Javuló prioritás, romló kondíciók, avagy a hazai szakképzés finanszírozása

Fontos rögzíteni, hogy az államnak elsődleges felelőssége és szerepe van abban, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segítse, hogy minden állampolgára a munkaerőpiacon hasznosítható szakképesítést szerezhessen. Ennek feltételeit mind anyagilag, mind feltételrendszerében biztosítania kell.” – írja a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárságának Szakképzési és Felnőttképzési Főosztálya által 2011-ben közreadott Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására című anyaga (23. old) De a 2013. évi tanévnyitójában az MKIK elnöke is azt hangsúlyozta, hogy fő stratégiai cél: a szakképzés vonzerejének növelése és a munka világába történő átmenet erősítése.

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mennyiben alakultak összhangban ezekkel a kijelentésekkel a szakképzés 2010 utáni kondíciói.

Demográfiai folyamatok és létszámok

Az általános iskolai korosztály 2010 óta nagyjából állandó, mivel az élveszületések száma 1998-ban 100 ezer alá csökkent s lényegében 2009-ig 90 és 100 ezer között ingadozva stagnált, majd azt követően kicsit csökkent, de továbbra is 90 ezer körül maradt. Így az 5-14 éves népesség száma 2005 óta nagyjából állandó, és a 10-14 éves népesség sem változott jelentősen 2010 óta.

Ugyanakkor a középfokú oktatás szempontjából releváns 15-19 éves népesség 84%-ára fogyott. 2010 és 2014 között a 15-19 éves népesség 11%-kal csökkent, s lassan tovább fog csökkenni 2018-ig, amikortól valamivel félmillió alatt fog stagnálni (1. ábra).

1. ábra:
A 15-19 éves népesség létszámának alakulása 2005-2014 között, illetve előreszámítás 2020-ig

Forrás: KSH, illetve saját számítás

Ennek nyomán mind a gimnáziumba, mind a szakközépiskolába járó tanulók létszáma csökkent 2005 és 2014 között. A szakiskolába járók száma viszont 2008-2012 között némileg emelkedett (2011-ben a 2008-as létszámhoz képest 12%-kal, ezen belül a nappali tagozatra járóké 4,5%-kal), majd ezt követően – a kormányzati propaganda és prioritások ellenére – radikálisan visszaesett. 2015-re a nappali tagozatra járó szakiskolások száma történelmi mélypontra süllyedt, 80 ezer alá, az összes létszám pedig 90 ezer alá esett vissza. (2. ábra, ill. Melléklet 1. táblázat)

2. ábra:
A középiskolába járó tanulók száma 2005-2015

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014, Oktatási adatok, 2014/2015 (előzetes adatok) KSH 2014, Köznevelési statisztikai gyorstájékoztató a 2015/2016. tanév eleji adatgyűjtés előzetes adataiból EMMI

3. ábra:
A szakmai középiskolába járó kezdő évfolyamos tanulók száma 2005-2014

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014

A szakiskolai létszámcsökkenés oka részben a képzési idő csökkenése, de a szakiskola iránti kereslet is megcsappant az utóbbi időben, a 2009 – 2013 közötti fellendülés után erősen mérséklődik. (3. ábra)

Már korábban említettük a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárságának Szakképzési és Felnőttképzési Főosztálya által 2011-ben közreadott Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására című anyagot. Ez a szakképzésben résztvevők létszámnövekedését a következő intézkedésektől reméli:

• A szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetése.
• Az egységesen – átlagosan egy tanévvel – rövidebb idejű, hároméves szakiskolai képzés.
• A kevesebb államilag finanszírozott főiskolai és egyetemi férőhely, továbbá a gimnáziumi férőhelyek csökkentése.
• Az egész életen át tartó tanulás kibővítése.
• A regionális fejlesztési és képzési bizottságok döntései.
• A gazdaság versenyképes jövedelmei és bérei, amelyek vonzóvá teszik a fizikai munkakör betöltésére képesítő szakmákat.
• A gyakornoki rendszer, amely támogatja a frissen végzett szakmunkásokat alkalmazó vállalkozásokat.
• A tanulószerződéses rendszer kiterjesztése.
• A Hídprogram (51-52. old).

