Műhely

A tanulmány ismerteti a többcélú kistérségi társulások finanszírozási gyakorlatát, amely szervesen kapcsolódik a szerzők korábbi két tanulmányához, amelyek a kistérségi társulások közoktatás-fejlesztési és intézményátszervezési szegmensét tárgyalták. A társulások szerepének változását elemezve a szerzők a szakmai együttműködések lehetőségének felvázolásától a többletforrások bevonásának lehetőségén át a pénzügyi-gazdasági tényezők kényszerítő hatását hangsúlyozzák az önkormányzatok döntési mechanizmusában. Jó példa erre a tanulmányban említett település példája, ahol a tanulmány megírása óta eltelt időszakban az új választások kiírása után a képviselő-testület az ÖNHIKI-forrásra tekintettel intézményi társulást hozott létre a pénzügyi ellehetetlenülés elkerülése érdekében.

Az esettanulmány célja egy olyan tapasztalt angol tanárnő bemutatása, akinek nincs tanári képesítése, mégis példaértékű a tanítási gyakorlata. A cikk középpontjában az ún. motiváló tanítási gyakorlat áll, különös hangsúlyt fektetve a motivációs stratégiákra és azok diákokra gyakorolt hatására. Az alkalmazott eszközök: interjú a tanárral és diákjaival, illetve osztálytermi megfigyelés. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a motiváló tanítási gyakorlatnak nem alapfeltétele a tanári diploma, valamint a motivációs stratégiák (részben) ösztönösnek tekinthetők. További kérdések, mennyire fejleszthetők a tanárokban a motivációs stratégiák, a diákokban az önmotivációs stratégiák és az önszabályozó tanulás.

A sokat deklarált interdiszciplinaritás nem mindig valósul meg kellőképpen a különböző tárgyak között. Példa erre a rajz és vizuális kultúra mint tantárgy el­hanyagolása, másodlagos tárgyként kezelése. Az iskolák többségében jelentéktelennek tartják a tanítását szemben a nyelvek és a reáltárgyak oktatásával. Annak ellenére, hogy az oktatásügy az esztétikai nevelést „a nevelés egyik fő fel­adata”-ként határozza meg, meglehetősen mellőzte az ezzel foglakozó oktatási programot. A gimnázium 11–12. évfolyamán fakultatív tantárgyként kapott helyet. Nem sokkal jobb a helyzet az alsóbb évfolyamokon sem, az általános iskola 5. osztályában például heti két órában tanítanak rajzot – jó esetben – szaktanárok.

A logikus vagy paradigmatikus gondolkodástól megkülönböztethető az emberi gondolkodás egyik sajátos formája, az elbeszélés. Ennek mindenütt jelenvalósága már kisgyermekkorban is megmutatkozik; naponta tanúi vagyunk annak, hogy a gyermeki mese- és történetmondó, történethallgató tevékenység dinamikája néha egészen váratlan helyzetben nyer lendületet.

Óvodai nevelésünket folyamatos változások, újítások jellemzik, mégis vannak állandó és időnként visszatérő aspektusok, amelyek fontossága megkérdőjelezhetetlen a gyakorlati munkában. Mindennapi életünkben nemcsak kamatoztatjuk elméleti és gyakorlati ismereteinket, hanem igyekszünk tapasztalatainkból következtetéseket levonni munkánk sikeressége érdekében. Ez történik akkor, amikor egy nem túl sikeres irodalmi mű megválasztása és előadása következtében a gyerekek befogadó magatartása nem a várt hatást tükrözi.