Tankönyv-taneszköz

Ha elfogadjuk az általános nyelvészet tételét, hogy a

•  nyelv és gondolkodás elválaszthatatlan,

•  nyelv és magatartás elválaszthatatlan,

akkor érthető, hogy különös gondot kell fordítanunk arra, milyen figyelemmel vannak tankönyveink – a szorosan vett tárgyi szempontok mellett – az anyanyelvre.

A 6-7 éves gyermek „anyanyelve teljes birtokában” érkezik az

„Sok úr szolgája… a tankönyv és annak írója egyaránt.”

Takács Etel, a neves nyelvtankönyv-készítő, a munkáltató tankönyvírás egyik hazai előfutára szerint „a tankönyv hátrányos helyzetű könyv”, hiszen nem éppen elismerés, ha egy tudományos munkát „tankönyvízűnek” minősítenek. Van is ebben a „hátrányos helyzetben” valami, hiszen mást vár a tankönyvtől a tudós, a pedagógus

Néhány évtizeddel ezelőtt, a számítógéppel segített oktatás hajnalán és az internet virra­datakor, a kötelező tanterv (később curriculum, még később kerettanterv), az irányító vagy egyszerű tanmenet, majd a tematikus terv és mindenekelőtt tanáraink személyisége, szakmai és metodikai tudása, szándéka (pl. kísérletező kedve), továbbá a legfontosabb taneszköz, a tankönyv volt a tanítás-tanulás

Milyen nézőknek, kiknek címezték az alkotók a Magyarország története című filmet, betétjeit (tehát nem a szaktörténészi szövegeket) és a Magyarország apróbetűs története című könyvedet (itt most ez az elem lenne domináns)?

Természetesen minden filmkészítő azt szeretné, ha a műsorát minél többen néznék, tehát igyekszik a korosztályi, iskolázottsági, nemi, lakóhelyi és egyéb „

Az utóbbi években kibővült a nyelvhasználat, az élőbeszédé és az írott nyelvé (rádiók, televíziók, szónoklás, internet, mobiltelefon stb.) is. Új nyelvészeti tudományágak (szövegtan, kommunikációtan, pragmatika, nyelvpszichológia stb) is létrejöttek. Megjelentek kibővített retorikák, stilisztikák. A nyelvészek hosszú ideje szorgalmazták, hogy foglalkozni kellene a szónoki beszéd gondjaival. A

Nagy Andor nyugalmazott főiskolai magántanár, a médiapedagógia nemzetközi hírű szaktekintélye ismét új könyvet tett az olvasók asztalára. A közelmúltban látott napvilágot a Magyar Médiapedagógiai Kutatóintézet kiadásában: Média az élet három harmadában című munkája. A témakör neves szakértőjének immáron ez a nyolcadik önálló könyve a médiapedagógia témakörében. (Előzmények: A televízió és a

A szerző, tanulmánya során arra vállalkozik, hogy különféle fogalom meghatározásokkal lássa el az ,,információs társadalom” kifejezést. A szöveg olvasása közben számtalan olyan kritériummal találkozhatunk, amelyek az ,,információs társadalom” alakulását próbálják mérni. A különböző értelmezések során olyan gondolkodók nevei is szóba kerülnek,

Apróságok ezek! Vaj azok! de ki várakat épít,
A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon.
(Kazinczy Ferenc)

Az utolsó néhány száz évben alig volt olyan magyar gondolkodó, tudós, író, művész vagy jövőbe látó politikus, akinek anyanyelvünkről szóló vallomásai újra és újra nem melengetnék meg a szívünket. Zászlóvivői voltak ők annak a harcnak, amely

Vajon hányszor szavaljuk, énekeljük életünkben a Himnusz szívet melengető, vagy fájlaló sorait? Vajon tudjuk-e, vagy csak érezzük, hogy miért szökik könny a szemünkbe, miért dobban erősebben a szívünk, ha csak halljuk a jól ismert szavakat, és a szomorú szép dallamot. Talán így jó, hogy belülről, lényünkből fakad az emóció. De nem ronthatja a megható felindulást, ha ridegnek tűnő ész érvekkel