Befogadó pedagógia

Szerte a világon, így Magyarországon is meglehetősen nagy számban jelentkeznek a felnövő gyerekek körében olyan magatartási és viselkedési zavarok, amelyek gátolják a harmonikus személyiségfejlődést, az óvodai, iskolai beilleszkedést. A szülők és pedagógusok jelentős hányada azonban nem tájékozott igazán a zavarok értelmezését, kezelését illetően. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány vizsgálatai feltárták, hogy a gyerekek többségénél alkalmazott gyógyszeres kezelés milyen ártalmak forrása lehet. A jelentés alapján szerkesztett tanulmány a problémák humánus és valóban pedagógiai terápiás eszközökkel való kezelésének lehetőségeire hívja fel a figyelmet.

A tanulmány a túlmozgásos, hiperkinetikus problémákkal küzdő gyerekek szülei körében végzett vizsgálat tapasztalatait foglalja össze. Az interjúk alapján összegzi azokat a lehetséges okokat, amelyek szerepet játszanak a túlmozgásosság kialakulásában. Bemutatja azokat a körülményeket, okokat, amelyek miatt a túlmozgásos gyerekek szüleit nagyon nagy mértékben terheli gyermekük problémáinak kezelése. A szerző rávilágít, arra hogy a hiperkinetikus gyerekek családi nevelése mind az a nevelési intézmények, mind a mentálhigiénés ellátó szolgálatok részéről sokkal több törődést igényelne.

Minden eddigi erőfeszítés ellenére Magyarországon még mindig nagy gondot jelent a különböző fogyatékossággal küzdők integrált módon történő szakképzése. Az interjú egy olyan szakközépiskola integrált képzési rendszerét mutatja be, amely vak, gyengénlátó, hallássérült fiatalok számára teszi lehetővé, hogy korszerű számítástechnikai és informatikai ismereteket sajátítsanak el. Különösen figyelemre méltó az, hogy milyen sokoldalú segítségnyújtással tudja elérni az intézményt hogy a hátránykompenzációra szoruló tanulók valóban teljes értékű képzettséget tudjanak szerezni.

A gyógypedagógiai iskoláztatás jellemző útja az elmúlt kétszáz évben az elkülönített iskolarendszer volt. Bár napjainkban még mindig ez a rendszer dominál, a 20. század második felétől – az esélyegyenlőség, a normalizáció gondolatának megjelenésével – mind több helyen bukkantak fel a fogyatékos gyermekek integrált oktatására irányuló törekvések, melyeket aztán a törvény is megerősített. Ezeket a kezdeményezéseket képviseli és támogatja a gyógypedagógiai szakma és az érintett szülők, a végrehajtásnak azonban nem ők a letéteményesei: a törvény a többségi iskolák autonóm törekvéseire, alapító okiratuk módosítására és önálló pedagógiai programjuk megváltoztatására alapozza az integrált oktatás meghonosítását. Most tehát a fogyatékos gyermekek integrált oktatásának ügye sokkal inkább a pedagógia, mint a gyógypedagógia kezében van; a többségi pedagógiának, a többségi iskolának kell először befogadnia az integrációs szemléletet, majd az integráltan nevelt diákokat. Csányi Yvonne-nal, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar tanszékvezető főiskolai tanárával a magyar közoktatás és az integráció viszonyáról, a befogadó pedagógiák hazai szerepéről és a nemzetközi tapasztalatokról beszélgettünk.

A cikk megírásának célja a súlyos számolási zavar meglétének bizonyítása az érdeklődőknek és a kétkedőknek, valamint annak bemutatása – feladatok, foglalkozások, eredményes életutak vázlatos ismertetésével –, hogy a matematikai korrekció során is a személyiség megerősítésén van a hangsúly. A személyiség kiteljesítése jelenti ugyanis azt az alapot, amelyen leginkább ki lehet bontakoztatni a diszkalkuliás fiatalok képességeit, s lehetőséget lehet biztosítani számukra, hogy választott szakmájukban hasznosnak, sikeresnek, életük során teljes értékű állampolgárnak érezhessék magukat.

