Nyíregyházán tanuló fiatalok továbbtanulási aspirációja

Bevezetés

A tanulmány^[1] Nyíregyháza városában 2015-ben tanulmányokat folytató középiskolások (15–18 év) és fiatal felnőttek (19–24 év, illetve 25–29 év) továbbtanulására vonatkozó nézeteit és az azok mögött meghúzódó okokat foglalja össze.

A kutatás létjogosultságát az indokolja, hogy az elmúlt évtizedekben a fiatalok életében számos változás következett be, amely előidézte az úgynevezett ifjúsági korszakváltást (Gábor 2004). Hatására a fiatalság egy sajátos, homogénnek nem nevezhető társadalmi csoporttá nőtte ki magát, amely csoportban a különböző korosztályok eltérő attitűdökkel, értékekkel, jövőképekkel, továbbtanulási aspirációkkal rendelkeznek (Csákó 2004).

Az ifjúság és az oktatás kapcsolatának vizsgálatára számos kezdeményezés született. Az Európai Tanács Ifjúsági és Sport Igazgatóság missziójának célja volt egy Európán átívelő ifjúságpolitikai koncepció kialakítása és implementációja, amely 2008-ban elérte Magyarországot is (Walther et al. 2008).

Létrehozták az Új Ifjúsági Szemle ifjúságelméleti folyóiratot, amely 2003-tól 2011-ig folyamatosan közzétette az ifjúság területén dolgozó szakemberek írásait az ifjúságpolitika, az ifjúsági közélet, valamint az ifjúságkutatás problémakörének szempontjából.

2010 februárja és 2012 decembere között Prof. Dr. Szabó Ildikó kutatásvezető koordinálásával megvalósult a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858), amely a nappali tagozaton tanuló debreceni egyetemi hallgatók kortársi szocializációját igyekezett jellemezni (Fényes & Szabó 2014).

2000-ben útnak indították a magyarországi nagymintás ifjúsági kutatássorozatot, melynek minden egyes adatfelvételi hullámában (2000, 2004, 2008, 2012) kiemelt helyen szerepelt az ifjúságra jellemző oktatási körülmények és tényállások tisztázása, a korosztályok iskolázottságára vonatkozó információk feltárása (Nyüsti 2012). E kutatássorozat jelentette kiindulópontját a Nyíregyháza Ifjúsága 2015 című kutatás alapkoncepciójának.

 

A kutatás ismertetése

A kutatás kérdései és feltevései

Empirikus vizsgálatom célja a Nyíregyházán tanuló ifjúság továbbtanulási szándékainak feltérképezése: mely szocio-demográfiai tényezők determinálják a továbbtanulási szándékot?

Feltételezésem az, hogy a tanulók családjának anyagi helyzete (és ezzel összefüggésben a társadalmi státusz) jelentősen befolyásolja a továbbtanulásra vonatkozó terveket.

H₁: Minél kedvezőbb szubjektív anyagi helyzetben, illetve társadalmi státuszban van az adott fiatal, annál valószínűbb a továbbtanulási szándéka (Coleman 1966; Bourdieu 1978; Meleg 1996; Kispálné & Vincze 2009).

A fiatalok életét, értékrendjét, látásmódját és akár a kulturális tőkéhez való hozzájutását is erőteljesen befolyásolja a családi háttér, a család szocializációja. A családi háttér egyik összetevője az emberi tőke, amelyet az adott egyén szüleinek iskolázottsága is jellemez. Úgy vélem, hogy a továbbtanulási aspirációt mint eredményességi mutatót a szülők iskolai végzettsége nagymértékben meghatározza.

H₂: Minél magasabb kvalifikációval rendelkeznek a szülők, annál nagyobb eséllyel fog továbbtanulni a gyermek is (Coleman 1966; Bourdieu 1978; Pusztai 2009).

