Ifjúsági irodalom

Ha úgy érzed, a tanórai lehetőségek szűkösek, diákjaid számára sokkal több mondanivalód van, akkor ne hezitálj, nonformális képzéssel toldd meg, tágítsd a kereteidet!

A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban hosszabb ideje együtt dolgozó Jáki Gábor történelemtanár, Seregy Stella könyv- és médiatáros, valamint jómagam (a magyartanár) – összeszokott tanári teamet alkotunk. Az idei nyár alkalmat

Pogány, Seredy, Petersham, Gergely: négy többszörös amerikai gyermekkönyvdíjas emigráns magyar szerző-illusztrátor. Mind komoly karriert futott be az Amerikai Egyesült Államokban, könyveik a mai napig megjelennek Amerikában, Angliában, Kanadában – szülőhazájukban azonban alig, vagy egyáltalán nem ismertek. Mindez annak ellenére, hogy legtöbbször épp magyar témájú munkáik vívták ki számukra a legnagyobb elismerést egy olyan korban, amikor Amerikát a befeléfordulás, a külföldtől való elzárkózás jellemezte. Írásunkban négy olyan emigráns magyar munkásságát mutatjuk be röviden, akik nemcsak az amerikai, de a magyar gyermekirodalom történetében is jelentős szerepet töltenek, tölthetnének be. Ha nem is játszottak közvetlen szerepet a magyarországi gyermekirodalom formálásában, talán ezen magyar nyelvű ismertetés révén helyet kaphatnak jövőbeni irodalomtörténeti áttekintésekben.

„A nemzet irodalmi színvonalát inkább azon jelesek után mérhetjük, a kik nem világraszóló nagyságok. A kik tehetségét ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket.”

Ezeket a gondolatokat Kozma Andor írta Arany László összegyűjtött művei elé 1904-ben. Ekkor még csupán hat év telt el a halála óta, ez az idő pedig kevés ahhoz, hogy egy életművet a nemzeti irodalom és kultúra szempontjából

Az olvasáskutatás különböző területeivel foglalkozó szakirodalom megállapítja, hogy a biológiai nem, illetve a nemi identitás már a gyermekkortól befolyásolja az olvasási szokások alakulását. Az olvasás kvantitatív és kvalitatív mutatói jól láthatóan más rajzolatot mutatnak a nemek szerinti bontásban. Természetesen számos egyéb tényező is felelős az olvasói attitűdért (életkor, szociális

Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, amelyben magam is húsz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiú közt, melyet nagy érdeklődéssel figyeltem.

Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket fölvenni az iskolai olvasókönyvekbe, mert ezek a gyermek fantáziáját hizlalják, holott annak zsugorítása volna kívánatos.

„Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek,

úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek:

minekutána pedig férfiúvá lettem,

elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.”

(1Kor 13,11.)

Felnőttnek lenni jó. Akkor, ha a felnőttség többlettudást (

Benedek Elek a tündérmesék, a népmondák és a hősi balladák földjén, Erdélyország egyik kis falujában, Kisbaconban született. A közel ötszáz fős település a Dél-Hargita hegyvonulatának ölelésében egy szűk, festői völgyecskében húzódik meg. „Erdő, mező, hegy, völgy, falu minden mesél itt. A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyermek.” – jellemezte azt az évszázados mesékkel és legendákkal átitatott környezetet, ami Benedek Elek gyermekkorát és munkásságát örökre meghatározta.

A gyermekekkel kapcsolatos tudományos megfigyelés igénye egyre inkább teret nyert a 19-20. század fordulóján, a gyermekszemléletben jelentős változások mentek végbe. Írásomban annak a megfigyelésnek az eredményét kívánom bemutatni, melyben megkíséreltem feltárni a gyermekszemléleti változásokat Az Én Ujságom című gyermekfolyóirat metszeteinek tükrében.

I.

A klasszikus tündérmesék nem múlnak el. Mindegy, hogy irodalomelméleti, mese- vagy mítoszkutatói, freudista, jungiánus vagy feminista szemmel tekintünk rájuk, mindenképpen olyan szövegeknek látszanak, amelyek az ember és emberi élet lényegéről beszélnek. Ebben a tekintetben, mondhatni, egyetértés van a legkülönbözőbb irányból érkező kutatók között.

Bettelheim

„Jól csak a szívével lát az ember”

(Saint-Exupéry)

Szeretünk skatulyázni, ez gyerekkönyv, ez felnőtteknek való… Ha van könyv, amely ellenáll minden ilyen kísérletnek, az A fogadalom*! Eleven bizonyítéka annak, hogy csak kétféle könyv létezik. Amelyiket érdemes – többször is – elolvasni, és amelyiket nem.