Nézőpontok

2001. október 5-6-án az Országos Közoktatási Intézet "Magyar közoktatás 2001" címmel konferenciát rendezett, amelyen a Jelentés a magyar közoktatásról című sorozat következő, várhatóan 2003-ban megjelenő kötetének készítői megvitatták azoknak a kutatásoknak, elemzéseknek a tapasztalatait, amelyek a magyar közoktatás utóbbi években lejátszódott folyamatait összegezték. A konferencia egyik érdekes része volt az a pódiumvita, amely az oktatás társadalmi súlyát, fontosságát elemezte. Az alábbiakban közreadjuk a vita szerkesztett változatát. Itt jelezzük, hogy a konferencia teljes anyagát 2002 tavaszán kötetben jelenteti meg az OKI Kiadó.

Az itt következő eszmecsere a globalizációt - amelyet az emberi történelem korunkra kialakult szakaszaként értelmezünk - kapcsol­ja össze a hosszabb távú jövő formálójával, az oktatással. A részt­vevők elsősorban arra keresik a választ, melyek e mai, globális vi­lághelyzet látható pozitívumai, és mit tehet az oktatás e pozitívumok további erősítése, illetve a negatívumok későbbi csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében, magyar és nemzetközi vonatkozásban.

2001 novemberében az iskolák ötödik és kilencedik évfolyamában teljes körű mérésre került sor. A tanulók egy adott napon - november 9-én - két tárgyból, matematikából és olvasás-szövegértésből írtak tesztet. Ilyen jellegű, egy-egy tanulói korcsoport egészére kiterjedő országos mérést még nem végeztek Magyarországon. Az Oktatási Minisztérium elképzelései szerint a jövőben rendszeressé válnak az ilyen és ehhez hasonló mérések, valamint olyan - akár teljes populációk tudását és képességeit feltérképező - mérési rendszer épül ki, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók képességeinek fejlődése folyamatosan követhető legyen. Egyben sokoldalúan segítheti az intézmények belső mérési és értékelési rendszerének fejlődését, szakszerűbbé válását is.

1990 elején a választási kampány egyik oktatáspolitikai vitájában Beke Kata úgy fogalmazott, hogy más területekhez képest az oktatás terén mintha nagyobb lenne a pártok egyetértése. Sőt, némi optimizmussal, remény van arra, hogy az oktatás, az iskola pártok feletti üggyé váljék. Mennyire tűnik igaznak ma, 2002-ben az egykori óhaj?

Annak idején valóban voltak hosszú távú célok

1990 márciusában, közvetlenül a választások előtt az MDF színeiben képviselőjelöltként induló Beke Kata egy vele készült interjúban - annak kapcsán, hogy az akkori jelentős pártok oktatáspolitikai elképzelései sok közös elemet hordoztak - azt mondta, hogy az oktatás, az iskola pártok feletti ügy. Hogyan látja, most, 2002-ben, pártok feletti ügy-e az oktatás?

Beke Kata részéről

1990-ben, az első szabad választás előtt Beke Kata fogalmazta meg azt az igényt, hogy az oktatás, az iskola legyen pártok feletti ügy, ne legyenek a tanügyet illetően pártpolitikai csatározások. Kivonható-e az oktatás a politika alól, válhat-e össznemzeti üggyé?

1988 óta vitatkozom erről és persze sok más ügyről Beke Katával, akit nagyon tisztelek. A tétel nem helyénvaló, az

A szerző a 2001 decemberében közzétett PISA 2000 vizsgálatban kimutatott, a korábbi évekhez képest gyenge magyar eredmények okait elemzi, és reflektál folyóiratunk 2001. decemberi és 2002. januári számában ezzel kapcsolatban megjelent elemzésekre. Véleménye szerint a gyenge eredmények hátterében egyrészt az iskolák túlzottan továbbtanulásra koncentráló szemlélete, másrészt a szociális háttér tanulásra gyakorolt hatását nehezen kompenzáló, szelektív iskolarendszer áll.

Induló sorozatunkban interjú készült Zászkaliczky Péterrel, aki a beszélgetésben a speciális szükségletűek nevelésének, társadalomban elfoglalt helyének, a fejlesztésükhöz szükséges feltételek alakulásának szinte minden lényeges problémáját érinti. Az interjúban részletesen kifejti azokat a szemléleti változásokat, amelyek ma egyre inkább megjelennek a gyógypedagógiában, továbbá érinti azokat a problémákat, amelyek a speciális szükségletűek integrált nevelésében megoldásra várnak.

A Fővárosi Pedagógiai Intézetben régi hagyománya van a főváros iskoláira kiterjedő külső méréseknek. Ezekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel az elmúlt évtizedek alatt. Az intézet méréssel foglalkozó munkatársai egyben az adott tantárgyak elismert fővárosi és országos szakemberei. A beszélgetés résztvevőivel - Pála Károllyal, Forgács Annával, Csányi Csillával, Répásy Ildikóval és Somfai Zsuzsával - képet adunk e mérések jellegéről, céljairól, iskolai fogadtatásáról. Szóba került emellett a mérés-értékelés néhány aktuális problémája is, különös tekintettel az OKÉV 2001 novemberében végzett 5. és 9. évfolyamos tantárgyi méréseire.

Az írás reflexiókat ad közre az ÚPSZ februári számában megjelent, az iskolai ártalmakról szóló nemzetközi összeállítással kapcsolatosan. A szerző azt elemzi, hogy milyen jellegű iskolai ártalmak tapasztalhatóak a magyar iskolás gyerekeknél. Gondolatait elsősorban az iskola eredménytelenségének okaira összpontosítja Az egyik legnagyobb problémának érzi, hogy az iskola nem tudja kellő mértékben együttműködésre késztetni a szülőket, illetve, hogy a családi nevelőhatások hiányának kompenzálására még nem alakult ki megfelelő pedagógiai eszközrendszer.