Nézőpontok

A TEMPUS Közalapítvány az Oktatási Minisztérium támogatásával 2001. február 16-án konferenciát rendezett "Kommunikációs és információs technikák (KIT) a közoktatásban" címmel, amelyen a résztvevők plenáris előadások és műhelymunkák keretében tájékoztatást kaphattak a technika oktatási alkalmazásának legfrissebb hazai és nemzetközi eredményeiről, fejlesztési terveiről.

Folyóiratunk tanulmánysorozatot indít, melyben a természettudományok oktatásának jelenéről és jövőjéről kérdezzük a szakembereket. A felvetett problémákkal gondolkodásra hívtuk azokat, akik fontosnak tartják, hogy az alap- és középfokú oktatásban részt vevő fiatalok korszerű természettudományos képzést kapjanak. A nagy hagyományokkal rendelkező hazai természettudományos oktatás súlyos

Mi lenne az optimális arány?

Bármennyire is idegenkedem attól, hogy elkülönítsem egymástól a természettudományokkal, a társadalomtudományokkal és a művészetekkel foglalkozó általános és középiskolai tantárgyakat, tény, hogy léteznek a természeti folyamatokkal és az emberi jelenségekkel foglalkozó ismeretek és rendszerek, amelyek sokféle biológiai, történeti, pedagógiai szempontból

A természettudományok tanításának célja

Meg vagyok győződve arról, hogy a természettudományok tanításának célját illetően az e területen tevékenykedő tanárok között nincs egyetértés, sőt, gyakran még párbeszéd sincs. Sokan vannak, akik úgy vélekednek, hogy a cél a természettudósi pályára történő leghatékonyabb felkészítés, s ez a leendő természettudósok szempontjából valóban igaz.

A kötelező közoktatás hazánkban a 19. század második felében valósult meg. A század végére - Eötvös Loránd idejére - összeállt az órarend, beteltek a tantervek rubrikái. De Eötvös Loránd maga sem hitt olyan 19. századi furcsaságokban, mint elektromágneses térerősség vagy molekuláris anyagszerkezet. A tantervek többé-kevésbé a legtöbb tárgyból a 17-18. század ismeretanyagát rögzítették. Akkor még az ismeretlen fehér foltjai választották el a geometriát, fizikát, kémiát, biológiát, szociológiát. Matematikában az euklideszi geometria, fizikában a merev test és egyenáram, kémiában a megbonthatatlan atomok merev vegyértékkarokkal, biológiában az átléphetetlen falakkal elhatárolt fajok képezték a diákokba táplált tudásanyagot. A tantárgyakra bontás, a tanárképzés, a tanterv konzervatív láncolata miatt ez lényegében mindmáig megmaradt. (A 2001. évi fizika érettségi példáit egy okos diák már 1800-ban meg tudta volna oldani.)

2001. június 13-án a Találkozási pontok konferenciasorozat keretében "Országimázs és oktatás" címmel konferenciát rendeztek Kecskeméten. A konferencia pódiumvitával zárult, amelynek résztvevői arról beszélgettek, hogy milyen változásokon ment, megy át a társadalmilag érvényes, releváns tudásra vonatkozó kép itt és most, a harmadik évezred küszöbén. Az alábbiakban a vita legérdekesebb részleteit adjuk közre.

Szeptemberi számunkban kezdtük közölni a természettudományi nevelés problémáival foglalkozó körkérdésre beérkezett válaszokat. Ebben a számunkban Chrappán Magdolna és Csaba György Gábor írását adjuk közre.

Mindeddig úgy tapasztaltam, hogy nekünk, pedagógusoknak „természetesen” nincs be­leszólásunk az órakereteknek vagy a tantervben kötelezővé tett tananyag tartalmának a meghatározásába. Ezért attól tartok, hogy kérdéseink teljesen akadémikusak. Eljátszhatunk azonban a gondolattal: mit javasolnánk, ha módunkban állna befolyásolni a munkánkat szabályozó rendelkezéseket.

(1) A legutóbbi

2001. 7-8. számunkban recenziót közöltünk Polónyi István és Tímár János Tudásgyár vagy papírgyár című könyvéről. A szerzők az alábbiakban közreadott válaszban vitatkoznak a könyvről írottakkal. Örömmel adunk helyt észrevételeiknek, mivel úgy érezzük, hogy az utóbbi idők egyik legjelentősebb oktatáspolitikai, oktatás-gazdaságtani művét tették le a szakma asztalára. Nagyon örülnénk annak, ha a könyvben megírt gondolatok, a recenzió és az arra adott válasz kapcsán vita bontakozna ki az oktatás expanziója és a minőség problémájával kapcsolatban.

A Koch Sándor biológus professzorral készült interjú része annak a sorozatnak, amely a természettudományok tanításának problémáival foglalkozik. A helyenként kissé érdesen, szabadosan fogalmazó tudós rávilágít arra, hogy a természettudományok tanítása során minél nagyobb teret kell engedni annak, hogy a gyerekek rácsodálkozhassanak arra a gazdagságra, amelyet a természet világa kínál.