Első osztályos, tanulásban akadályozott gyermekek spontán mondatalkotásának vizsgálata

A tanulásban akadályozott tanulók az össztanulói népesség közel 15 százalékát teszik ki. Ezeknek a gyerekeknek 2–2,5 százaléka enyhén értelmi fogyatékos. A fennmaradó 12–13 százalékot viszont azok jelentik, akik a kedvezőtlen szociális hátterük miatt tartós és átfogó tanulási problémákkal küzdenek már iskolás éveik kezdetétől.
Az anyanyelv-elsajátítás, a nyelvi szocializáció során meghatározó a szociokulturális környezet és az ebből a környezetből érkező eltérő nyelvhasználati minták. A nyelvi szocializáció elsődleges közege a család, az itt elsajátított orális és bizonyos szintű írásbeli kultúra. Bernstein szerint a család által közvetített nyelvi kódok már a gyermekkor kezdetén meghatározzák az egyén társadalomban elfoglalt későbbi helyét. Ezek alapján a család által nyújtott anyanyelvi minta előnyt vagy hátrányt jelenthet a gyermek számára már az iskolába lépés kezdetétől.
Jelen kutatás az első osztályba lépő tanulásban akadályozott első osztályos tanulók spontán mondatalkotási jellemzőit elemzi. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy az eltérő szociális háttér mennyiben befolyásolja az első osztályosok nyelvelsajátítását, nyelvhasználatát, ez milyen mértékben határozza meg a gyermekek iskolai sikerességét. Feltételezem, hogy a nyelvi szocializáció eltérő útjai egyénre és csoportra jellemző sajátosságokat hoznak létre a spontán mondatalkotásban lexikai, morfológiai és szintaktikai szinten is.