A 21. században, amikor a közgazdasági irodalom és a nagy nemzetközi szervezetek (pl. az OECD, Világbank) az emberi erőforrás fejlesztésének fontosságáról beszél és az Európai Unió a diplomás létszám növelését tűzi ki stratégiai célul, akkor ez a Koncepció a gimnáziumi férőhelyek csökkentését, illetve az államilag finanszírozott főiskolai és egyetemi létszám csökkentését szorgalmazza.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kormány ezen erőfeszítései ellenére a szakiskolák iránti keresletet csak ideiglenesen sikerült növelni, mert a kezdő évfolyamos létszámok 2013-tól újra csökkentek. Alighanem ezért volt szükség újabb koncepcióra és Kormány határozatára. Az csak a 1040/2015 (II. 10.) Kormány határozat címéből (1040/2015. (II. 10.) Korm. határozata a Szakképzés a gazdaság szolgálatában című koncepcióról) derült ki, hogy van újabb koncepció, ami a mai napig csak részben nyilvános.^[1]A Szakképzés a gazdaság szolgálatában című koncepció, amelynek csak a kivonata közzétett,^[2] már óvatosabban fogalmaz a felsőoktatással kapcsolatban (legalább is a nyilvánosságra hozott rész), csak „a szakképzési és a felsőoktatási rendszer jelenleginél nagyobb összhangjának megteremtéséről” ír. Ugyanakkor ebben az anyagban is fellelhetők a Kormány felsőoktatással kapcsolatos szokásos^[3] hamis tényekre építkező állításai, miszerint: „A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan az érettségi vagy a felsőfokú diploma megszerzése után döbbennek rá arra, hogy technikusként vagy szakmunkásként jobban el tudnának helyezkedni.”^[4]

Túlmutat ennek a tanulmánynak a témáján annak bemutatása, hogy a felsőfokú végzettséggel munkaerő-piacra lépőknek jelentősen magasabbak a bérlehetőségei és jelentősen alacsonyabb a munkanélküliségtől való veszélyeztetésük, mint a szakiskolából kilépőké.^[5] Arról a sajnálatos kormányzati törekvésről van itt szó, hogy az „új iparosítás” jelszava alatt olcsó, kiszolgáltatott munkaerőt kíván a gazdaság számára biztosítani, ezt célozza a gimnázium, s a felsőoktatás visszaszorítása és a szakképzés átalakítása. A gazdasági fellendülést a vállalkozások igényeinek kiszolgálásától remélő kormány adminisztratív eszközökkel akarja kikényszeríteni azt, amit a munkaadók béremeléssel elérhetnének: a középfokú szakképzés nagyobb népszerűségét. A vállalatok és a Gazdasági Kamara azonban az olcsóbb, profit-kímélőbb megoldást erőlteti, a kormányzat bürokratikus koordinációjával való oktatáspolitikai beavatkozást.

De lehet, hogy nem ezért titkos a koncepció, hiszen ezek a nem valós adatokra épülő szándékos félreértelmezések a különböző kormányanyagokban rendre fellelhetők, hanem azért, mert a szakképzési rendszer fejlesztése: a képzés minőségének, hatékonyságának, eredményességének javítása címszó alatt azt a célkitűzést fogalmazza meg, hogy „a szakképző iskolák elkülönült fenntartása: egy kézben (NGM) a szakmai irányítás és a fenntartás.” Ez az intézkedés pedig erősen ellentmond a korábbi egyöntetű közoktatási koncentrációnak.

Mindenesetre ezeknek a folyamatoknak és intézkedéseknek a nyomán alighanem 2018-ig várhatóan tovább csökken a gimnáziumba járók száma – a kisgimnáziumok bezárása miatt –, a szakközépiskola csökkenése várhatóan valamivel kisebb lesz, s talán a szakiskolai létszámok is megemelkednek, de aligha elképzelhető, hogy a mainál lényegesen magasabb lesz itt a korosztályos létszám.
Nem valószínű, hogy a történelem kerekét vissza lehet forgatni.