A kutatás mintája és módszerei

Jelen tanulmány alapját a Nyíregyháza Ifjúsága 2015^[2] című kutatás Oktatás elnevezésű kérdésblokkja biztosítja. Az oktatás dimenzióinak vizsgálata követi a magyarországi nagymintás ifjúságkutatások oktatási helyzetképére vonatkozó állítások, kérdések szerkezetét és tematikáját, ezzel lehetővé téve a régiós és az országos adatokkal való összehasonlítást. A kutatás során kérdőíves módszert alkalmaztak, kérdezőbiztosok bevonásával. A felmérés 2015. június elejétől szeptember végéig tartott.

A kérdőíves felmérésben két korcsoportot vizsgáltak, a 15–18, illetve a 19–29 éveseket. A 15–18 éves korcsoport mintáját a Nyíregyházán tanuló középiskolások alkották. 300 fiatalból 240-et értek el a kérdőívekkel. A 19–29 éveseknél a két fő szempont az volt, hogy egyrészt 600 olyan fiatal legyen megkérdezve, aki állandó bejelentett nyíregyházi lakcímmel rendelkezik, másrészt meg legyen szólítva 100 olyan hallgató is, aki ugyan nem rendelkezik nyíregyházi lakcímmel, de valamelyik Nyíregyházán működő felsőoktatási intézményben/Karon^[3] folytat tanulmányt. Az adatfelvétel során tapasztalható, a tolerálhatónál nagyobb arányú sikertelen felkeresések miatt át kellett térniük a kérdezőbiztosoknak a „hólabda módszerre”, így a vizsgált célcsoport nem tekinthető reprezentatívnak. Összesen 493 sikeres kérdezés zajlott a korcsoportban (Huszti, Takács & Hüse 2016).

A kutatás eredményei

Továbbtanuláson a Nyíregyháza városában tanuló fiatalok 54,72 százaléka gondolkodik, amely arány mind az országos átlagot (31%), mind a régió, mind a megye átlagát is meghaladja (Hajdú-Bihar megye 40%, Jász-Nagykun-Szolnok megye 21%, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 41%) (Szabó & Nagy 2015).

A korcsoportonkénti vizsgálat szerint a 15–18 éves korcsoport az, amely szignifikánsan nagyobb arányban, 51,4 százalékban vallja magáról, hogy szeretne még a jövőben továbbtanulni, újabb végzettséget, képesítést megszerezni (p=0,000). A 19–24 és a 25–29 év^[4] közöttiekre egyértelműen az jellemző, hogy ők már nem akarnak (tovább)tanulni életük során. Mindkét korcsoport azonos arányban, 44,1 százalékban vallja ezt magáról (1. táblázat).

1. táblázat:
Továbbtanulási tervek alakulása korcsoportok szerint (%)

Mindemellett megvizsgálom azt is, hogy az előzőekben ismertetett szocio-demográfiai tényezők hatásai – a továbbtanulási szándékra vonatkozóan – akkor is fenn állnak-e, ha egyszerre vonom be őket a többdimenziós statisztikai eljárásba, a logisztikus regressziós modellbe.^[7] Az 1. modell a 15–29 évesekre, a 2. modell a 15–18 évesekre, a 3. modell a 19–24 évesekre, a 4. modell a 25–29 évesekre vonatkozik.

Az 1. modell eredményei azt támasztják alá, hogy a Nyíregyházán tanuló ifjúság (15–29 évesek) továbbtanulási szándékára vonatkozó magyarázatból a társadalmi státuszváltozó az, amely kiveszi a részét (p=0,005). Ez pozitív hatást gyakorol a továbbtanulási szándékra, vagyis a közép-, a felsőközép- és a felső társadalmi csoport tagjainak 2,1-szer nagyobb arra az esélyük, hogy tovább akarjanak tanulni, mint azoknak, akik az alsó- és az alsóközép társadalmi csoport tagjai.

