Vélemény

A gyorséttermi munka presztízse alacsony. Könnyű lenézni azt, aki a „mekiben” kiszolgál, zaklatásnak venni, ha „nagyobb adag krumplit vagy üdítőt” kínál, s természetesnek azt, hogy takarít a vendégek után. Pedig a márkás gyorséttermekben szigorú szabályok és rend szerint dolgoznak: nincs késés, nincs mobiltelefonálás munka közben, nincs üresjárat, viszont mindenki be van jelentve, ráadásul

A tömeg nagy folyamként hullámzik a modern dobozépület előterében. Mindenkin sorszám, van, akin a 3-as, máson a 4356-os. Várnak. Mindannyian arra, hogy megmutathassák, mire képesek azért, hogy médiaszenzáció legyen belőlük. Hogy egy megvilágított székekben, magas gázsiért foglalkoztatott, a fülhallgatójába mondott utasításokra nyitott zsűri előtt énekeljen.

A hírnév nagy úr. Van, aki

„A demokráciának tájékozott polgárokra van szüksége.”
(John Keane)

Demokrácia nem létezik demokraták nélkül.
Csakhogy az ember nem született demokrata. Nevelni kell azzá.
Demokrácia csakis a kölcsönösség, a megosztás, a kiegyenlítés és szolidaritás, az együttműködés alapján állhat fenn. Ezt igazolja minden olyan kísérlet, amely

Cselekvő ereje és önállósága van. Ez egyike a szokásos válaszoknak, amikor felteszem a kérdést tanítványaimnak arról, milyen az eszményi polgár. Azután általában hozzáteszik, hogy „ismeri a jogait”, „betartja a törvényeket”, „iskolázott”. Amikor elgondolkodó tekintetüket vizsgálom, és mélázó válaszaik között kutatok tapasztalat után, nagy erővel szoktak előtörni bennem gyerekkori emlékeim.