Könyvtár

^{[1] [2] [3]}Debreceni Egyetem Informatikai Kar

Jelen

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Juan Luis Vives (1492?–1540) spanyol humanista, filozófus, filológus, egyetemi oktató és előkelő családoknál magántanár, aki megújította és elsőként rendszerbe foglalta a humanizmus oktatási és nevelési elveit. A modern nőnevelés történetének fontos műve a De Institutione Feminae Christianae (A keresztény nő nevelése) című alkotása. Műveit azonban nem korlátozta oktatáselméletre, hanem filozófiai, pszichológiai témákkal, a társadalmi igazságosság és béke kérdéseivel, köztük a török fenyegetéssel egyaránt foglalkozott. Levelezésben állt a kor meghatározó személyeivel (köztük VI. Adorján pápa, V. Károly német-római császár, VIII. Henrik angol király), akiknek társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó műveit ajánlotta. De jó barátságban volt Erasmusszal, Morus Tamással, Frans van Craneveldttel és sok más humanistával is. Pályáját új információkkal is gazdagítva kísérjük végig, és életének utolsó, a németalföldi Breda udvarában töltött szakaszát mutatjuk be részletesen, ahol III. Nassaui Henrik feleségének, Mencía Mendoza de Zenete spanyol, arisztokrata mecénásnőnek volt a preceptora.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A trianoni döntéssel a történelmi Magyarország területének kétharmad részét veszítette el, Románia 103.000 km²-nyi területtel gyarapodott, ami több volt, mint a megmaradt magyar állam 93.000 km²-e. Az elcsatolt részeken a Magyar Minerva című adattár 1915-ben kiadott 5. kötete alapján 1.869 könyvtár működött, közülük 299 tudományos/közművelődési és 1.570 népkönyvtár volt. Tulajdoni szempontból egy részük állami, illetve önkormányzati fenntartású volt, de akadtak egyházi és egyesületi vagy alapítványi működtetésűek is. A román államban eltérő körülmények között működtek a magyar könyvtárak. Az állami tulajdonú könyvtárakat a román állam átvette és megkezdte romanizálásukat, vagyis az intézmények magyar jellegének felszámolását. Magyar könyveket nem vásárolhattak, állományukat kizárólag román könyvekkel bővíthették. Kedvezőbb helyzetben voltak az egyházi kezelésben lévők, az állam többnyire tiszteletben tartotta az egyházak tulajdonának tekintett könyvtárakat és volt intézmény, amely minden nehézség ellenére jelentős mértékben tudta magyar állományát fejleszteni. Az egyesületi vagy alapítványi fenntartású gyűjtemények egy része felbomlott, másik része viszont a megnehezedett körülmények között szolgálta olvasóit. A megszűnt könyvtárak túlnyomó többsége községi népkönyvtár volt, ez a könyvtártípus szinte teljesen felszámolódott 1920 után. A kisebbségi sorba került magyarság 1929-től kísérelte meg a népkönyvtári rendszer újjáépítését. Bizonyos eredményeket sikerült is elérni. 1940-ben, a második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Székelyföld ismét magyar lett. A visszatért területek magyar könyvtárainak támogatására indult meg 1940-ben az erdélyi könyvakció néven emlegetett könyvtárfejlesztési program.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Napjainkban könnyen találunk írásokat az álhírekről, a félreinformálásról, megtévesztő információkról, vagy éppen a posztigazság koráról. Ezek a kifejezések nem pontosan ugyanazokat a fogalmak takarják, mindazonáltal vizsgálatuk általánosítható tanulságokat hozhat. Ez az írás a teljesség igénye nélkül mutatja be ennek a jelenségcsoportnak néhány jellemzőjét, ide értve az információs túlterhelés, az ismeretbuborékok, a visszhangkamrák és a szűrőbuborékok hatását, a közösségi média szerepét. Szól azokról az eszközökről, amelyek használatával enyhíthetjük hatásukat, így az információs műveltség és a médiatudatosság kínálta lehetőségeket és más, a könyvtárak által alkalmazható megoldásokat, kitérve ezek korlátaira és az őket érő jogos kritikákra is.

