Személyesen

Kerekre tágult szemmel fordult a pópa a bibliatartó felé, amikor meghallotta, hogy valaki fennhangon mormolja a Szentírás ószláv szövegét. Mint kiderült, a diákokat kísérő egyik tanár olvasta föl Jézus kafarnaumi történetét az éppen ott nyitva álló Szent Könyvből az ikonosztáz mögött. Nem akárkik voltak a kirándulók! A „Szentimrések” a „Jóskából”. Vagyis a Magyarországon, a rendszerváltozással újraindított szerzetesrendi oktatás első tanulócsoportjainak egyike, a ciszterek által visszaigényelt Szent Imre Gimnázium első osztálya. A biblia-felolvasó pedig maga a „van-lesz” igazgató. A József Attila Gimnáziumot vezető és később a ciszterciek iskoláját is irányító, Párdányi Miklós.

Az asztalon öt diploma. Tulajdonosuk pályakezdőként külföldön is kénytelen volt munkát vállalni, ám sohasem fordult meg a fejében, hogy végleg elhagyja Magyarországot. Pedig államosított házukból családjával együtt kilakoltatták, és erőszakkal vidéken tartott gyermekeit csak rendőrségi engedéllyel látogathatta. Ő, aki 20 évesen, a lányokat édesanyai szerepre felkészítő orsolyitáknál kapott képesítésével a kisgyermekek nevelésére tett esküt.

Nagyon szereti a családját, nagyon szereti a tanítványait. Nagyon szereti a hazáját. Szívügye az elcsatolt nemzetrészek magyarságának sorsa – volt kormánytisztviselőként és örökös pedagógusként. Töttössy Istvánné dr. mindig a jövőt építi, most a Fasori Evangélikus Gimnázium magyar-történelem szakos tanáraként, konok következetességgel ragaszkodva véleményéhez, elveihez.

Csaba testvér közszeretetnek örvendő nemzeti jelkép. Barna csuhás székelyföldi ferences, aki maga köré gyűjtötte Erdély és a Partium árváit. Nem tett mást, mint valóra váltotta evangéliumi és szerzetesi küldetését. Egyszerűsége, közérthetősége, megalkuvást nem ismerő egyenessége olyanokat is mellé állított az árvák segítőjéül, akiknek jóakarata a hagyományos intézményes keretek között talán sosem talált volna utat a rászorulókhoz. Böjte Csaba titka: könyvben, tettekben, lelkibeszédben és szervezetépítésben egyformán sallangtalan, lényegre törő. Szívünkbe lát, olyan mélyre, ahol jóság lakik.

„A csellózó rektorhelyettes.” E szeretetteljes jelzős szerkezet társult a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának és a Pécsi Tudományegyetem vendégtanárának neve mellé, amióta – két évtized pedagógiai „kerülőt” követően – ismét pódiumra lép „eredeti minőségében”, gordonkaművészként. Pedig a zene mint világkép, értelmezési keret mindvégig meghatározó befolyást gyakorolt a professzor embereszményére, amelyet tanárnemzedékek tettek a magukévá neveléstörténeti tankönyvei révén. Pukánszky Béla, ha csak teheti, ma forró hangulatú kamarakoncerteket ad, konferencia-előadásainak témájaképpen pedig a zene és a pedagógia kapcsolatát választja.