Műhely

Úgy véljük, a rendszerváltás környékén született, ma már fiatal felnőttek élettörténetén keresztül igazán személyessé válhat, hogy mekkora tétje van napjainkban a hovaszületésnek, és ezzel összefüggésben az iskola kompenzációs szándékának, erejének. Folyamatban lévő kutatásunk olyan fiatalok életútját vizsgálja, akik különböző társadalmi, kulturális hátterű családban születtek a rendszerváltás

A technológia ugrásszerű fejlődésével a szociális viszonyok, az emberek gondolkodásmódja, a munkaerőpiaci követelmények megváltoztak. A diákok fejlesztéséhez már nem megfelelő a frontális oktatás. Sokkal differenciáltabb, interaktívabb, innovatívabb oktatásra-nevelésre van szükségük. Ebből következik,

Egy nagyobb munka keretében azt vizsgáltuk, hogy a fiatalok mikor, hol, milyen körülmények között találkoztak az olvasással, az irodalommal vagy annak művelésével. Törvényszerűségeket kerestünk, de félezer önéletrajz, visszaemlékezés vizsgálata során sem találtunk ilyent. Voltak, akik optimális körülményeik ellenére sem váltak olvasó felnőtté, mások viszont istállóban, gyertyafény mellett is

Az elmúlt tíz évben rendszeresen használtam különböző IKT eszközöket gimnáziumi földrajzóráimon. Laptopot, projektort, aktív táblát, az informatikateremben asztali számítógépeket, netbookot, feleltető rendszereket. Az IKT eszközök használatának célja a szemléltetésen kívül (filmrészletek, prezentációk bemutatása) a tanulók órai munkába való bevonása,

A Magyar Pedagógiai Társaság, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar és a Miskolci Egyetem április 9-én közösen rendezte meg Loránd Ferencre emlékező konferenciáját. Az ELTE PPK-n tartott rendezvényen Loránd Ferenc barátai, kollégái, tanítványai és családtagjai vettek részt. A szervezők olyan szakmai program

Vagy két éve Miskolcon, a Taní-tani konferencián zárszót kellett mondanom. Rövid fellépésemet megilletődött csend követte. Annyit mondtam nemzedékem nevében – hetven leszek –, hogy nekünk a 20. század nevelésügyi kihívásaira adódtak válaszkísérleteink, jó vagy rossz válaszaink, de kezdetét vette a 21., s bármennyire is igyekszünk, ezekre az új kihívásokra már nem

Loránd Ferenc nem szerette az esélyegyenlőség szót. Mint akár csak hosszabb távon is elérhető állapot, nem is értelmezhető; az esélyek egyenlősége nem több tartalmatlan ideánál, ám egyfajta érték jelzésére mégis használható lehet. Esélyegyenlőtlenségek vannak, a mai magyar oktatási rendszert erősen jellemzik is, erről van értelme beszélni. Ha tehát az esélyegyenlőség

Loránd Ferenc életművének középpontjában a tanítás áll. Provokatív szándék vezet, amikor ezzel a mondattal kezdem előadásomat. Lorándra ugyanis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni mint a közösségi nevelés apostolára, a szocialista nevelőiskola ideológusára, amely összetételben persze a „nevelő” jellegen van a hangsúly. Továbbá és mindezzel összefüggésben mint a neveléselmélet oktatójára

Alig néhány hónappal azután kerültem a miskolci neveléstudományi tanszékre, hogy Loránd Ferenc nyugdíjba vonult onnan. Néhány héttel munkába állásomat követően bonyolódtam egy olyan beszélgetésbe, amelyben egy kiváló, mindenféle szakmai megnyilvánulásában elsőrangú gondolkodónak bizonyuló történész kollégámnak kellett bemutatnom új munkahelyemet. Amint soroltam, hogy kik dolgoznak nálunk,

A magyar gondolkodástörténet egyik legerősebb és legtermékenyebb hagyománya a baloldali kritikai értelmiségi hagyomány. Ez a hagyomány nem csupán intellektuális és szakmai teljesítményén keresztül gyakorolt nagy hatást. 1979 után a „keményvonalas” kommunista rendszer fokozatos és lassú felbomlása teret nyitott az óvatos, direkt