Nézőpontok

2004 májusában jelent meg a Védegylet Füzetek 4. száma Az iskola – bukásra áll? címmel. Kerekasztal-beszélgetésünkben a Védegylet oktatáspolitikai javaslatainak egy részét vitattuk meg, melyek középpontjában a tantervi kérdések, a kimeneti szabályozás, az iskolaszerkezet, a pedagógusképzés, illetve a pedagógusok helyzete állt. Bár a beszélgetés leginkább a tartalmi szabályozás bemeneti oldaláról, a tantervi szabályozás elveiről és az abból fakadó következményekről szólt, a résztvevők számára nyilvánvaló volt, hogy a tartalmi szabályozás rendszere csak egészében vizsgálható.

Éppen egy évtizede, 1995-ben jött létre a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány. Ebből az alkalomból a kuratórium három tagjával, Nádor Rudolfnéval, Szenczy Sándornéval és Szalay Lúciával, majd ezt követően Dobos Krisztinával, a KOMA elnökével a közalapítvány oktatásfejlesztésben betöltött eddigi szerepéről, továbbá jövőbeli feladatairól készült interjú. Mindkét beszélgetésből kiderül, hogy a KOMA nemcsak anyagi támogatást jelentett a kibontakozó pedagógiai innovációs folyamatok számára, hanem épp a pályázati témák révén ráirányította a figyelmet a legfontosabb modernizációs célokra. Mind a kurátorok, mind az elnök véleménye szerint a KOMA tevékenységében a jövőben a tartalmi fejlesztés mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia a tanítás módszertani megújításának. Dobos Krisztina a vele készült interjúban utal arra is, hogy a neveléstudomány számára milyen gazdag kutatási terepet jelenthet az elmúlt évtized pályázatainak szisztematikus elemzése.

Ön több mint hat éve a KOMA kuratóriumának elnöke. Hogyan változott a közalapítvány tevékenysége, a korábbi időszakhoz képest milyen elemek váltak hangsúlyosabbá, s mi az, ami esetleg vesztett a súlyából?

Az elmúlt hat év mérlegét csak a KOMA megalakításakor kitűzött célok tükrében lehet megvonni. A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány alapítói három fő célt határoztak meg

2004 májusában a 2005-ös kétszintű érettségi lebonyolításának, a logisztikai rendszer működőképességének ellenőrzésére és a feladatok kipróbálására minden 11. évfolyamba járó középiskolás részt vett a próbaérettségin. Az érettségiről készült jelentés részleteinek bemutatása mellett fontosnak éreztük, hogy az egyes tantárgyak kidolgozását irányító szakembereket szerkesztőségi beszélgetésre hívjuk, hogy elmondhassák, hogyan látják az új érettségi céljait, hogyan értelmezik a megtartott próba eredményeit, s miként vélekednek az új érettségi szerepéről a közoktatás modernizációjában. A beszélgetés egyik legfontosabb következtetése, hogy az új érettségiben nem a kétszintűség, hanem a tudás alkalmazására való törekvés jelenti az igazán új, előremutató elemet.

2004 októberében negyedik alkalommal rendezte meg az MTA Pedagógiai Bizottsága a 4. Országos Neveléstudományi Konferenciát. A Csapó Benő egyetemi tanárral készült interjú a konferenciának a neveléstudományban, illetve a tudományos szakmai nyilvánosság fejlesztésében betöltött szerepéről, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról szól. A konferencia ürügyén szó esik a tudomány és az oktatáspolitika viszonyáról, továbbá a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításában jelentkező hazai problémákról is.

A tanulmány célja, hogy objektív áttekintést nyújtson a testnevelés értékelésével kapcsolatos – az osztályzás eltörlését érintő – problémakörről. A szerző elsősorban szakmai érvek bemutatásával elemzi az oktatási kormányzat indulatokat keltett bejelentését, miszerint 2005 szeptemberétől megszűnne az iskolai testnevelés tantárgy érdemjeggyel történő értékelése. A szerző az osztályzás melletti és elleni érvek tárgyilagos, logikus ismertetésére, ütköztetésére, valamint pedagógiai célú interpretálására törekszik. Egyrészt tényközlő, dokumentatív, másrészt szubjektív szemszögből mutatja be a jelenkori, honi iskolai testnevelés értékelési rendszerét érintő drámai változásokat. Kutatási módszeréül a beavatkozásmentes – tartalomelemzéses – vizsgálatot tekinti mérvadónak, mert elsősorban a tények ismertetésére vállalkozik. A végső konklúzió megfogalmazását az ismertetett szakmai érvek birtokában az olvasóra bízza.

A rövid elemzés áttekintést ad a magyar pedagógia baloldali, pontosabban nem polgári hagyományairól. Kiderül, hogy a magyar szellemi élet számos kiválósága főként 1945 és 1949 között közvetve hozzájárult a baloldali, az esélyegyenlőséget, a kultúra demokráciáját megteremtő, a magyar nevelés hagyományait sokféle módon gazdagító törekvésekhez.

A Nemzeti Fejlesztési Hivatal felkérte folyóiratunkat, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló II. Nemzeti Fejlesztési Terv oktatási célkitűzéseiről nyilvános vitát szervezzen. Ennek a vitának a részleteit ismerheti meg az olvasó. A szakértők és a meghívott pedagógusok egyaránt azt tartják az egyik legfontosabb megvalósítandó célnak, hogy az oktatás fejlesztésére fordítható források megszerzésében egyszerre érvényesüljön a költséghatékonyság racionalitása és az esélyegyenlőség növelése.

Az európai országok az informatikai műveltség átadását önálló tantárgyi keretben vagy más módon valósítják meg. A legújabb EU oktatáspolitikai dokumentumok stratégiai fontosságú feladatnak tekintik az IKT-kompetenciák fejlesztését. Beszélgetésünkben az informatikának a magyar közoktatásban betöltött jelenlegi szerepét vizsgáljuk: az általános műveltség, az értékek megóvása és a képességfejlesztő pedagógia sorsa iránt felelősséget érző szakértőkkel.

Kovács Ildikónak, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium iskolaorvosának a közelmúltban jelent meg fiataloknak szóló könyve^[1] Sápkór és bőrpír címen, amelyben a legfontosabb betegségek, egészséggel kapcsolatos fogalmak rövid magyarázatát adja. Egyfajta glosszárium ez a könyv, amelyből