Látószög

A szakképzés Magyarországon a 2019/20-as tanév elején éppen az átalakulás időszakát éli. Számtalan – a reformként emlegetett folyamatban részt vevő, illetve kívülálló, de érdeklődő – szakember értékeli nagyon különböző módon a terveket, melyek jó része változó szabályokkal, a szakképzés szervezésével, intézményi struktúrájával, finanszírozásával és hasonló, nyilván nagyon fontos kérdésekkel

Célom ezzel az írással, hogy röviden bemutassam a tanulócsoportos működési forma jellemzőit és mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évek során ebben az innovatívnak tűnő oktatási formában születtek. Szakértőként, kutatóként és tanácsadóként számos csoporttal dolgoztam együtt, tapasztalataim innen származnak. Cikkemben nem célom, hogy konkrét csoportokról adjak értékítéletet, ezért

Az információ és az információfeldolgozás természetének tudatosítása nélkül az információs korban csak tévelygünk, még a legkiválóbb technikai ismeretek birtokában is. Az ipari, technikai és kulturális fejlődés tendenciáit azonosítva az oktatási rendszernek is új kihívásokra kellene választ találnia – úgy tűnik azonban, hogy ingerküszöbét a változást hordozó ingerek még nem érték el. Nagyobb

Aki volt már tanári fogadóórán, tapasztalhatta, hogy a matematika, fizika vagy a magyar szakos tanár előtt hosszú sorok várakoznak, a testnevelő tanárt szinte senki sem keresi. A szülők döntő többsége ugyanis az elméleti tantárgyakban való fejlődést-fejlesztést várja el, a továbbtanulás esélyeit latolgatja, s ebben a matematikának, az idegen nyelvnek, a történelemnek van látható szerepe – és

A tanulmány elemzi a tapasztalati tanulás elvét, bemutatja kialakulását, a pedagógia tudományos és gyakorlati fejlődésében játszott szerepét és kritika alá veszi abból a szempontból, hogy ma már nem felel meg a megismerési, tanulási folyamatokkal kapcsolatos korszerű elképzeléseknek, ellentmond a konstruktivista tanuláselmélet kiindulópontjainak. A szerző gyakorlati kérdések elemzésével

^[1]2018 telén Trencsényi László felhívott, hogy Volt egyszer egy gyerektelevízió címmel tartanék-e egy 20–25 perces előadást a budapesti Szabadság téri Eleven Emlékmű programsorozatában. Látta, hogy különféle

2017-ben ünnepeltük – családja, barátai és tisztelői körében – Gazsó Ferenc (1932–2018) nyolcvanötödik születésnapját. Erre az alkalomra Harcsa István és Jancsák Csaba, tisztelgésül az ünnepelt előtt, a szegedi Belvedere Meridionale Kiadónál szép kötetet állított össze, amely nem várt és szomorú módon rövidesen emlékkönyv is lett egyben. Pályakép a szociológia sodrásában