A fenntartás és finanszírozás átalakulása

A 2010-ben hatalomra került kormány 2011-ben terjesztett a Parlament elé a szakképzésről új törvényt (a 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről^[6]). Az új rezsim szakképzéssel kapcsolatos politikájának változásait jól jellemzi, hogy a törvényt 2015 decemberéig 16-szor – tehát évente négyszer – módosították.

A szakképzés finanszírozásáról a törvény a következőképpen rendelkezik: „84. § (1) A szakképző iskolában a szakmai elméleti és a szakképző iskolában szervezett gyakorlati képzés költségeit – a nemzeti köznevelésről szóló törvény és a mindenkori költségvetési törvény alapján – az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja. Az egyéb gyakorlati képzés költségeit az e törvényben meghatározottak szerint a gyakorlati képzést szervező biztosítja.”

Az iskolai szakképzés fenntartási, irányítási és finanszírozási rendszere – a közoktatás egészével – a 2011-es köznevelési törvény nyomán, a megelőző időszakhoz képest radikálisan átalakult. Korábban az iskolarendszerű szakképzés – a közoktatás egészéhez hasonlóan – önkormányzati felelősségi és fenntartási körbe tartozott, amelynek működéséhez az állam normatív, majd a 2000-es évek első évtizedének második felében képletszerinti finanszírozással járult hozzá. A 2011-től érvényesülő új oktatáspolitika nyomán, 2013-tól a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés állami felelősségé vált. Az addigi önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba kerültek (amit a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, KLIK lát el).^[7]A normatív, illetve képletszerinti finanszírozás ezzel párhuzamosan megszűnt, s helyére inputfinanszírozás lépett, azaz az alkalmazott pedagógusok és egyéb alkalmazottak bérét, az egyes intézmények (intézményrészek) közműdíjait, és a dologi kiadásokat az intézményfenntartó központ tervezi és finanszírozza. Ezzel lényegében az egyes intézmények önálló költségvetése megszűnt, mint ahogy önálló gazdálkodási döntéseik is.^[8]

A fenntartói átalakulás igencsak robosztus.

Miközben 2010-ben a szakiskolák (intézmények) 65%-a volt önkormányzati, 2%-a állami szerv, ill. felsőoktatási intézmény fenntartásában és 33% volt egyházi, alapítványi és egyéb fenntartású, – az oktatáspolitikai váltás nyomán 54% került KLIK, 10% állami szerv, ill. felsőoktatási intézmény fenntartásába s önkormányzati maradt 2 darab, azaz lényegében 0%, egyházi, alapítványi és egyéb fenntartású pedig 36% lett. (4. ábra)

A tanulók eloszlásának változása sem sokban más. 2010-ben a szakiskolák tanulóinak 77%-a járt önkormányzati, és 2%-a állami szerv, ill. felsőoktatási intézmény által fenntartott iskolába és 21% egyházi, alapítványi és egyéb fenntartásúba, – az oktatáspolitikai váltás nyomán 60% került KLIK, 10% állami szerv, ill. felsőoktatási intézmény fenntartásába s önkormányzatiban 172 fő, azaz lényegében 0% maradt, az egyházi, alapítványi és egyéb fenntartásúba pedig 30% került (5. ábra).

4. ábra:
A szakiskolai intézmények fenntartó-változása

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014 alapján saját szerkesztés

5. ábra:
A szakiskolai tanulók (összes tagozat) eloszlásának változása fenntartók szerint

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014 alapján saját szerkesztés

Az eddig elmondottak 2015 elejéig az iskolai szakképzés intézményeire is vonatkoztak. A más említett 2015 elején megszületett új szakképzési stratégia nyomán módosították a 2011-es szakképzési törvényt (2015. évi LXVI. törvény). Az állami szakképzési intézmények fenntartása a Klebelsberg Intézményfenntartótól a szakképzésért és felnőttképzésért felelős^[9] miniszterhez kerül át 2015. július 1-jével. Az indoklás kissé meglepő a korábbi közoktatási törekvésekhez képest: „A szakképző iskolai rendszer hatékony és eredményes működésének szükséges és elengedhetetlen feltétele, hogy a szakképző iskolák felelősséggel és motiváltsággal járó önállóságot élvezzenek … Olyan új rendszert kell kialakítani, amelyben az integrált szakképző intézmények a szakmai önállóságuk mellett gazdálkodási önállóságot, a szervezeti egységként működő iskoláik pedig részleges gazdálkodási önállóságot kapnak, amely nagyobb felelősséget jelent, ugyanakkor motivációs lehetőséget is ad a szakmai feladatok minél eredményesebb megvalósításához és a folyamatos napi működésük fenntartásához.”^[10]

