LLL

A tanulmány a teljesség igénye nélkül rövid elméleti áttekintést ad arról, hogy az élethosszig tartó tanulás során miként használható fel a számítógép. A szerző végigkíséri, hogy a kezdetektől napjainkig milyen módon terjedt el az információs és kommunikációs technika a tanulásban, az önálló ismeretszerzésben. A tanulmány első részében értelmezi az élethosszig tartó tanulás fogalmát, majd leírja ennek rövid történetét. A második részben a számítógép kialakulásának rövid áttekintése után az oktatásban való alkalmazás lehetőségeit veszi számba. A harmadik fejezetben a számítógép, illetve az infokommunikációs technikák élethosszig tartó tanulást ösztönző szerepét és konkrét formáit ismerteti.

Varga Csaba író, szociológus több mint egy évtizede létrehozta az egyik legizgalmasabb, kutató-fejlesztő tevékenységet végző intézményt, a Stratégiakutató Intézetet. A vele készült beszélgetés bemutatja, milyen összetett kutatási folyamatok szükségesek a sokat hiányolt társadalmi jövőkép megalkotásához. Sokoldalú, árnyalt képet kap az olvasó arról is, hogy a jövőtervezésnek nemcsak mint technikának, hanem mint szemléletmódnak is meghatározó szerepe van a térségek fejlesztésében. Az egyik legérdekesebb részben Varga Csaba felvázolja, hogyan alakultak át a tudásról alkotott fogalmaink, hogyan változott a tudásképünk, s ezt az újfajta tudást milyen módon lehet bevinni az oktatás, az iskola világába.

A 21. századi magyar társadalomban még mindig nagy jelentősége van a felnőtt analfabéták írni-olvasni és számolni tanításának. Az alábbi írás ugyan a pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetben végzett felnőttoktatási kísérletet mutatja be, de az ottani eredményekből levont következtetések szélesebb körben általánosíthatók. Az elemi olvasási, számolási készségek felnőttkori fejlesztése elválaszthatatlan az alapvető kompetenciák intenzív fejlesztésétől, valamint a személyiség reszocializációjától. Olyan alapvető következtetés ez, amely a tanulásba nehezen bevonható rétegek, csoportok képzésének elemi feltételét jelenti.

A Pécsi Egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar vezetőjével készült interjúban végigkísérheti az olvasó azt a folyamatot, amelyben megteremtődött a hazai andragógusképzés. Az interjúból kiderül, hogy a hagyományos kultúraközvetítő, népművelő szakemberek képzése miként szélesedett ki, s vált az intézmény a hazai humánerőforrás-fejlesztési szakértők képzésének bázisává.

Az élethosszig tartó tanulásról szóló rovatunkba látszólag rendhagyó módon került be a tömegoktatás kialakulásának történetéről, a gazdaságfejlődés és az oktatás kiszélesedésének kapcsolatáról szóló interjú, amelyet Székely Gábor és Majoros István történészekkel készített Mayer József. Az interjú egyik legfőbb gondolata, hogy a gazdaság, az alkalmazott technika és technológia fejlődésének szükségszerű kísérője az oktatás tömegesedése, ám ez a kapcsolat nem mindig organikus, mivel gyakran politikai igények is közrejátszanak az oktatás expanziójában.

A tanulmány összefoglalja az élethosszig tartó tanulás oktatáspolitikai koncepcióját. A szerző gondolatainak középpontjában az a gondolat áll, hogy az LLL-t nem szabad pragmatista módon csupán a gazdasági hatékonyság oldaláról értelmezni. A demokrácia kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele az élethosszig tartó tanulás, mivel az állandó tanulás révén válik lehetővé, hogy az egyének adekvátan reagáljanak a társadalmi, politikai és gazdasági változásokra.

A tudás alapú társadalom és gazdaság hatásaként kialakulóban vannak azok a regionális területi egységek, ahol a gazdaság átlagosnál gyorsabb fejlődése révén az oktatás és képzés szélesebb lehetőségei teremtődnek meg. A tanulmány sorra veszi a tanulás lehetséges szervezeti formáit és típusait a tanuló régiókban, és áttekinti, milyen innovációk szükségesek a tanuló régiók kialakulásához és fejlődéséhez.

A Gombár Csabával készült interjúban a neves szociológus és kérdezője, Mayer József olyan kérdéseket vetett fel, mint például: vannak-e a mai magyar társadalmat fenyegetően megosztó, a szét- vagy kettészakadás rémét keltő, extrém különbségek? Milyen eszközökkel kezelhető, kezelhető-e egyáltalán a ma tapasztalható gazdasági és kulturális értelemben vett kettészakadtság, a szegénység? Hogyan tehetők versenyképessé a társadalom nem versenyképes csoportjai? Alkalmas eszköz-e a hátrányok felszámolására a felnőttek át- és továbbképzése? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kísérelnek meg választ adni a beszélgetőpartnerek.

A beszélgetésben a közoktatás és a közművelődés szakemberei elmondják, miként kapcsolható össze a két intézményrendszer. A beszélgetés egyik fő gondolata, hogy a közművelődési intézményrendszer képes kitágítani a szorosan vett iskolai oktatás viszonylag szűkös tereit. Megfogalmazódik, hogy az egész életen át tartó tanulás megalapozásának fontos részeként a közoktatásnak fel kell készítenie a folyamatos tudásszerzés eszköz- és intézményrendszerének tudatos használatára. Ennek egyik lehetséges útja a közművelődés és az iskola kapcsolatának szorosabbá tétele.

Az oktatás és a versenyképesség összefüggéséről készült alábbi két interjúban közös az a gondolat, hogy a versenyképesség azon múlik, mennyire sikerül vállalkozóvá válnia annak a viszonylag széles munkavállalói rétegnek, amely a munka világában eddig többnyire beosztott alkalmazottként dolgozott. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakértőivel készült beszélgetések azt is érzékeltetik, milyen összetett ismeretek és képességek szükségesek a vállalkozóvá váláshoz s az egyén versenyképességének növeléséhez.