Könyvtár

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Bár széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az egyetemi könyvtárakat használó hallgatóknak szüksége van a közösségi (csoportos tanulási) terekre, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a csendes tanulást elősegítő terek iránti igényt sem, amelyről a nemzetközi szakirodalom is tudósít, részben empirikus adatok alapján. A szakirodalom elsősorban az Amerikai Egyesült Államok több egyetemi könyvtárának példáját mutatja be, továbbá lehetséges megoldásokat is kínál. A közösségi funkció iránti igény és a csend szükségessége közötti ellentmondás feloldásaként, a zaj kiszűrése érdekében a könyvtári tanulási tereket funkcióiknak megfelelő, egymástól jól látható jelzésekkel megkülönböztetett, eltérő (zajos, halk és csendes) zónákra oszthatjuk. A halk zónában lehetnek csoportos tanulásra szolgáló asztalok, megengedhető a csendes beszélgetés, sőt halk telefonbeszélgetések is engedélyezettek. A csöndes zónákban az elmélyült tanulás érdekében a teljes csend a cél, tehát tilos a telefonálás, a beszélgetés és a számítógép-használat.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A Kormány 2014 decemberében fogadta el a felsőfokú képzés stratégiai céljait 2030-ig rögzítő, Fokozatváltás a felsőoktatásban című fejlesztési koncepciót, melynek első lépéseként 2015 júniusára befejeződött a szakstruktúra átalakítása. A felsőoktatásban szerezhető képesítések jegyzékéről és új képesítések jegyzékbe történő felvételéről szóló, 139/2015. (VI. 9.) számú kormányrendelet szerint a társadalomtudomány képzési területen szerezhető könyvtáros végzettségek: informatikus könyvtáros BA szakképzettség (informatikus könyvtáros alapképzési szak); okleveles informatikus könyvtáros MA szakképzettség (könyvtártudomány mesterképzési szak). A jogszabály megerősíti a könyvtárostanár osztatlan tanárszakot is, azonban speciális helyzeténél fogva erre nem térünk ki, ahogy a doktori (PhD) képzésre sem. A Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) bevezetése nyomán a Magyar Rektori Konferencia (MRK) közreműködésével 2015 júliusában elkezdődtek a képzési és kimeneti követelmények (KKK) felülvizsgálati folyamatai. A képzés jövőbeli kereteit meghatározó KKK-k főbb jellemzőiről, illetve az előttünk álló és megoldásra váró további feladatokról szól tanulmányunk.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A digitális világ átalakította a tudáshoz való hozzáférés feltételeit, és ennek nyomán a hiteles forrásokhoz hagyományosan hozzáférést biztosító, privilegizált helyzetet élvező könyvtárak is versenyre kényszerülnek. Számos közvetítő képes alacsony költséggel hozzáférést nyújtani tudományos szövegekhez és más, autentikusnak tekinthető információhoz, tudáshoz. E versenytársak közé tartoznak az ún. árnyék- vagy kalózkönyvtárak, melyek mára több millió szakkönyvet, tankönyvet, folyóiratcikket tesznek – jogsértő módon, de ingyen, és mindenki számára egyenlő feltételekkel – elérhetővé. Bár az ilyen árnyékkönyvtárak gyűjteménye közel sem hiánytalan, bizonyos szolgáltatásokat jobban, több embernek és kedvezőbb körülmények között tudnak biztosítani, mint a legtöbb köz- vagy kutatókönyvtár. E tanulmány betekintést kínál az internet egyik legnagyobb tudományos árnyékkönyvtárának fejlődésébe és belső működésébe, hogy megérthessük, milyen könyvtárat hoznak létre az emberek maguknak, ha megvannak rá az eszközeik, és ha nem kell betartatniuk olyan jogi, bürokratikus és gazdasági korlátokat, amelyekkel a könyvtárak saját működésük során kénytelenek szembesülni. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy a könyvtárak számos lehetséges jövőbeli sorsának egyike az árnyékkönyvtárakban rejlik. Azok, akik a könyvtárak jövőjén gondolkodnak, sokat tanulhatnak a 21. század kalózkönyvtárosaitól arról, hogy a könyvtárhasználók, olvasók közössége mit vár el az elektronikus formában tárolt, gondozott és elérhetővé tett szövegektől.