Persze kicsit sem meglepő, hogy egy helyi, regionális igényeket kielégítő iskola (hiszen a munkaerő-kereslet, amit egy szakképző intézmény kiszolgál alapvetően helyi, regionális munkaerőpiachoz kötődik) nélkülözhetetlen működési eleme az autonómia.

Az iskolai szakképzés ráfordításai

Nem olyan egyszerű eligazodni a hazai szakképzés finanszírozási terjedelmét illetően, mivel a legtöbb hazai statisztikában – így például a Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv legfrissebb, 2013/2014-es kiadványának Pénzügyi Adatok fejeztében A költségvetés oktatási kiadásai című táblán a középfokú (upper secondary) oktatás adatai nincsenek megbontva.

Az egy tanulóra jutó költségvetési kiadás (nappalival egyenértékű számított létszám alapján) adataiban is utoljára 1990-ben közöltek szakiskolára vonatkozó adatokat, 2005 óta itt is a középfokú oktatásra összevont (illetve nem bontott) adatot adnak közre.

Az adatokból a középfokú oktatástámogatás jelentős változását állapíthatjuk meg. Nominális értékben is jelentős csökkenést tapasztalhatunk 2007 óta. De különösen erőteljes a csökkenés, ha tíz éves reálértéken, azaz 2004-es áron tekintjük a támogatás alakulását.

A középfokú oktatás költségvetési kiadásai nominálisan háromnegyedükre, 2004-es áron kevesebb, mint kétharmadukra csökkentek 2010 óta (6. ábra, illetve Melléklet 2. táblázat).

A fajlagos kiadásokat nézve azt állapíthatjuk meg, hogy 2008-ig nagyjából stagnált az egy középfokú tanulóra vetített költségvetési kiadás 2004-es áron, mára (2013-ra) viszont 60%-ára csökkent (7. ábra, ill. Melléklet 3. táblázat).

6. ábra:
A költségvetés oktatási kiadásai (2005 – 2013)

Forrás: fenti adatok alapján saját számítás

7. ábra:
Az egy középfokú tanulóra jutó költségvetési kiadás (nappalival egyenértékű számított létszám alapján) (Ft)

Forrás: fenti adatok alapján saját számítás

Különösen szembetűnően látszik az oktatáspolitika változása 2010 után, amelynek nyomán a középfokú oktatás kiadásai a GDP arányában 40%-ot csökkentek. (8. ábra, ill. Melléklet 4. Táblázat)

8. ábra:
A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014

Mindezen folyamatok eredményeként az oktatás kiadásai mind az államháztartási kiadások, mind a GDP arányában a rendszerváltás óta legalacsonyabb szintre süllyedtek 2012-re, illetve 2013-ra. Utoljára az elmélyülő gazdasági válságban vergődő államszocializmus idején, a 80-as évek elején volt ilyen alacsony az oktatási ráfordítások aránya hazánkban. (9. ábra, ill. Melléklet 5. Táblázat)

9. ábra:
A költségvetés oktatási kiadásai az államháztartás konszolidált kiadásainak, illetve a GDP arányában

Forrás: lásd Melléklet 5. táblázat

Központosítás és forráskivonás

Ha a középfokú oktatásra fordított költségvetési kiadások alakulását 2011-2013 között tevékenységenként vizsgáljuk (amely adatok között már elkülöníti a statisztika a szakképzési feladatokat) egyértelműen látszik, hogy mindegyik középfokú képzés ráfordítása jelentősen csökkent. Legradikálisabban, több mint harmadára a szakiskolai oktatás (10. ábra).
A központosítással tehát radikális forráskivonás is együtt járt.

