Könyvtár

   "Az alábbi cikkben az egyre többször emlegetett, és talán egyre népszerűbbé váló e-bookok, magyarul e-könyvek témáját igyekszem körbejárni, főként a könyvtárak és az olvasók nézőpontjából. A cikkben először megpróbálom értelmezni, mi mindent értenek, érthetünk az e-könyvek fogalmán, szűkebb és tágabb értelemben."

A másodfokú bibliográfiák tartalmi körük megvonására két alapvető felfogás között választhatnak: az egyik típus kizárólag a bibliográfiai forrásokról ad számot, a másik a tájékoztatási segédletekről kíván áttekintést nyújtani, ezért a bibliográfiák mellett az enciklopédiák, biográfiák, adattárak, szótárak címanyagát is tartalmazza. A Szentmihályi János és Vértesy Miklós szerkesztésében most napvilágot látott Útmutató nagyon helyesen az utóbbi megoldást választotta. Ez a felfogás azért is szerencsésebb, mert könyvük valóban hiányt pótol. Eddig ugyanis csak egyetlen egyetemes másodfokú bibliográfiának volt, Gulyás Pál munkája (A bibliográfia kézikönyve), amely azonban tartalmában már meghaladott, és egyébként is csak bibliográfiákat regisztrál.

„A könyv fejlődése mindig tükre, naplója volt az emberiség fejlődésének; ami találmányt a korok felvetettek, ami természeti erőt az ember irányítani tanult, a könyv igyekezett a maga céljára hasznosítani. Ki tudja, milyen találmányokkal jön a jövő s milyen lesz a jövő könyve? Csak annyi bizonyos, hogy akkor is az ezerarcú élet, az emberiség haladásának tükre lesz.”

Fitz József, az OSZK egykori igazgatója

Az irodalomban és a szakirodalomban sokat olvashatunk arról, hogy a különböző korok hogyan képzelték el a távoli jövőt, az életkörülmények változásait, az iskola változásait. Mindenki szívesen álmodozott róla, milyen jó lenne olyan iskolába járni, ahol nincsenek szabályok, nincsenek könyvek, sőt, nincsenek tanárok sem. A jövő iskoláját a tanulási módszerek teljes szabadsága jellemezné.

A sokféle könyvtárfelfogás tehát csak úgy volt egymással összeegyeztethető, ha az egyéni és közösségi érdekek egybeesését hangsúlyozzák: az egyén és a közösség jóléte is a tudás terjesztésével, a művelődéssel és az önműveléssel valósítható meg. Ma ezt élethosszig tartó tanulásnak nevezzük. A XIX. század derekától tehát az állam és a helyi közigazgatás mindjobban foglalkozott az „alattvalók” olvasmányaival. Ez vezetett el a félig-meddig spontán települési, közösségi civil kezdeményezéseknek formálisan megszervezett intézményi keretekbe való transzformálásához, rendszerszerű elterjesztéséhez, vagyis törvényben, a Public library actekben való szentesítéséhez. 

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen tankönyvet használhatunk a tárgyhoz. Vannak klasszikus tankönyvek, ezek azonban nem olyan újak (még szó esik róluk a későbbiekben), ugyanakkor csak nyomtatott formában léteznek. Épp ezért örömmel fedeztem fel, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárba felkerülnek Horváth Tibor írásai, s köztük 2012 végén (december 5-én) Tájékoztatás-elmélet című távoktatási jegyzete.