^[1]Az Augustus-kori neves építész, Vitruvius Pollio a következő summás összegzést adja az írott anyagnak és a könyvek hagyományozásának a fontosságáról: „1. Őseink ugyanolyan bölcsen, amily hasznosan rendezték el, hogy elgondolásaikat írásos művekben örökítsék át az utókorra, hogy azok ne

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A szellemi alkotások mind nagyobb hányadához lehet ma már közvetlenül – térítés ellenében vagy ingyenesen –, online módon hozzáférni. A könyvtárak az állományukban őrzött értékek digitalizálása során, az online elérésű tudásbázisok rendelkezésre bocsátása kapcsán, bizonyos dokumentumok kölcsönzése, másolása iránti olvasói igények kielégítése és számos további szolgáltatás nyújtása folyamán egyre gyakrabban kerülnek olyan szerepbe, amikor elsődleges szemponttá válik a szerzői jogi felhasználási feltételek pontos, mélyreható ismerete. A szellemi tulajdonnal, de főként a szerzői joggal kapcsolatos szakértelem mind fontosabb a könyvtárosok számára – ugyanakkor e tudás megszerzésére kevés helyen van szervezett, formalizált lehetőség. A szellemi tulajdonhoz kapcsolódó tananyag gyakorlatilag hiányzik a felsőfokú szakképzésből, és a szakemberek továbbképzési palettáján is csak elszórtan lehet találkozni e tárgyú céltanfolyamokkal. 

^[1]Az Egyesült Államok közkönyvtárai (public library) jelentős szerepet töltenek be a társadalom életében. Az amerikai polgárok a közkönyvtárak legfontosabb feladatának a közösség szolgálatát tekintik. Az ország alkotmánya a demokratikus jogok között biztosítja mindenki számára a művelődéshez

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Mindannyian sejtjük, hogy mely szakmák tartoznak a segítő hivatások közé: orvosok, nővérek, pszichológusok, tanárok. A segítő hivatások jellemzőit is ismerjük, amelyeknek a könyvtárosság is megfelel egy tágabb értelmezésben.

Vajon a könyvtárosok segítő hivatásként tekintenek saját szakmájukra? Mit gondolnak az olvasók ugyanerről a kérdésről? A tanulmány hat, felsőoktatási környezetben dolgozó könyvtárossal készült strukturált interjún keresztül és egy nagymintás könyvtári elégedettségmérés eredményeit felhasználva válaszol ezekre a kérdésekre.

Bár könyvtári környezetben gyakran találkozhatunk a proszociális viselkedés megnyilvánulásaival, néha azonban negatív esetek is előfordulnak. A tanulmány a könyvtárosok segítő viselkedését vizsgáló interjúkra adott válaszokon és példákon keresztül mutatja be a témát, ezután pedig az olvasók könyvtárosokkal szembeni attitűdjét elemzi, így mindkét oldal szempontjait tárgyalja.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az iskolák által kiadott érdemsorok, értesítők, évkönyvek – összefoglalóan értesítők – a magyar oktatás-, művelődés- és társadalomtörténet egyedülálló forrásai. A tanulmány célja a XVIII. századtól a XX. század közepéig tartó időszakban megjelent iskolai értesítők bemutatása és a bibliográfiai számbavételükről helyzetkép adása. Megismerkedhetünk az értesítők kiadását szabályozó rendelkezésekkel, az értesítők tartalmával (pl. a diákok és érdemjegyeik, a tanárok és az általuk oktatott tantárgyak, az iskola felszereltsége, a tanév történései, a tanárok tudományos munkássága). Áttekintést kapunk, hogyan készült az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban az 1800–1948/49 között időszakban, a történelmi Magyarországon megjelent értesítők bibliográfiája. A 20 kötetet kitevő bibliográfia az értesítők leírása mellett azt is tartalmazza, hogy mely könyvtári gyűjteményben lelhető fel egy-egy tanév értesítője. A következő feladat az értesítőkben található tudományos igényű tanulmányok repertorizálása.

„Ez az [egyetemi végzettségű könyvtárosok iránt mutatkozó] igény valóság: jelenleg főfoglalkozású könyvtárosi beosztásban több, mint 1500 ember dolgozik Magyarországon” – olvasható egy 1954-ben a könyvtárosképzés kérdéseinek tisztázására megtartott értekezlet jegyzőkönyvében^[1] – „kezükbe van

Az alapkutatással foglalkozó tudományos kutató nehéz helyzetben van, amikor kiváló teljesítményét szeretné igazolni a laikus társadalom felé. Nincs vita, ha eredményei sokakat érintenek, hatása az érintettekre jelentős. Ilyen eredmény azonban kevés van, néha a legjelentősebb, korukat meghaladó eredmények kevesek által olvasott, obskúrus folyóiratokban jelennek