Az állapot- és mozgásvizsgáló teszt ötéves korban történő felvétele lehetővé teszi a sikeres iskolai beválással is összefüggő idegrendszeri funkciók éretlenségének korai kimutatását. A nagyrészt neuro- és szenzomotoros vizsgálatokat tartalmazó teszt alkalmazása a preventív-korrektív pedagógiai szemlélet megerősítését is jelenti, és az idősebb, a tanulásban és/vagy az iskolai beilleszkedésben kevésbé sikeres diákok esetében segít megérteni az eltérő tanulás és/vagy viselkedés okait.

A Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal Oktatási Ügyosztálya 2003. február 21-én konferenciát rendezett a nehezen nevelhető, különleges bánásmóddal szocializálható gyerekek problémáiról. A konferencián előadások hangzottak el arról, hogy egyrészt mit tesznek a főváros nevelési-oktatási intézményei a nehezen nevelhető gyerekek iskolai beilleszkedésének segítése, eredményes fejlesztése érdekében, másrészt az előadók ismertették, hogy e téren milyen megoldásra váró feladatok vannak. A rendezvényt pódiumbeszélgetés zárta, amelyen gyakorló szakemberek vitatkoztak az együtt-nevelés lehetőségeiről.

A hazai pedagógiában az utóbbi évtizedben fokozott mértékben előtérbe került a tanulási zavarokkal küzdő hiperaktív, túlmozgásos gyerekek iskolai nevelésének problémája. A pedagógusok egy része ma sem ismeri igazán a tanulási zavarok, a magatartási rendellenességek személyiségen, idegrendszeren belüli okait, s alapvetően rossz magatartású, tanulni nem akaró gyereket lát az ilyen jellegű problémával küzdő gyerekekben. A tanulmány bemutatja azokat az akadályokat, amelyek e tanulók iskolai integrációját akadályozzák. A szerző szerint az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a pedagógusok képzésük során nem ismerkedtek meg azokkal a módszerekkel, amelyek segítségével egyénileg fejleszthetőek a nehezen nevelhető, problematikus személyiségű tanulók. Ugyancsak problémát jelent az, hogy az iskola nem tud igazán alkalmazkodni e tanulók sajátos személyiségfejlesztési igényeihez.

A sérült, fogyatékos gyerekek ép, egészséges kortársaikkal történő együttnevelése fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. Az elmúlt néhány évben a korábbi integrált nevelés kiegészült egy új fogalommal, az inkluzív neveléssel, amelyet magyarra leginkább befogadó pedagógiának lehetne fordítani. Ez a nevelési szemlélet nemcsak a sérültek, hanem a hátrányaik miatt szegregálódó rétegek együttnevelését is szorgalmazza a többségi gyermektársadalommal. A szerzők érveket sorakoztatnak fel az inkluzív szemlélet elterjedésének szükségessége mellett. Következtetésük szerint a befogadó pedagógia fontos szerepet játszik a szegénység, a kirekesztettség elleni harcban, továbbá elősegíti a szolidaritás erősödését.

Nyári számunkban közöltük Szücs Marianna tanulmányát, amelyben a hiperkinetikus zavarokkal küzdő gyerekek iskolai integrációjának iskolai akadályaira vonatkozó vizsgálat főbb következtetéseit összegezte. A szerző mostani tanulmányában általános és középiskolás HKZ-s gyerekek szüleivel készült interjúk alapján arról ad képet, hogy a szülők miként látják az iskola, a pedagógus viszonyulását a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő tanulókhoz. A tanulmányból kibontakozó kép azt mutatja, hogy a pedagógusok zöme nincs felkészülve ezeknek a nehezen nevelhető, az átlagosnál több odafigyelést igénylő gyerekeknek a normál iskolai feltételek közötti, eredményes integrációjára.