^[1] [2]A ’70-es, ’80-as években indultak azok a mozgalmak, amelyek a gyermekek korai nevelését tűzték ki célul, és mára sok országban az oktatásügy fontos stratégiai céljává vált a

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Dr. Kovács Mária főiskolai docens, a szombathelyi könyvtárosképzés meghatározó alakja volt. Egész élete Szombathelyhez köti, végig itt élt, leszámítva két időszakot: amikor Budapesten magyar-könyvtár szakon folytatta egyetemi tanulmányait, majd a végzés után, rövid ideig Miskolcon dolgozott. Szombathelyre hazatérve előbb a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárához került, majd 1974-től a tanárképző főiskola könyvtári tanszékén tanított 2004-es nyugdíjazásáig. (A tanszék és az intézmény neve többször változott ezalatt és azóta is.)

A tanulmány a publikációi és a vele kapcsolatban fellelhető információk alapján tekinti át pályáját. A publikációinak a többsége a gyermek- és iskolai könyvtárakról, a használóképzésről és a könyvtár szociális funkciójáról szól. Ezek voltak a fő kutatási témái, amelyekhez kapcsolódóan nagyon sok szakdolgozatot írtak nála a hallgatók. A tanulmány bemutatja viszonyát a hazai gyermek- és iskolai könyvtárosokhoz, valamint a nemzetközi kapcsolatait is. Élete végéig segítette tanácsaival egykori tanszéke munkáját, s halála nagy veszteség a szakma számára.

^[1]Egy friss felmérés szerin^[2] az Európai Unió országai közül Magyarország a legnagyobb közösségimédia-fogyasztó. Az európai átlagnál húsz százalékkal többen facebookozunk, twitterezünk és

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Közismert, hogy napjaink tanulóinak más attitűdjei, elvárásai és korlátai vannak, mint akár a tíz évvel ezelőttieknek. Bár elődeikhez hasonlóan ők is társas lények, szeretnek találkozni, együtt lenni a barátaikkal, családjukkal személyesen és online is. De az, ahogyan kialakítják személyes és szakmai kapcsolati hálóikat, már korántsem hagyományos. Facebook, sms, messenger, wiber, mobil, fényképezés simán összefér egy kávé melletti beszélgetéssel. A mai gyerekek/tanulók már nem félnek használni a technikát, életük természetes, sőt rajongásig szeretett része a mobiltelefon, a digitális kamera, az mp3 lejátszó stb. Böngészni, letölteni, üzeneteket küldeni bárhonnan és bármikor tudnak. Megváltoztak az információkeresési szokásaik is, sokkal természetesebben fordulnak az internethez, a kortársakhoz a közösségi hálón, mint a könyvtárhoz, ahol ma már nem elég, ha a könyvtár katalógusát és teljes szövegű elektronikus forrásait tudják online nézni, hanem számítanak arra, hogy szövegszerkesztő és táblázatkezelő programokat, működő internetkapcsolatot, e-mail használati lehetőséget, HTML-szerkesztő szoftvert, audio- és videostreaminget, valamint más applikációkat is használni tudnak. Ezekhez az állandó és mind gyorsabb és kiterjedtebb változásokhoz a könyvtárnak is folyamatosan kell igazodnia és megújulnia, nem veszítve szem elől a küldetését: a közösség szolgálatát, összekapcsolva a tanulókat és a tanárokat a szükséges információkkal, átadva a kezelésükhöz szükséges készségeket.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A tudományos folyóiratok egyeduralkodó szerepe a tudományos kutatások eredményeinek közzétételében a legutóbbi években megtörni látszik. A tudományos publikációk színterén számos új – főként internetes – kommunikációs forma jelent meg. A sokszínűség egyfelől elősegíti a tudományos információk elérhetőségét és társadalmi elfogadását, másrészről azonban teret nyit kalandor vállalkozásoknak és etikátlan vagy törvénytelen megnyilvánulásoknak is. A tudományos publikálásban megnyilvánuló változásokat a publikálási tevékenységet elemző tudománymetriának is követnie kell. Az utóbbi évek fejleményeit tekinti át a cikk.

^[1]A tanulmány áttekintést kíván adni a korszak gondolkodásáról a tanulók könyvtári ellátásával kapcsolatban. A kevés számú, de fontos szakirodalomból nyilvánvaló, hogy a könyvtárat fontos nevelési eszköznek tartották, amelynek elsődleges célja, hogy a gyermekek olvasási ízlését és könyvekhez