Amennyiben a korcsoportokat külön-külön vonom be a vizsgálatba, látható, hogy a 19 és 24 év közöttiek (3. modell) továbbtanulási szándékait szintén a társadalmi státusz befolyásolja jelentősen (p=0,049), méghozzá pozitív irányban. A közép-, a felsőközép- és a felső társadalmi csoport tagjainak már 2,3-szer nagyobb arra az esélyük, hogy tovább akarjanak tanulni, mint azoknak, akik az alsó- és az alsóközép társadalmi csoport tagjai.

A 2. és a 4. modell értelmében nem látható olyan, a vizsgálatba bevont szocio-demográfiai/független változó, amely befolyásolná a 15–18 évesek és a 25–29 évesek^[8] továbbtanulási szándékát (3. táblázat).

Összegességében a logisztikus regressziós modellek eredményei részben igazolják a H₁ és a H₂ feltevésemet.

3. táblázat:
Logisztikus regressziós együtthatók a továbbtanulási szándékra vonatkozóan

                                                                            Forrás: Nyíregyháza Ifjúsága 2015

A középiskolai korosztályban a szakközépiskolások (48,8%) és gimnazisták (45,1%) legfontosabb célja az érettségi megszerzése (p=0,000). A gimnazisták távlati céljai között szerepel az egyetemi alapképzésben (p=0,000) és az egyetemi mesterképzésben történő továbbtanulás (p=0,000). Az előbb említett képzésben történő részvételt a válaszadó hallgatók 56,1 százaléka tartja valószínűnek, az utóbbit 65,3 százalék. A szakközépiskolások jövőbeni tervei között a szakmaszerzés szerepel legfontosabb célként (p=0,000), arányuk 70,0 százalék (4. táblázat).

4. táblázat:
A 15–18 évesek továbbtanulási terveinek alakulása iskolai végzettség
szerint (%)

                                                                                  Forrás: Nyíregyháza Ifjúsága 2015

5. táblázat:
A 19–24 évesek továbbtanulási terveinek alakulása iskolai végzettség
szerint (%)

                                                                         Forrás: Nyíregyháza Ifjúsága 2015

A 19–24 éves ifjúságról elmondható, hogy akik jelenleg BSc diplomával rendelkeznek, azok az egyetemi mesterképzést preferálják (p=0,002). 48,1 százalékuk azt tartja valószínűnek, hogy az alapdiploma mellé mesterfokozatot is kíván szerezni a közeljövőben. Akik szakközépiskolai végzettséggel rendelkeznek, azok számára a szakmai fejlődés, a szakmai végzettség megszerzése vezérli a továbbtanulási döntést, 41 százalékuk vélekedik így (5. táblázat).

A 25 és 29 év közöttiek továbbtanulási terveiről a magas válaszmegtagadás miatt nem lehet elemzést végezni.

Azt is elemzem, mi lehet a továbbtanulás hátterében, melyek lehetnek azok a szubjektív kiváltó okok, amelyek az iskolai pályafutás kitolását idézhetik elő.^[9]

Az eredmények azt mutatják – akárcsak az Oktatási Hivatal által támogatott kutatási programban (Oktatási Hivatal 2014) –, hogy a Nyíregyházán tanulók körében a továbbtanulás három legfőbb kiváltó oka: a minél jobban fizető állás (63,9%), a végzettség nélkül nincs esélyem a normális életre (12%) és az azzal foglalkozhassak, amit igazán szeretek.

Ezeknek a motivációknak a megítélésben nem figyelhetők meg jelentős eltérések a különböző korcsoportok között (p=0,761).

Összegzés

Kutatásom során a Nyíregyházán tanuló ifjúság (15–29 évesek) továbbtanulásra vonatkozó nézeteit, azoknak az okát és miértjét elemeztem.

A válaszadók 54,72 százalékának szerepel a távlati céljai között a továbbtanulás, amelyet elsősorban a társadalmi státusz határoz meg: a közép-, a felsőközép- és a felső társadalmi csoport tagjainak 2,1-szer nagyobb arra az esélyük, hogy továbbtanuljanak, mint azoknak, akik az alsó- és az alsóközép társadalmi csoport tagjai.

