Nézőpontok

Maróth Miklós professzor a beszélgetésben kifejtette, hogy az oktatás alapozó szakaszában a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a humán műveltségtartalmak átadására. Szerinte a tanítás-tanulás szervezése során szükség van a fejlődés-lélektani szempontok figyelembevételére, a személyközpontúság érvényesítésére, ugyanakkor az intenzív terhelés elviselésének elsajátítására is. A professzor szerint nem mond ellent egymásnak a képességfejlesztés és a lexikális tudás közvetítése.

Az európai folyamatokkal foglalkozó neves közgazdász szerint a tudás alapú társadalomban jelentősen megnő a tudomány s ezzel együtt a teljesítmény értéke. Az interjúban általa is meglehetősen eretneknek nevezett nézeteket fogalmaz meg a tehetségesek és a leszakadók együttnevelésével kapcsolatban. Úgy véli, olyan differenciált oktatásra van szükség, amelyben mindenki a legjobban képes befutni a fejlődési pályáját. Véleménye szerint az oktatásnak nem a szűk munkaerő-piaci szükségletekre kell képeznie, hanem minél szélesebben kiművelt emberfőket kell kibocsátania.

A közgazdász akadémikus szerint a közoktatás stratégiai feladata a munkaerő-piaci versenyképességhez és a felelős társadalmi magatartáshoz szükséges ismeretek közvetítése. Véleménye szerint e két stratégiai cél olyan személyiségvonások kialakítását igényli, amelyek a felelős termelői, fogyasztói, valamint a családfenntartói, szülői magatartásra jellemzőek. Úgy látja, hogy a versenyképességet jelentősen befolyásolja a szereplők általános műveltsége, ezért azt ajánlja, hogy az eddiginél sokkal komolyabban kell venni a történelmi, irodalmi, művészettörténeti ismeretek oktatását.

Az oktatás helyzetével, a tudástársadalomban betöltött szerepével foglalkozó interjúsorozatunkban Németh Judit fizikus professzorral készült beszélgetés. Németh Judit személye nemcsak gazdag tudományos pályafutása miatt érdekes, hanem azért is, mert az oktatás kérdései iránt egyik legérzékenyebb 20. századi írónk, Németh László egyik leánya. Érdekes gondolatokat mond el az ismeret-központúság és a képességfejlesztés viszonyáról. Véleménye szerint az iskolázás első szakaszában az alapvető cél az önálló tanulás megalapozásához nélkülözhetetlen eszköztudások átadása és a gondolkodási képességek fejlesztése, amelyet a gyermekközpontú, a gyermeki érdeklődés szempontjai szerint szerveződő befogadó iskola tud elérni. Az interjú érdekes része az, amelyben édesapja tantárgyi integrációs kísérleteiről beszél. Kiderül, hogy annak idején Németh László sem minősítette eredményesnek az integrált műveltségtömbökben történő tanítás kipróbálását. Talán ezek a tapasztalatok is szerepet játszanak abban, hogy Németh Judit a diszciplináris tanítás híve maradt.

A szerző kissé szarkasztikus s egyben kritikai hangvételű írása az öncélú, nem ritkán ellenőrizetlen, pedagógiai és informatikai szempontból is kifogásolható iskolai multimédia-kultusz jelenségére hívja fel a figyelmet. Szemlélete korántsem multimédia-ellenes, pusztán ráébreszt a korlátaira, s óva int attól, hogy a pedagógia, szűkebben az ismeretelsajátítás minden bajára gyógyírként kezeljük ezt az egyébként sokféle lehetőséget magában hordozó eszközt.

^[1]Hogyan jelenik meg a kompetenciafejlesztés a NAT-ban, milyen az ott körvonalazódó új műveltségi kánon? Mennyire írható le a kulcskompetenciák rendszere az európai uniós nyolc kulcskompetenciával? Milyen legyen az 5–6. évfolyamon a szakrendszerű és nem szakrendszerű oktatás viszonya

A közoktatás egyik legfontosabb kérdése az eredményesség kritériumainak a meghatározása, azoknak az intézményi jellemzőknek a megragadása, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy eredményes-e egy adott iskola. Erről a valójában nehezen megválaszolható kérdésről beszélgettek annak a vitának a résztvevői, amelyből részleteket közlünk. A vita apropóját az adta, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Kutatási Központja tanulmánykötetet jelentetett meg az iskolai eredményességről végzett empirikus kutatások főbb eredményeiről (Eredményes iskola). A vita jól szemlélteti, milyen sokféle módon közelíthető meg az iskolai eredményesség. A résztvevők mondandójában talán egy közös elem ragadható meg: akkor eredményes az iskola, ha a lehető legjobban képes kibontakoztatni a tanulóiban rejlő lehetőségeket.

A tehetséggondozás egyik hatékony formája a Csermely Péter professzor által indított KutDiák szervezet, amely a fiatalok tudományos érdeklődésének sokoldalú kibontakoztatását szolgálja. A professzorral készült interjú középpontjában a tehetséggondozás régi dilemmája áll: kiválasztani és elkülönítetten fejleszteni, vagy minél szélesebb kör számára megteremteni a fejlesztés lehetőségeit. Csermely Péter szerint a közoktatás önmagában nem alkalmas a tehetséggondozásra, szükség lenne a civilszféra szerepvállalására is, hogy minél szélesebb réteg számára teremtődjék olyan tanulási és kommunikációs környezet, amelynek ingergazdagsága felkelti az érdeklődést a tudomány és az intenzív tanulás, kutatás iránt.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai beszélgetéssorozatot szerveztek, hogy a különféle szakterületek képviselőivel eszmecserét folytassanak az intézet jelenéről és jövőjéről, az oktatás világában betöltött szerepéről. Az első alkalommal iskolaigazgatók, pedagógusok, szülői szervezetek és pedagógiai szaklapok vezetői voltak az intézet vendégei. A beszélgetést Mayer József vezette.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben szervezett beszélgetéssorozat célja, hogy a különféle szakterületek képviselői eszmecserét folytassanak az intézet jelenéről és jövőjéről, az oktatás világában betöltött szerepéről. A második találkozó résztvevői a szakmai civilszervezetek képviselői voltak. A beszélgetést Singer Péter vezette.