Az oktatási kiadások forrásmegoszlását vizsgálva egyértelmű, hogy a fenntartásban és finanszírozásban végrehajtott átalakítással igen robosztus forráskivonás is bekövetkezett. A közoktatási intézmények központi fenntartásba vonása és a normatív finanszírozás helyett az intézményfinanszírozásra (vagy más néven inputfinanszírozásra) való átállás a szakképző intézetekre is kiterjedt, így ezen a területen is radikálisan visszaszorult az önkormányzati finanszírozás, s helyét a központi finanszírozás vette át, s mint az előző ábrán láttuk, itt volt a legjelentősebb az ezzel együtt végrehajtott forráscsökkentés.

A kiadások forrástulajdonosonkénti elemzése alapján látható, hogy az új oktatáspolitikai kurzus nyomán létrejött központosítás és finanszírozás váltás a középfokú oktatás forrásait kétharmadára csökkentette. (11. ábra)

10. ábra:
A költségvetés középfokú oktatási kiadásai tevékenységenként (millió Ft)

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014, 2012/2013, 2011/2012, 2010/2011

11. ábra:
Az oktatási kiadások forrástulajdonosonként

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014, 2012/2013, 2011/2012, 2010/2011

Hasonló a helyzet a szakiskolai képzésre és szakképesítés megszerzésére felkészítő képzések kiadásainak forrástulajdonosonkénti megoszlását illetően is, azzal a különbséggel, hogy itt az átcsoportosítás még radikálisabb (46%-os) forráscsökkentéssel járt (12. ábra).

12. ábra:
A szakiskolai képzésre és szakképesítés megszerzésére felkészítő képzések kiadásainak forrástulajdonosonkénti megoszlása (2010 – 2013)

Forrás: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014, 2012/2013, 2011/2012, 2010/2011

Érdemes egy pillantás erejéig a Munkaerőpiaci, illetve Foglalkoztatási Alap^[11] szakképzéssel kapcsolatos bevételeinek és kiadásainak alakulását is megvizsgálni, mert a tendenciák jól érzékeltetik a prioritások változásait.

Mindenekelőtt említést érdemel, hogy a 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról (amelyek a Foglalkoztatási Alap témánk szempontjából alapvető részét képezik) a megalkotását követően, 2011 és 2015 között 14-szer (átlagosan évente 4,5-szer) módosították, ami az elképzelések, a stratégia igen gyors változásaira utal.

A Foglalkoztatási Alap szakképzéssel kapcsolatos bevétele a szakképzési hozzájárulás. Jól látható, hogy ennek bevételi terve (tehát a vállalatok ilyen című befizetései) évről évre növekedtek, ráadásul ezen befizetések 2011 óta mindig túlteljesültek. Ugyanakkor a szakképzési és felnőttképzési kiadások terve 2011 óta egy jelentősebb csökkenés után, némileg visszaemelkedett, de a 2011-es szint alatt stagnált. Viszont a kifizetések teljesítése 2014 kivételévek minden évben elmaradt a tervezettől.

Itt is inkább a szakképzési és felnőttképzési támogatások csökkenő prioritása látszik, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a foglalkoztatáspolitikai források felhasználásának irányát lényegében 2012 óta leginkább két tétel határozza meg: a passzív munkanélküli ellátások és a közfoglalkoztatás (Cseres-Gergely Zsombor és Varadovics Kitti 2015).

13. ábra:
A Munkaerőpiaci, illetve Foglalkoztatási Alap szakképzéssel kapcsolatos bevételeinek és kiadásainak tervezett és tényleges alakulása 2010-2014

Forrás: adott évi zárszámadási törvények

Nemzetközi kitekintés

Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is a hazai szakképzési ráfordítások feltűnő csökkenését állapíthatjuk meg.

