Aktuális

2015. szeptember 1-jén lép hatályba a jogszabály, amely előírja a 3. életévüket betöltött gyermekek kötelező óvodáztatását (a felmentés lehetőségével). A rendelkezés céljairól, az óvoda tényleges szerepéről, illetve egy nemrég befejezett óvodai kutatás-fejlesztésről Szent-Gály Violát, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Óvodafejlesztési Iroda vezetőjét kérdeztük.

A közelmúltban jelent meg a Változások az óvodarendszerben – véleménykutatások eredményei (2014/15) című kiadvány, mely széleskörű áttekintést nyújt az óvodarendszer hazai és nemzetközi változásainak okairól, céljairól, és képet ad a magyar óvodarendszer működésének néhány jellemzőjéről. A kutatás módszeréről és legfontosabb tanulságairól a kötet szerkesztőjét, Török Balázs oktatásszociológust kérdeztük.

Sok haszna van, ha valaki a „terepről” érkezik a hivatal élére. Így van ezzel Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója is, aki máig jól emlékszik a szakközépiskolai történelemtanári munkája során szervezett színjátszókörre, mely nemcsak a drámatagozatos gimnáziumokkal vette föl eredményességben a versenyt, hanem több színészi tehetséget is útjára indított.

A magyar tehetséggondozás éppoly elismert és nagy kincse Európának, mint a Kodály-módszer! – von párhuzamot a szívének legkedvesebb területtel Ember Csaba, a miniszterelnök tanácsadó szervezeteként alakult Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum tagja, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap Előadó-művészet Kollégiumának tagja.

Tehetséggondozó programok vagy egy-egy nemzet tehetséggondozó stratégiájának megalkotásakor először az a kérdés merül fel, hogy miként is értelmezzük a tehetséget, azaz ki az, akit tehetségesnek tartunk. A tehetséggondozás elméletében és gyakorlatában adott válaszok sokszor közelítenek, azonban kultúrafüggők is lehetnek, illetve a gyakorlati gondolkodást egy-egy adott állam „tehetség-szükséglete” is meghatározhatja.

A tehetséges emberek kiemelkedő teljesítményeire a világon egyre többen tekintenek jövőnk és jó(l)létünk zálogaként, így a tehetségek felkutatására és jó értelemben vett kihasználására világszerte egyre jelentősebb erőfeszítések születnek a helyi jó gyakorlatoktól egy egész nemzeteket átfogó oktatáspolitikák szintjéig.

A középiskolákban most zajlanak a szóbeli felvételi vizsgák. Ezekre azonban nem csak a tanulók, de a tanárok is alaposan készülnek, hiszen rendkívül sok múlik az ő szerepükön: nem kevesebb, mint a megfelelő diákok kiválasztása. Porogi Andrástól, a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium igazgatójától azt kérdeztük, hogyan zajlik náluk a szóbeli felvételi.

A budapesti József Attila Gimnázium is szervez szóbeli meghallgatást a hozzájuk jelentkező diákok számára. Tavaly a 144 férőhelyre 720 nyolcadikos jelentkezett, és körülbelül egyharmadukat hívták be személyes találkozóra. A 15-20 fős bizottságnak három napjába telt, míg végül kiválasztotta a legmegfelelőbb gyerekeket. Juhász András igazgatóval beszélgettünk, aki évek óta vesz részt a felvételiztetésben.

A középfokú felvételi eljárás csaknem egy egész tanéven átívelő, összetett, többlépcsős, központosított eljárás, amelynek ebben a tanévben 2013. június 26–28-án lesz vége azzal, hogy a felvételt nyert tanulók beiratkoznak a középfokú iskolába.

A középiskolai felvételik időszakában három általános iskolás diákot kerestünk meg, fontosnak tartottuk ugyanis, hogy a továbbtanulás főszereplői is elmondják véleményüket, észrevételeiket.