Műhely

A tanulmány az érzelmi intelligencia fejlesztése és az irodalmi alkotások jelentőségére hívja fel a figyelmet. Az óvodás gyerekkel az igazán fontos dolgokról – pl. barátságról, szeretetről, születésről, halálról – csak a versek, mesék szimbolikus nyelvén tudunk „beszélgetni”. Ezért lényeges, hogy jól válogassunk a gyermekirodalmi művek, műfajok közül. A szerző számba veszi azokat a módszertani szempontokat, amelyeket érdemes figyelembe vennünk. Részletesebben foglalkozik azzal a problémával, hogy az óvónők ösztönösen a női hősöket, a női szerepekről szóló műveket részesítik előnyben. Ezt bizonyítják az ország számos pontján megvizsgált dokumentumok. A tanulmányban segítségképpen a fiúkhoz szóló versek és mesék sorát ajánlja a kollégáknak a szerző.

2006 őszén a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karának Irodalmi, Kommunikációs és Kulturális Antropológia Tanszéke által második alkalommal megrendezett Gyermeklíra-konferencia keretében helyzetképet kívántunk adni hallgatóink irodalomhoz való viszonyáról. Jelen tanulmányban kutatásunk eredményeit, tapasztalatait összegezzük. A túlnyomórészt negatív tapasztalatok azt igazolják, hogy a mai (bizonyára nem csak) főiskolai hallgatók valóban keveset vagy egyáltalán nem olvasnak. Nekünk, pedagógusoknak, szülőknek sürgető feladatunk változtatni ezen a negatív tendencián.

A Nyíregyházi Főiskola Pszichológia Tanszékén működő kutatócsoport, amely az iskolai erőszak, zaklatás jelenségvilágát vizsgálja, egy olyan mérőeszközt dolgozott ki, amely segítséget nyújthat a szakembereknek az iskolai gyakorlatban előforduló erőszakos magatartás- és viselkedésminták különböző típusainak azonosításában, valamint e típusokon belüli differenciálásban. A kérdőív elsősorban az iskolapszichológiai és nevelési tanácsadói munkában alkalmazható eredményesen, másik fontos felhasználási területe a kutatás területén jelentkezhet.

A tanulmány célja, hogy rávilágítson a többségi pedagógusok és a gyógypedagógusok attitűdjére az integrációval és a fogyatékos gyermekekkel kapcsolatban. Ehhez a munkához a szerző a metaforakutatás módszerét hívta segítségül, mellyel a rejtettebb, ám annál fontosabb érzelmi viszonyulások is feltérképezhetők. A cikk tanulsága, hogy a napjainkban erősödő integrációs törekvéseket a pedagógusok nagy része kétségekkel fogadja. Az ellentmondásos helyzet megoldása a szakmai felkészültségben és a pozitív hozzáállásban rejlik, amelyhez feltétlenül szükséges a többségi pedagógusok, a gyógypedagógusok és más szakemberek folyamatos és hatékony együttműködése.

Az információs technológiák egyre több szálon kapcsolódnak az oktatáshoz, annak minden szintjéhez. A NAT módosítása nyomán az általános iskola bevezető, de leginkább kezdő szakaszában elindul a tudatos informatikai fejlesztés, ez komoly szakmai és módszertani kihívást jelent a pedagógusoknak. A cikk egy kutatás eredményei alapján támpontot kíván nyújtani az érintetteknek, hogy milyen eszköz- és szoftverhasználati szokások alakultak ki a második, negyedik és hatodik osztályos tanulóknál. Célja, hogy a pedagóguspályára készülő hallgatókat tájékoztassa a tendenciákról, továbbá beszélgetésre ösztönözze az informatika pedagógiájával (is) foglalkozó tanítókat és tanárokat.

A szerző a házi olvasmány feldolgozásából elsősorban azokat a mozzanatokat emeli ki, amelyek összehasonlíthatatlanul maradandóbb élményt nyújtottak a diákok számára. A kompetencia alapú oktatásba bevont 5. osztályban a tananyag-feldolgozás módja teljesen újszerű: a tanulók önálló tevékenységét, ismeretszerzését helyezi előtérbe változatos tanulásszervezési formák (kooperatív technikák), valamint digitális eszközök alkalmazásával. A program 25 órát szán erre, míg a hagyományos tananyag-feldolgozás keretében három óra áll rendelkezésre.

A játék, a játszadozás különböző formái – bevallva vagy bevallatlanul – végigkísérik egész életünket. Szórakoztató időtöltésnek tartjuk, miközben erkölcsi tartást ad, alakítja a jellemet, fejleszti a tudást, mélyíti az érzelmeket, közösségi érzést plántál belénk. A gyerek – a családban és a szervezett közösségekben – azzal és úgy tölti az idejét, ahogyan azt tőlünk, szülőktől, tanároktól látta, tanulta. Játszanak-e eleget? Betölti-e a velük töltött mindennapjai(n)kat a játékosság? Kihasználjuk-e – tudatosan! – ezt az ölünkbe hulló lehetőséget a nevelésben, az oktatásban? Játsszunk velük!

Az iskola az egészséges életmódra neveléssel, a mindennapos testedzéssel és a környezeti nevelés révén hatékonyan befolyásolhatja a tanulók szemléletét, viselkedését, s ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy szellemileg és fizikailag is egészségesebb felnőttekké váljanak. A megújuló, kompetencia alapú oktatásban az egészséges életmódra is komplex szemlélettel kell felkészíteni a gyerekeket.

A tanulmányban ismertetett kutatás célja a középiskolás diákok életmódjával, szabadidős tevékenységével kapcsolatos információk szerzése, a diákok közérze­tének, állapotának szubjektív felmérése, valamint káros/kóros szokásainak megismerése. A felmérésben részt vett fiataloknak csupán kis csoportja sportol, és az általuk választott szabadidős tevékenység nem hat pozitívan sem a testükre, sem a szellemükre. Étkezési szokásaik is több rizikótényezőt tartalmaznak, melyek növelhetik a különböző betegségek kialakulásának kockázatát.

A Balatonlellei Általános és Zeneiskola kiemelt feladatként kezeli a gyerekek egészséges életszemléletének kialakítását, és ezt nemcsak a tanórák keretében, hanem szabadidős tevékenységek szervezésével valósítja meg. Az iskola a Comenius nemzetközi együttműködés alapján több külföldi iskolával tart fenn kapcsolatot. A partneriskolák minden évben egy kiemelt feladattal foglalkoznak. Ennek keretében azonos célokat tűznek ki a résztvevők az éves feladattervben, azonos felméréseket végeznek, azonos pályázatokat írnak ki a gyerekek részére, majd ezeket összesítik, értékelik, és minden részt vevő iskolához eljuttatják. 2005-ben az iskolák kiemelt feladata az egészségnevelés volt. A szerző a közösen összeállított kérdőíves felmérés eredményeit mutatja be.