Az életkor szerinti vizsgálat azt mutatta, hogy leginkább a 15–18 évesek szeretnének a jövőben továbbtanulni (91,7%), méghozzá azért, mert úgy gondolják iskolai bizonyítványok, tanúsítványok, oklevelek nélkül nincs arra esélyük, hogy megfelelő munkát találjanak, és hogy azzal tudjanak foglalkozni, amit igazán szeretnének. Számukra az iskolai életpálya sokrétűsége és az iskolai pályafutás időbeli kitolása a „normális” élet zálogát jelenti, amely biztosítja az egzisztenciális alapokat. A továbbtanulási szándékok hátterében az édesanyák iskolai végzettsége áll: az anyák iskolai végzettsége jelentősen meghatározza és befolyásolja a gyermekük iskolázottsági szintjét, vagyis az anyák iskolai végzettségének fontos szerepe van a gyerekeik továbbtanulási terveiben. Sok szempontból az anyák iskolai végzettségének szintje inspirálja a gyerek tanulási terveit (Fónai & Szigeti 2016).

Összességében a tanulmány eredményei támpontot nyújt(hat)nak a helyi döntéshozóknak abban, hogy mely ifjúsági korcsoportot célszerű figyelembe venni a térség oktatáspolitikai koncepciójának kialakítása során.

Footnotes

1. ^{^} A tanulmány alapját a Nyíregyháza Ifjúsága 2015 című kutatás képezi, amely a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal és a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar együttműködésében valósult meg. A kutatás vezetője dr. Huszti Éva (huszti.eva@foh.unideb.hu).
2. ^{^} A Nyíregyháza Ifjúság 2015 című kutatás által érintett területek a következők: iskolai helyzet, családi helyzet, munkaerő-piaci jellemzők, egzisztenciális helyzet, kulturális fogyasztás, sport/szabadidő, közösségi élet, egészség/életmód/szexualitás, média.
3. ^{^} Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar (http://www.de-efk.hu/), Nyíregyházi Egyetem (http://www.nyf.hu/), Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola (http://www.atanaz.hu/). 
4. ^{^} 19–24 évesek legmagasabb befejezett iskolai végzettsége döntően felsőfokú akkreditált szakképzés (48%), a 25–29 éveseké BSc alapképzés (12,9%). 
5. ^{^}  A társadalmi helyzet az „egyének helyzetét fejezi ki az adott egyének átfogó és viszonylag állandó társadalmi környezetében” (idézi Farkas 2013:111). A társadalmi helyzet egyéni megítélése 1-től (alsó társadalmi csoport) 5-ig (felső társadalmi réteg) terjedő ranglétrán történő jelöléssel történt. 
6. ^{^}  Az anyagi háttér vizsgálatánál a szubjektív megítélést vizsgálom az alábbi válaszlehetőségekkel: gondok nélkül élünk; beosztással jól kijövünk; éppen hogy kijövünk a jövedelmünkből; hónapról hónapra anyagi gondjaink vannak; nélkülözések között élünk.
7. ^{^} A szocio-demográfiai tényezők hatását Kovács (2015) nyomán vizsgálom meg. 
8. ^{^} A 25–29 évesek szubjektív anyagi helyzetének hatásvizsgálata kimarad, mert 147 főből mindösszesen 14 fő tartozik a „nem jövünk ki a jövedelmünkből” csoportba.
9. ^{^} Vizsgált válaszlehetőségek: minél jobban fizető állás megszerzése; a manapság megfelelő végzettség nélkül nincs esély normális életre; az azzal foglalkozhassak, amit igazán szeretek; a családom és a környezetem elvárja; a szeretek tanulni; az elég erről később döntenem; a természetes, hogy további végzettséget szerezzek; a folyamatos tanulás ma már nélkülözhetetlen és az egyéb kategóriákat elemzem.