A legfrissebb adatokat vizsgálva, a középfokú és a nem felsőfokú postsecondary szakképzés éves egy tanulóra eső teljes intézményi kiadásai tekintetében (összehasonlítható PPP$-ban) az adatot közlő OECD országok között Törökország és Chile után a magyarországi ráfordítás volt a legalacsonyabb 2012-ben. Ha az egy tanulóra jutó szakképzési és előszakképzési kiadásoknak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított összegét vizsgáljuk^[12] 2009 óta Magyarország folyamatos leszakadását látjuk. (13. ábra)

14. ábra:
A hazai és néhány OECD ország egy tanulóra jutó szakképzési és előszakképzési kiadása az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva 2006-2011

Forrás: Education at a Glance 2014, 2013, 2012, 2011, 2010, 2009 alapján saját számítás

Úgy tűnik, hogy a bemutatott országok zöme a gazdasági válságra a szakképzési kiadások növelésével reagált, hazánk viszont visszafogással.

Befejezésként

A 2010-es kormányváltás nyomán, 2011-ben radikális oktatáspolitikai iránymódosulás következett be hazánkban. Az iskolai szakképzés fenntartási, irányítási és finanszírozási rendszere – a közoktatás egészével – a 2011-es köznevelési törvény nyomán, a megelőző időszakhoz képest radikálisan átalakult.

A közoktatás, benne az iskolarendszerű szakképzés korábban önkormányzati felelősségi és fenntartási körbe tartozott, amely működéséhez az állam normatív módon, majd a 2000-es évek második felében képletszerinti finanszírozással járult hozzá.

A 2011-től érvényesülő új oktatáspolitika nyomán a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés állami felelősségé vált, s az addigi önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba kerültek, ami a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, KLIK látott el, 2015 júliusáig, amikor a 2015. évi LXVI. törvény az állami szakképzési intézmények fenntartását a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszternek adta át.

A központi oktatásirányítással egyidejűleg a normatív, illetve képletszerinti finanszírozás helyére inputfinanszírozás lépett. Az oktatási kiadások forrásmegoszlását vizsgálva egyértelmű, hogy a fenntartásban és finanszírozásban végrehajtott átalakítással egyidőben igen robosztus forráskivonás is bekövetkezett. A közoktatási intézmények központi fenntartásba vonása és a normatív finanszírozás helyett az intézményfinanszírozásra (vagy más néven inputfinanszírozásra) való átállás a szakképző intézetekre is kiterjedt, így ezen a területen is radikálisan visszaszorult az önkormányzati finanszírozás, s helyét a központi finanszírozás vette át. Itt volt a legjelentősebb, 46%-os az ezzel együtt végrehajtott forráscsökkentés

Mindezen folyamatok eredményeként az oktatás kiadásai mind az államháztartási kiadások, mind a GDP arányában a rendszerváltás óta legalacsonyabb szintre süllyedtek 2012-re, illetve 2013-ra. Utoljára az elmélyülő gazdasági válságban lévő államszocializmus idején, a 80-as évek elején volt ilyen alacsony az oktatási ráfordítások aránya hazánkban.

A Foglalkoztatási Alap felhasználásában is magasabb prioritása van a közfoglalkoztatásnak, mint a szakképzési és felnőttképzési céloknak.

A nemzetközi kitekintés is azt mutatja, hogy 2009 óta Magyarország folyamatosan marad le a szakmai képzések ráfordításait illetően. Miközben a fejlett országok zöme a gazdasági válságra az oktatási kiadások növelésével reagált, hazánk visszafogással.

Mint Chikán Attila mondta egy interjúban a hazai gazdaságpolitikáról: költségvetési hiány kézben tartásának rendkívül fontos célja megvalósult, „nagy gond azonban, hogy a hiánycsökkentés valójában a már említett szektorok, a szociális szféra, az egészségügy, az oktatás kárára valósult meg. Vagyis elvontak pénzt minden olyan területtől, ami a hosszú távú fejlődés hordozója lenne, mindent alárendeltek a rövid távú hiánycsökkentési szempontnak.”^[13]

