Múltunkból

A tanulmány áttekinti a hazai cserkészet táborozási és turisztikai tevékenységének történetét. Bemutatja, hogy a cserkészet milyen gazdag tevékenységrendszerrel alapozta meg a felnövő nemzedékek természetszeretetét, mozgás iránti igényét. A táborozások, kirándulások különböző, egymásra épülő fajtái jól mutatják, hogy milyen átgondolt nevelési, pedagógiai rendszer alapján folyt a cserkészcsapatok tevékenysége. Számos olyan hagyomány teremtődött, amelyet a mai ifjúsági turizmusban mindenképp hasznosítani érdemes.

A 19. század neveléstörténetének Herbart mellett volt egy másik, szintén korszakos jelentőségű alakja, Wilhelm Diesterweg, aki pedagógiájában liberálisabb alternatívát testesített meg. A két elméletteremtő személyiség életművének legfőbb elemeit veti egybe az alábbi írás. Az összehasonlítás legfőbb következtetése, hogy a 19. századi német pedagógiában Herbart mellett létezett egy humanisztikusabb, a gyermeki természethez illeszkedő pedagógiai alternatíva, amely a reformpedagógiai gondolkodás egyik jelentős előzményeként vonult be a neveléstörténetbe.

Folyóiratunk az alábbi tanulmány közlésével olyan sorozatot kezd, amelyben áttekintjük a nemzetiségi oktatás alakulásának történetét 1945-től a Kádár-korszak végéig. Terveink között szerepel egy olyan vizsgálat eredményeinek közreadása is, amely a nemzetiségi oktatás mai helyzetéről nyújt képet. A sorozat első részéből kitűnik, hogy az 1945–1948 közötti demokratikus magyar kísérlet részeként megvalósuló, a népek, nemzetiségek egyenjogúságán és önrendelkezésén alapuló nemzetiségpolitika ellenére mennyi felhalmozódott feszültség és bizalmatlanság munkált a hazánkban élő nemzetiségekben. Ennek hátterében a múlt öröksége mellett a háborút követő lakosságcserék és kitelepítések is jelentős szerepet játszottak.

A tanulmány áttekinti a nyelvoktatásban ható azon tendenciákat, amelyek a két világháború közötti időszak politikai, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági változásainak következtében alakultak ki Közép-Európában, illetve Magyarországon. Az elemzésből kiderül, hogy a polgárosodottabb Ausztriában a hagyományos latin és francia nyelv mellett – a középiskolai képzésben nagyobb részt képviselő reáliskolai képzés hatásaként – sokkal nagyobb arányban terjedt el a gazdasági kapcsolatok szempontjából fontos angol nyelv oktatása, mint hazánkban. Romániában a nyelvi gyökerek révén és a francia kulturális orientációból eredően a francia nyelv oktatása mindvégig erős maradt.

A sorozat második része az 1949 és 1956 közötti időszak nemzetiségi oktatásának helyzetét elemzi. A nemzetiségi oktatás helyzetét ebben az időszakban talán minden megelőző és ezt követő korszakénál erősebben és direktebb formában határozta meg a nálunk élő nemzetiségek anyaországaival kialakult politikai viszony. Különösen ellentmondásos volt a német és – a Jugoszláviával kialakult helyzet okán – a délszláv kisebbségi oktatás helyzete. A politikai alapú diszkrimináció miatt felgyorsult az egyes hazai nemzeti kisebbségek asszimilációja, ami a nemzetiségi oktatás feltételrendszerének rosszabbodását vonta maga után. A tanulmány szerint egyre gyakoribbá vált, hogy a nemzetiségi oktatás épp a rossz iskolai feltételek következtében a települések egy részében háttérbe szorult, mivel a szülők gyermekeiket – tanulási esélyeik növelése érdekében – a jobb pedagógiai színvonalat biztosító iskolákba íratták

Az 1945 utáni több mint négy évtized nemzetiségi politikáját bemutató sorozatunk záró tanulmányában a Kádár-korszak nemzetiségi iskoláztatásának történetéből kap ízelítőt az olvasó. Nyomon követhető az a folyamat, amely a nemzetiségi tannyelvű iskolák számának fokozatos csökkenését, majd megszűnését eredményezte, de megismerhető a ma legelterjedtebb, anyanyelvet oktató iskolatípus, illetve oktatási forma kialakulása is. A tanulmány érdekesen mutatja be, hogy a párthatározatok és az állami intézkedések miként próbálták megállítani a nemzetiségi oktatás fokozatos elsorvadását, s hogyan kísérelték meg a nemzetiségi tannyelvű oktatás újraindítását 1985 után.

A tanulmány képet ad arról a jelentős fejlődésről, amely a múlt század húszas éveiben a sport és az iskolai testnevelés terén következett be. Klebelsberg Kunó nevéhez fűződik a modern iskolai testnevelőtanár-képzés megteremtése. A szerző utal arra, hogy a sport és a testkultúra-fejlesztés terén kialakított politika nemcsak az egészséges életmódot, hanem a Trianon utáni revíziós politikát is szolgálta.

2007-ben van Nagy László születésének 150. évfordulója. A szerző ebből az alkalomból válogatott a róla szóló életrajzi írásokból. A dokumentumrészletek közreadásának célja, hogy felkeltse az érdeklődést az első magyar reformpedagógiai intézmény, a budai Új Iskola elméleti megalapozója iránt.

^[1]A gyermektanulmányozók reformterveit ismeri a pedagógus-közvélemény, ám arról, hogy ezekből mit és hogyan próbáltak megvalósítani a Tanácsköztársaság 133 napja alatt, eddig kevés hiteles információval rendelkeztünk. A Ráday Levéltárban megőrződött egy dokumentum, amelyben Nagy

^[1]A tanulmány a hazai cserkészet 1945 utáni történetéből a cserkész-úttörő egyesítés szemszögéből elemzi a korabeli eseményeket. Tényekre és forrásokra támaszkodva próbál választ találni a cserkész-úttörő „egyesülés” kérdéseire. Miért kellett a magyarországi cserkészetnek – más