tanuló régió, tanuló város, tanuló közösségek témán belül speciális kutatási terep a tanuló közösségek és a szakképzés kapcsolata. A tanuló régió koncepciók elsődlegesen az egyetemeket tekintik innovációs partnernek, s nem érintik a szakképzést és általában a középfokú oktatás és képzést. Számos körülmény gátolja, hogy a szakképző intézmények érdemi partneri szerepet töltsenek be. Nemzetközi kutatási eredmények rávilágítanak azon ellentmondásokra, amelyek a szakképzés-politika centralizáltsága és a helyi tanuló közösségek regionális szemlélete, illetve a szakképzési piaci igények rövid távú és a közösséget éltető bizalom hosszú távú időszükséglete között húzódik. Egy hazai empirikus szakértői felmérés szerint a szakképző intézményeknek a tanításon túl is fontos szerepük lehet a helyi közösségek életében. Feltételezzük, hogy a szakképző intézmények és a helyi közösségek kapcsolatának fejlesztése számos tartalékot rejthet magában.

Kulcsszavak: tanuló régiók, tanuló közösségek, szakképzés, innováció, partnerség

 

Juhász Erika – Szabó József
Kulturális tanulás: a tanulás új dimenziója

A kulturális tanulás a kultúra széleskörű intézményrendszere és eszközrendszere által megvalósuló nonformális és informális tanulási forma. Létezése történetiségében az emberiség létezéséig is visszanyúlik, vizsgálata a kultúrszociológiai irányzatokkal egyidős. Ezek a vizsgálatok azonban elsődlegesen egy-egy részterület (olvasás, múzeumlátogatás, internethasználat stb.) elemzésére terjednek ki, jelen tanulmányunkban pedig ezekhez kívánunk egy elméleti keretet adni. Bemutatjuk, hogy mik azok az intézményi színterek, és melyek azok a kulturális eszközök, amelyek révén a kulturális tanulás bizonyos formái megjelennek és mérhetővé válnak. Az országos statisztikákból képezett kulturális tanulási index alapján pedig bemutatjuk azokat az összefüggéseket, hogy egy régió társadalmi-gazdasági index szerinti fejlettsége miért fordítottan arányos a kulturális tanulási index szerinti fejlettséggel, és erre építve hogyan hathat a kulturális tanulás feltételrendszerének fejlesztése a térség társadalmi-gazdasági fejlettségére.

Kulcsszavak: felnőtt tanulás, kulturális tanulás, nonformális tanulás, informális tanulás

 

Forray R. Katalin
Művelődési városközpontoktól a tanuló közösségekig

Az 1980-as évek fontos és magával ragadó projektje volt a művelődési városközpontok szervezése. Olyan elgondolás volt ez, amely amely egységbe foglalta azokat a tereket, ahol a lakosság gyermekektől öreg korukig művelődési funkciókkal látta el az ott élőket. A művelődést Kozma Tamással – az akkori városszociológusok, városfejlesztők törekvései alapján – olyan tágas fogalomnak értettük, ahol az épített és szervezeti funkciókkal ellátott központi együttes széles körben képes kielégíteni az ott élők igényeit. Hasonlók létesültek akkor, mindenekelőtt a pécsi projekt volt híres. Hasonló hipotézisű kutatásokra bukkantunk a nemzetközi tudományos kiadványok között is. Az évek során érdeklődésünk az épített környezetről folyamatosan a lakosságra terelődött. Azt vizsgáltuk, milyen – akár művelődésinek is nevezhető – igényeket, és ezek alapján milyen tevékenységi formákat formál ki a lakosság egy-egy helyen, hogyan képes ezeket megjeleníteni és képviselni. A művelődést és a művelődési igényeket tágan értelmeztük, értelmezzük. A kutatásunk súlypontja ennek alapján a közösségekre fordult. A művelődést pedig – a nemzetközileg is ebben az értelemben alkalmazott – tanulás fogalomra cseréltük. Azt vizsgáljuk, milyen tanulási igényei és lehetőségei vannak a lakosságnak egy-egy térségben, elsősorban egyes kisebb városokban, de nagyobb területi egységekben. Tanuló közösségnek ezekben a vizsgálatokban a helyi lakosságot, illetve annak egyes csoportjait értjük.

