Mustra

E számunk tallózó mustráját rendhagyó módon kezdjük, legutolsó rovatunk, a Hírek legutolsó információjával. Nem azért, mintha azt föltételeznénk, attól tartanánk, hogy a nyájas olvasó odáig már biztosan nem jut el, hanem mert a hír tartalma fölötti örömünket óhajtanánk mielőbb

Elnézést kérünk olvasóinktól, előfizetőinktől, hogy tizenegy éves múltunkban először nem tudtunk határidőre megjelenni. Ugyanakkor a sürgető megkeresések azt jelezték számunkra, hogy olvasóinknak szükségük van ránk, s valós igényeket szolgálunk. Köszönjük türelmüket,

Szándékaink szerint folyóiratunkban – címéből adódóan is kötelezően – az eddigieknél is többet kívánunk foglalkozni a könyvvel, illetve az olvasásra nevelés kérdéseivel. A szándék egyértelmű, de a feladat szinte megoldhatatlanul összetett. Számtalan forrásból tudjuk, ismerjük a riasztó tényeket; fiataljaink nem olvasnak, ez akkor is szomorú, ha világjelenség. A tények, a valós helyzet

TARTALOMJEGYZÉK

Mustra

150 ÉVE SZÜLETETT GÁRDONYI GÉZA

Bencédy József: Gárdonyi műveinek stílusa és nyelvezete

Hanisné Petró Valéria: Gondolatok a szerelemről – Diákok reflexiói Gárdonyi Hosszúhajú veszedelem című művéről

Amint azt már korábban is jeleztük, folyóiratunk a jövőben az eddigieknél is nagyobb figyelmet kíván fordítani a tanulók olvasási kultúrájának jövőjét befolyásoló jelenségekre. E kérdéskörről Olvasás versus tévézés felcímmel négy írást is közlünk Nagy György, Tószegi Zsuzsanna, Nádasi András és Vajda Kornél tollából.

Közismert tény, hogy

E számunkban is kiemelten foglalkozunk az olvasás kérdéseivel. Az olvasás öröme összefoglaló címen öt tanulmányt közlünk, majd mintegy ezek zárásaként 19 kollégánkat kértük meg, hogy röviden írják le első találkozásukat az olvasással, a könyvekkel. Ezt követően több mint 200 magyar író visszaemlékezését közöljük arról, hogy mit jelentett számukra gyermek- és fiatalkorukban

Korábbi ígéretünknek megfelelően továbbra is  kiemelt témáink között szerepel az olvasás jövője. Újabb és újabb elgondolkodtató statisztikák látnak rendre napvilágot. Az előző számunkban Olvasás versus tévézés cím alatt megjelent tanulmányok ismeretében is úgy érezzük, elengedhetetlen a továbbgondolkodás. Naponta érkeznek újabb és újabb kihívások is. Olvashattuk,

Előző számunkhoz hasonlóan visszatérünk azokhoz a XXI. századi kihívásokhoz, melyek veszélyeztetik az olvasás- és most már az írástanulás jövőjét. Természetesen tudjuk, hogy a pedagógiának mindig kihívásokkal kellett szembenéznie.
A különbség „csak” annyi, hogy korábban a pedagógia nemcsak eleget tett a kihívásoknak, hanem a maga eszközeivel támogatta is azokat.

Napjaink feszültségei látszólag távol esnek folyóiratunk mondanivalójától, de aligha kétséges, a pénzügyi-banki válság közvetve és közvetlenül civilizációnk, kultúránk jövőjét, hagyományos értékeinket is érinti.

Ebben a hangulatban került kezembe Kosztolányinak egy írása, mely úgy érzem soha nem volt olyan aktuális, mintnapjainkban. Szerinte „az emberiség részegen és megbűvölve

Szerzőink jóvoltából tartalmas évet zártunk 2011-ben, és úgy érezzük, minden feltétel adott az eredményes folytatáshoz.

Törekvésünk már-már közhelyszerű: emelni a színvonalat, még közelebb kerülni olvasóinkhoz, és írásainkkal támogatni mindazokat, akik szívükön viselik a könyv és az olvasás jövőjét. Sajnos meggyőződésünk – és ez tényeken alapul –, hogy e támogatásra soha nem volt