A tanításnak van egy régi, évszázadok alatt kialakult módja, mely szerint az adott tudományterület kánonján alapuló csoportosításban minden egyes témáról, a történelemben minden egyes korszakról megtanítunk valamennyi ismeretet, amennyit az időkeretek megengednek. Ezzel szemben létezik egy olyan megközelítés is, amely úgy szervezi tananyaggá az adott szaktudomány által felhalmozott ismereteket, hogy kiemel bizonyos problémákat, és ezeket mélyebben tanítja meg a diákoknak egy-egy érdekes jelenség lényegére összpontosítva. A szerző ez utóbbi modellt nevezi mélységelvű tanításnak. Tanulmányában bemutatja, hogy ez a szemléletmód milyen alapvető paradigmaváltást jelent a pedagógiában.