Nézőpontok

Mennyire képes betölteni funkcióit a felnőttoktatás? Mennyire felelnek meg az iskolarendszerű felnőttoktatásban ma alkalmazott módszerek és a közvetített tartalmak azon társadalmi csoportok igényeinek, amelyek számára ez a képzés jelentheti a társadalmi integráció lehetőségét? A felnőttoktatásban résztvevők esetében milyen esélye van az iskolai keretekhez kevésbé kötött tanulási, ismeretszerzési formáknak, például az e-learningnek, a távoktatásnak? Milyen esélye van annak, hogy a felnőttoktatás felkészítse a keretei között tanuló, zömében halmozottan hátrányos rétegeket a szakképzésben való részvételre, az élethosszig tartó tanulásra? Ezekre a kérdésekre keresett választ az a szerkesztőségi beszélgetés, amelynek részleteit az alábbiakban adjuk közre.

A hazai pedagógiai köznyelvben kezd meghonosodni a „digitális tananyag” fogalma. Ebben jelentős szerepe volt az elmúlt évek informatikai fejlesztéseinek és a Sulinet digitális tudásbázis (SDT)* létrejöttének is. Külön aktualitást ad a témának, hogy a kormányzat oktatásfejlesztéssel kapcsolatos „Hét lépés az igazságos és modern iskolákért” programjának harmadik pontjában hangsúlyt kap a digitális tartalomfejlesztés ügye. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői körbejárták a digitális tananyag fogalmát, megvitatták annak esélyeit, hogy a digitális tananyagok hogyan tudnak megjelenni a tanórákon, milyen tanári attitűdváltás szükséges ehhez, illetve milyen technikai feltételek állnak rendelkezésre jelenleg, és áttekintették azt is, hogy az SDT fejlesztése milyen folyamaton ment át eddig.

Az alábbiakban részleteket adunk közre a 2005. évi Iskola-Innováció-Integráció című gyulai konferencia pódiumvitájából, amelynek résztvevői arra kerestek választ, hogy valójában ki is az iskola birtokosa, kinek van igazán „hatalma” ahhoz, hogy meghatározza az iskola arculatát, az iskola által közvetített tudást. A beszélgetés során a résztvevők áttekintették az iskola lehetséges tulajdonosait s befolyásukat az iskolai történésekre. A vita legfontosabb megállapítása: csak a tulajdonosok közötti ésszerű hatalommegosztás vezethet az iskola megfelelő működéséhez, társadalmi nyitottságához.

^[1]Az Új Pedagógiai Szemle immár harmadik alkalommal ad nyilvánosságot az Oktatáspolitikai Elemzések Központja által készített közpolitikai jelentésnek. Az elemzés az egyén tanulásának ösztönzőiről és akadályairól szól. Arra keres választ, hogy milyen oktatáspolitikai eszközökkel

Az Új Pedagógiai Szemle régi hagyománya, hogy az országgyűlési választásokat közvetlenül megelőző időszakban lehetőséget teremt a parlamenti pártok oktatáspolitikusai számára, hogy értékeljék a ciklus oktatáspolitikáját, rávilágítsanak az eredményekre és a megoldásra váró problémákra. 2006-ban szakítottunk ezzel a hagyománnyal, és interjúk helyett kötetlenebb formában beszélgettünk a magyar oktatás erősségeiről és gyengeségeiről. Mindenekelőtt arra kerestünk választ a pártok szakpolitikusaival, hogy Magyarország mennyire vált a tanulás társadalmává, illetve milyen oktatáspolitikai és konkrét pedagógiai lépések szükségesek ahhoz, hogy javuljon a tanulás hatékonysága.

A szerzők Bognár Anikó tanulmányához – A tartalom fontossága az idegen nyelvek oktatásában (ÚPSZ, 2005. 9. sz.) – is kapcsolódva írják le gondolataikat az általános iskolai nyelvoktatásról. Alapgondolatuk, hogy a nyelvtanulás problémáit az általános iskolában is a két tannyelvű oktatás elterjedése oldhatja meg. Véleményük szerint az alapozó szakaszban és a felsőbb évfolyamokon is a tartalom alapú tankönyvek hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Gondot okoz a két tannyelvű képzésre felkészült nyelvtanárok hiánya is. A szerzők bemutatják az általuk megvalósított két tannyelvű német nemzetiségi oktatás tanórai és tanórán kívüli gyakorlatát.

Miért nem tölti be igazán küldetését, miért nem tudja teljesíteni céljait a hazai természettudományi oktatás? Miben rejlenek e tárgyak oktatásának problémái, kudarcai? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ a szerkesztőségi beszélgetés. A vitapartnerek egyetértettek abban, hogy a hazai természettudományi és matematikai nevelés nem tudott igazán alkalmazkodni a középiskola expanziójához, ahhoz a tényhez, hogy a középfokú oktatásban sok olyan gyerek vesz részt, aki nem kíván felsőfokon tovább tanulni. A vita egyik fontos következtetése, hogy jelentős mértékű tananyagreformra és a természettudományi tárgyak módszertanának megújítására volna szükség.

A szerkesztőségi beszélgetés arra keresett választ, hogy az oktatás mivel tudja segíteni a gazdasági versenyképességet. A résztvevők véleménye szerint a minőségi oktatás, a környezethez folyamatosan alkalmazkodni képes iskolai szervezet és a diákok számára sokféle szerep kipróbálására lehetőséget nyújtó iskolai programok hatékonyan segíthetik a versenyképességet. A versenyképesség fontos előfeltétele az is, hogy minden tanuló elsajátítsa azokat a képességeket, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek későbbi életminőségük tudatos alakításához. A résztvevők véleménye szerint az iskola által közvetített tartalom versenyképességet alakító szerepe a személyiségfejlesztéséhez képest másodlagossá vált.

Milyennek ítéli a 2006 júniusában hivatalba lépett új oktatási szakállamtitkár a magyar közoktatás teljesítményét? Mennyire képes a magyar közoktatás a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére? Hogyan kezelhetők az intézményrendszer túlméretezettségéből és a csökkenő gyereklétszámból eredő mérethatékonysági problémák? Milyennek látja az oktatás jövőképét az oktatásirányítás? Ezekre a kérdésekre keres választ a beszélgetés.

Olyan sorozatot indítunk el az alábbi két interjúval, amelyben tudósok mondják el véleményüket az oktatás fontos kérdéseiről.
Az etológus professzor szerint az iskolának olyan ismereteket kell közvetítenie, amely erősíti a gyerekek nemzeti identitását, és egyszersmind közelebb viszi őket a közös európai kultúrához. Csányi Vilmos a mai iskola egyik legfontosabb problémájának azt tartja, hogy nem akar igazán tudomást venni arról, hogy rosszul szocializált gyerekek kerülnek a falai közé elsősorban azért, mert a családok zöme nem jól látja el szocializációs funkcióit. Az interjú egyik fontos gondolata, hogy az iskola csak akkor tud hatékonyan ismereteket és értékeket közvetíteni, ha meleg érzelmi légkört, valódi közösséget is teremt.