Színes

A Havanna lakótelepi Kondor Béla Általános Iskola adott helyet a kerület diákvállalkozásainak, hogy bemutassák egymásnak termékeiket. A rendezvény része volt az Európai Bizottság által szervezett Európai közép- és kisvállalkozások hete hivatalos programjának, amelynek legfőbb célja, hogy a vállalkozói életforma népszerűsítésével ösztönözze a fiatalok vállalkozási kedvét és elősegítse

A gyerekek egyre kevesebbet tudnak az állatokról, növényekről, szerszámokról, illetve arról, hogyan lesz mindebből élelmiszer. Az élelmiszert jórészt abban a formában ismerik, ahogyan az áruházakban találkoznak vele, vagyis amelyet nagyobb részben a nagyüzemi mezőgazdaság, az élelmiszeripar állít elő. A falvak egyre inkább külvárosi jellegű településekké válnak, a háztáji udvart a gyep és a

– Hogyan emlékszik vissza, milyenek voltak az iskolai március 15-i ünnepségek, illetve hogyan telt az ünnep családi környezetben?

– Versmondós, sokáig egy helyben állós, sokat beszélő igazgató nénis iskolás ünnepségekre emlékszem. A protokoll ellenére március 15-e nekem mindig egy nagyon kézzelfogható, érthető és vagány ünnep volt. Mert lehetett kokárdát venni,

Matyinak ma hazahoztam egy kokárdát. Ajándékba kaptam, mert ezer forintnál többet fizettem egy nagy boltban. Hazafelé azon gondolkodtam, vajon kitűzöm-e a sajátomat március 15-én. Matyi és a testvérei – Eszter, Andris, Marci, Gergő és Barni – biztosan a helyére teszik majd a piros-fehér-zöld, körben fodros szalagot. A szívük fölé. Ott a helye. Ahol a szeretet lakik. Mint ahogy a szívükben ott

Március 15-e kapcsán beszélgettünk Őze Áronnal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával iskolai élményeiről, a legelső iskolai darabokról, nemzeti identitásról és meghatározó pedagógusegyéniségekről.

„Nincs más haza, csak az anyanyelv” – írja Márai Sándor Naplójában (1975). Túlzottan patetikusnak hangzik így. Ha az idézet elejétől olvassuk, tartalmat nyer: „Az ’ország’, a ’nép’ még nem ’haza’. A tényekből – az országból, a népből – akkor lesz csak ’haza’, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek! Nincs más haza, csak az anyanyelv.” Vagyis a megnevezés, a néven nevezés tesz valamit valósággá.

Kedves rokonom mesélte, hogy kisiskolás korában, még a háború előtt, egyszer őt bízták meg azzal, hogy március 15-én elszavalja a Nemzeti dalt. Amikor nagy izgalommal kiállt társai elé a színpadra, hangosan elkiáltotta magát: „Talpra, magyar!”. És a következő pillanatban már mindenki állt.

Manapság sokszor – különösen ünnepekkor – érezzük, hogy hiányoznak a „nagy szavak”. Azok,

Elképzelhetetlennek tartja az életét zene nélkül, zeneszeretetét szüleitől tanulta. Nem tartja magát példaképnek, az éneklés mellett pedig „hobbija” a gyereknevelés. Wolf Katival beszélgettünk.