Kulcsszavak: tanuló régió, komplex index, korreláció, tematikus térkép

 

Gál Zoltán
Egyetem és a város

A tanulmány az egyetemek funkcióbővülésének kontextusában azt vizsgálja, hogy milyen szerepet töltenek be az egyetemek városuk, illetve térségük fejlődésében. A vonatkozó szakirodalom összegző áttekintése után bemutatja az egyetemek harmadik, negyedik funkciójához kapcsolódó legfontosabb elméleti megfontolásokat, az egyetemek gazdasági, innovációs és kulturális szerepvállalását, ill. a szolgáltató egyetem jellemzőit. Ismerteti azokat a fő ismérveket, amelyekben a periférikus térségek, vidéki városok egyetemei különböznek a főként nagyvárosi térségekben elhelyezkedő, vezető egyetemektől. A magyarországi felsőoktatási szektor oktatási és innovációs funkciójának területi sajátosságait elemezve a tanulmány kitér azokra a fejlesztéspolitikai kezdeményezésekre, melyek az egyetemi szféra támogatásán keresztül hozzájárulhatnának a helyi gazdaság és a KKV-k fejlődésének beindulásához, valamint a regionális gazdasági előnyök kiaknázásához, az egyetemek erősebb közösségi beágyazódásának, illetve térségi szolgáltató funkciójuk erősítése révén. A tanulmány kitér arra, hogy milyen igényeket támaszt az egyetemek helyi és regionális elkötelezettsége a képzési, illetve a kutatási profilok átalakításában. Milyen hatással van a gazdasági környezet a kutatási profilok kialakításában. Megvizsgálja, hogy a kelet-európai makrokörnyezetben, illetve a periférián miért korlátozott a piaci finanszírozás lehetősége az állami szerepvállalással szemben.

Kulcsszavak: tanuló városok, felsőoktatás, innováció

 

Németh Balázs
A tanuló városok fejlesztésének globális és lokális perspektívái

A tanuló város koncepció az 1970-es évek derekától kibontakozó, s a gazdasági szervezetek fejlesztését megvalósító tanuló régió modell alternatívájaként jelentkezett a település- és gazdaságfejlesztés kombinációjaként. A koncepció fejlesztésére a korai időszakban jelentős hatást gyakorolt az UNESCO 1972-ben kiadott Faure-jelentésében felvázolt ún. Tanuló társadalom gondolat és kihívásként hatott az OECD ún. Nevelő városok (Educating Cities) c. programja.

A tanuló város koncepció alternatív variációi (educating cities; smart cities;learning cities; stb.) az elmúlt négy évtized során a foglalkoztathatóság, a növekedés és a jól szervezet közösségek képét rajzolták fel. A téma szempontjából jelentős változást hozott az UNESCO által 2011-ben elindított ún. Globális Tanuló Város Kezdeményezés (Global Learning Cities Initiative), mely a Tanuló Városok hálózatos fejlesztésének feladatát és a helyi partnerség-alapú tevékenységek összehangolását hangsúlyozza.

Elemzésünk a koncepcióra ható elméleti irányok feltárása mellett a globális partnerség és hálózatosodás okozta változásokat vizsgálja lokális kontextusok összefüggésében.

Kulcsszavak: tanuló városok, tanuló közösségek, felelős cselekvés, kreativitás, innováció

 

Teperics KárolyMárton SándorCzimre Klára
A tanuló városok és régiók társadalmi beágyazottsága

Tanuló régió (tanuló város) kutatásunk keretei között komplex index (Learn Index) kialakításával vizsgáltuk Magyarország településeinek tanuláshoz való viszonyát. Az indexalkotás folyamatában a J. Delors-féle tanulási formákat használtuk fel. A munka második fázisában az általunk kreált komplex mutatót (illetve annak alkotóit) társadalmi-gazdasági mérőszámokkal (munkanélküliségi ráta, öregedési index, egy lakosra jutó SzJA érték) és komplex fejlettségi mutatókkal (deprivációs index, jól-léti index) vetettük össze. A várakozásoknak megfelelően erős korrelációt találtunk a gazdasági fejlettség és a formális tanulás eredményei között, de látványosan hiányzik ez a társadalmi aktivitás/közösségi tanulás vonatkozásában.  A komplex indexekkel történő összevetés is erős párhuzamokat fed fel, közülük az objektív jól-léti mutató kapcsán észlelhető a legerősebb kapcsolat.

Kulcsszavak: tanuló régió, tanuló város, komplex index, regionális különbségek