Műhely

A tanulmány a magyar reformpedagógia egyik legjelentősebb iskolai kezdeményezésének, a Domokos Lászlóné vezette Új Iskola tevékenységének egy részletét mutatja be. Amint az ismert, az Új Iskola pedagógiai koncepciója nagy jelentőséget tulajdonított a közösségszerveződésnek, a kooperációnak. Az iskola pedagógusai korszerű csoportelemzési módszerrel vizsgálták a közösség szerkezetének alakulását, a gyerekek közötti kapcsolatok fejlődését. Az iskola tapasztalatai számos vonatkozásban, ma is hasznosíthatóak.

Mikortól, ki és hogyan előzze meg az iskolai tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokat? Milyen szakemberekre és milyen együttműködésekre van szükség? Mit tesz és tehet az óvodapedagógus, a pszichológus és más speciális szakember? Mi az, amit az óvodában és amit az óvodán kívül tehetünk? Aktuális kérdések. „Nem tudom, mi a szabadság, ha nem tudom, mi a törvény...” – gondolkodott Mészöly Miklós Saulusa.

A pedagógia régi problémája, hogy miként lehet megtanítani tanulni. A szerző a gondolkodásfejlesztés elméleti problémáinak áttekintése alapján arra a következtetésre jut, hogy gyökeres szemléletváltás nélkül az iskola nem lesz képes az önálló tanulás, gondolkodás összetett képességének fejlesztésére. A tanulmány második részében bemutat egy modellt, amely az 1–4. évfolyamban lépésről lépésre fejleszti az önálló tanulás képességét s a tanulási motivációt.

Világszerte, így hazánkban is egyre erőteljesebb az a törekvés, hogy a múzeumok, közgyűjtemények ne csak passzív módon tárják kulturális kincseiket a nyilvánosság elé, hanem minél aktívabban vonzzanak magukhoz fiatalokat és idősebbeket. Ugyancsak terjed az a gyakorlat, amely a múzeumot, a kiállítást, az installációt viszi be az iskola, az oktatás világába. A szerző, a hosszú ideje működő GYIK-műhely egyik alapítója az iskolai "múzeomosdi", az iskolában gyermekek által létrehozott gyűjteményteremtés pedagógiai értékeiről, a megvalósítás módszereiről ad áttekintést.

A szerző az iskolai nevelés egyik mindennapos problémájával, a fegyelem, fegyelmezés kérdésével foglalkozik tanulmányában. A dolgozat alaptétele, hogy a fegyelem és a szabadság nem ellentétei egymásnak, ugyanis a fegyelem, az iskola szabályozott működése nélkülözhetetlen előfeltétele a tanulókban rejlő sokféle képesség kibontakoztatásának. A tanulmány áttekinti a fegyelem fenntartásának lehetséges formáit, a büntető szankcióktól a szerződéseken alapuló szabályozáson át a terapeutikus szabályozásig. A szerző egyik fontos következtetése, hogy a fegyelem kevésbé tartható fenn szankciókkal, sokkal célravezetőbb a tanulók érdeklődését, figyelmét felkeltő, sokféle színt megjelenítő tanítás.

Egy-másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg az alternatív pedagógia fogalma a magyar pedagógiai közvéleményben. Csirmaz Mátyás, aki hosszabb ideje egy alternatív pedagógiai elvek szerint működő intézményben dolgozik, tanulmányában azt elemzi, hogy mennyire nehéz meghatározni az alternativitás fogalmát. A szerző áttekinti az alternatívnak mondott tanulásszervezési, vezetési eljárásokat, munkaformákat. Elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy az alternatívnak tekintett szervezési eljárások korántsem csak a deklaráltan alternatív intézmények tevékenységében jelennek meg.

Az iskolapszichológus szerző szubjektív hangú tanulmányában bepillantást enged a sokak előtt rejtve maradó iskolapszichológusi tevékenységbe. A vallomásszerű írásból megismerheti az olvasó, hogy mit tekint sikernek, mit kudarcnak egy pszichológus, aki együtt él az iskola szereplőivel. Arra is választ kaphat az olvasó, hogy mennyire ismeri el, mennyire tartja fontosnak a környezet tevékenységét. Járó Katalin tanulmánya jól érzékelteti, hogy milyen sokrétű, összetett tevékenység az övé, s arra is fény derül, milyen nagy szüksége van diáknak, szülőnek, pedagógusnak arra a személyes segítésre, empátiára, amely e munka igazi lényege.

A hosszú pedagógusi múlttal rendelkező szerzőpáros a tanulmány első részében a rugalmas, a környezet igényeihez alkalmazkodó iskola ismérveit veszi számba. A második rész a minőségbiztosítás egyik fontos elemével, az iskola partnereinek meghatározásával foglalkozik. A szerzők az iskolai minőség egyik legfontosabb kritériumának az iskola által nyújtott termékkel – a magas szintű iskolai működéssel – való vevői elégedettséget tartják. Írásuk befejező részében a vevői elégedettség meghatározásának problémáit elemzik.

A tanulmány egyrészt bemutatja azokat a kutatási eredményeket, amelyek a fiúk és a lányok között érzékelhető tanulási teljesítménykülönbségekre utalnak, másrészt elemzi, hogy e különbségekben milyen szerepük van a tanítók és a diákok közötti interakcióknak. A szerzők közreadnak egy kérdőíves felmérést, amelyben az alsó tagozatos fiúk és lányok értékelik, hogy melyik nemnek könnyebb az iskolában. A tanulók önjellemzései azt mutatják, hogy már a kezdőszakaszban is jelentős eltérések tapasztalhatók a két nem megítélése, iskolai sikeressége, teljesítménye között.

A rendszerváltással egy időben megkezdődött az egyházi iskolák újraéledése. A szerző, aki hosszú ideig tanított egy, a kilencvenes évek elején újraindult szerzetesi iskolában, leírja azokat a jellegzetes problémákat, konfliktusokat, amelyekkel az egyházi intézmények szembesültek munkájuk során. Tanulmányában érinti azokat a sokszor túlzott várakozásokat, amelyeket az egyház, a szülők, a hívő emberek támasztottak az újonnan létrejött egyházi iskolákkal szemben. Emellett számba veszi mindazokat az értékeket, eredményeket, amelyek sokak számára vonzóvá teszik az egyházi iskolákat.