Footnotes

1. ^{^} Lásd erről az atlatszo.hu levelezését: http://kimittud.atlatszo.hu/request/szakkepzes_a_gazdasag_szolgalata 
2. ^{^} Lásd: http://ngmszakmaiteruletek.kormany.hu/download/5/8f/d0000/szakkepzesi_ko...
3. ^{^}  Lásd pl. Széll Kálmán terv (2010), ami szerint: „Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet” (23. old). De hasonló „A következő lépés Széll Kálmán Terv 2.0” is, ami szerint „Jelenleg nincs összhang a foglalkoztatási igények és a felsőoktatás képesítési kínálata között sem…. A felsőoktatásból is gyakran úgy kerülnek ki a pályakezdő fiatalok, hogy – jelentős részben közpénzből finanszírozott – diplomáikra a munkaerőpiacon nincs valós igény, …” (47. old) Mindkét állítás nélkülözi az adatokkal való alátámasztást, sőt a valós adatok – pl. a diplomások és a szakiskolai végzettek munkaerőpiaci helyzetét összevetve, vagy a diplomások foglalkoztatási, kereseti és munkanélküliségi adatait nemzetközi összehasonlításban elemezve – éppen az ellenkezőjét bizonyítják a két állításnak. Lásd pl. Polónyi (2015)
4. ^{^} Im.2. old. 
5. ^{^} Lásd erről pl.: Polónyi (2015)
6. ^{^} A törvényt az Országgyűlés a 2011. december 19-i ülésnapján fogadta el.
7. ^{^} Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzat visszaveheti intézményét, annak finanszírozási terhével, azonban annak kondícióit magának kell előteremtenie. 
8. ^{^} A 2011. évi CXC. törvény (a nemzeti köznevelésről) 21. § (1) szerint „A köznevelési intézmény jogi személy, amely – az állami intézményfenntartó központ, valamint az állami felsőoktatási intézmény által fenntartott intézmény kivételével – a fenntartójától elkülönült, önálló költségvetéssel rendelkezik.” Magyarul az intézményfenntartó által fenntartott intézmény nem rendelkezik önálló költségvetéssel.
9. ^{^} A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetője, illetve államtitkársága.
10. ^{^} „Szakképzés a gazdaság szolgálatában”,(kivonat) 5. old.
11. ^{^} Az alap elnevezése 2011-ig Munkaerőpiaci Alap, ezt követően Nemzeti Foglalkoztatási Alap 
12. ^{^} Az egy tanulóra jutó szakképzési és előszakképzési kiadásoknak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított összegét saját számítás alapján határoztuk meg az Education at a Glance adott évre közölt egy tanulóra jutó, szakképzési és előszakképzési kiadások PPP$-ban megadott összegét osztva ugyanarra az évre PPP$-ban  megadott egy főre jutó GDP összegével.
13. ^{^} Csuhaj Ildikó & Hargitai Miklós(2015) „Magyarországon folyamatos lecsúszás van.” Népszabadság  12. 05. http://nol.hu/gazdasag/okok-es-rokonok-1578683

                                                             

                                                           Melléklet

1. táblázat:
A középfokú oktatás tanulóinak száma 2005/2006 – 2013/2014

Forrás: Statisztikai tájékoztató. Oktatási évkönyv 2013/2014

2. táblázat:
A költségvetés oktatási kiadásai (millió Ft folyó áron)

Forrás: Statisztikai tájékoztató. Oktatási évkönyv 2013/2014

3. táblázat:
Az egy tanulóra jutó költségvetési kiadás (nappalival egyenértékű számított létszám alapján)

Forrás: Statisztikai tájékoztató. Oktatási évkönyv 2013/2014

4. táblázat:
 A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában

Forrás: Statisztikai tájékoztató. Oktatási évkönyv 2013/2014

5. táblázat:
A költségvetés oktatási kiadásai az államháztartás konszolidált kiadásainak, illetve a GDP arányában

Forrás: Statisztikai tájékoztató. Oktatási évkönyv 2013/2014., illetve 2001/2002, valamint az 1980-as és 1985-1989 közötti adat forrása a Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 1998. Az 1981-1984 közötti adatok saját becslés az Oktatás, Művelődés 1950-1985 KSH 1986 kiadván adott évekre vonatkozó állami költségvetési kiadási hányad és nemzeti jövedelem arány adatai alapján